Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
1991- április gon).* Az SzDSz mára addig jutott, hogy bejelentette: a továbbiakban nem vesz részt a kárpótlási törvény vitájában! Azután mostanában került napirendre a •kiváltságok*, a kiemelt nyugdíjak és egyéb - Szocialista Hazáért, meg egyéb nemzetvesztó tevékenységért járó - jutattások megvonásának ügye a Parlamentben. Azon nem csodálkozhatunk, hogy az MSZP, a bűnöket elkövető állampárt hú utóda ellenzi vadul a törvény megszületését. Azon már annál inkább, hogy az SzDSz, amely éppen e párt ellenzékének hirdette magát is ellenzi a megvonást! Csak nem csalátagjaik - szüleik és nagyszüleik - kiváltságait, jólétét féltik? Másra ugyanis nem nagyon gondolhatunk. De folyik a beakasztósdi a parlamenten kívül is, sót legfőképpen ott. Piaci versenyt hirdetnek, spontán privatizálnak, de a fel nem számolt monopóliumok - élükön a hithű pártvezérekkel - beakasztanak a vállalkozóbb szelle- műeknek, a piac törvényeit és versenyszellemét követőknek. Itt van mindjárt az újságok esete. Versenyt kívánnak tőlük, piaci felállást (most eltekintünk annak taglalásától, hogy Maxwell úr kezében van-e ugyanaz a kommunista szerkesztőség és laptulajdon, ami eddig pártállami volt vagy máséban). Piaci árformát hirdetnek, így kapják a papírt, így számláz a nyomda, így számítják már a rezsiköltségeket. Csak éppen a POSTA kezében megmaradt a terjesztés egye- düliségének monopóliuma. Azt csinál és any- nyiért, amit és amennyiért akar. Árakat diktál és kézbesítés fejében elviszi a hasznot, a bevétel nagyobbik hányadát. Általában akkorát, hogy a papír-, nyomda- és rezsiköltségek kifizetése után az írók honoráriumára már alig marad, haszonképződésről pedig ne is beszéljünk. Versenyezhetnek az újságok az olvasókért, csak éppen el nem jut semmi az olvasókhoz, ha a POSTÁ-val szakítani akarnának az alacsonyabb árak érdekében. Meghagyták őt pártállami státuszában. Az már viszont a tisztesség kategóriájától esik nagyon-nagyon messze, hogy a valóban új, független lapok még így sem jutnak el az előfizetőkhöz, bár ki vannak fizetve, előre!. Azt pedig nem is tudom, hová soroljam, amit egyre több helyen olvashatunk, amit egyre több független lappal megtesz a valaha tisztességéről, becsületességéről és pontosságáról híres Magyar Posta: beszedi az előfizetéseket, de NEM továbbítja az adott lapnak - sem a listát, sem a beszedett pénzt! Egyszerűen zsebre teszi! Se lapot nem rendel érte, se a lapnak nem adja oda a neki járó pénzt, se nem kézbesíti. (Hetek 9.oldal óta nem kapom a Magyar Fórum c. hetilapot! Csak itt-ott a napilapokat.) Kevés országban történhet meg ugyanez! Főleg nem olyanokban, ahol demokráciát, jogállamot és piaci versenyt hirdetnek. (A Szent Korona c. hetilap még ennél is rosszabbul járt. Az előfizetőknek a Posta csak bezsebelte a pénzét, de még listát sem vezetett róluk, így az sem tudható, kiknek tartozik - a Posta, mert a lap egyetlen forintot sem kapott meg az előfizetésekből! így kell megfojtani a nem kívánatos "ellenzéki* lapokat!) Azután itt van a mezőgazdasági "lobby*, pontosabban maffia. A trösztöket feloszlatták ugyan, de az összes vállalatuk békésen akaszt- gat be továbbra is termelőknek, feldolgozóknak és vásárlóknak egyaránt. Tavaly nyáron kitört a pánik - még fokozták is a pánikhangulatot! - a nagy aszálykárok miatt. Kongatták a vészharangokat^ nincs búza, nincs kukorica, nincs takarmány. Le kell vágni az állatállomány nagy részét, ha nem hoznak be azonnal drága importot, nincs mivel etetni. Behoztak! Behoztak és ehhez teemészetesen "import-támogatás* szükségeltetett az államtól, amit rendre ki is csikartak sok százmilliós nagyságrendben a csődben lévő költségvetési kasszából. De a drága takarmány drága húst teremt! Felverték a gabona- a takarmányárakat és felverték a húsárakat is. Eközben összeomlott körülöttünk a KGST piacával együtt, háborúzván kicsit, bedöglött a - húsért legtöbb dollárt hozó - kuvaiti piac is. A Nagy Szovjet Testvér boldogan fogadná ugyan húsunkat (és vérünket), de fizetni érte - másért sem! - évek óta nem tud, vagy nem akar. így azután a húsipari vállalatok tárolóiból lassan folyik kifelé a kész- és félkész áru, a nyereségüket farkasétvággyal falják fel a tárolási és készletezési költségek, a drága árammal történő drága hűtés és fagyasztás és munkabére. A hústermelők - állattartók - adnák már olcsóbban is az állatot, a bekerülési költség alatt is, csak valamit visszakapjanak a befektetésekből, ha a munka bére el is veszik. Adnák, mert a még drágább takarmánnyal etetni nem tudják és a túlhízott állat értéke még kisebb, egyre kisebb lesz. De senkinek nem éri meg kiárusítani a felhalmozott hatalmas készleteket a lakosságnak. Nem éri meg valóban, mert azt a termelőt és húsipari munkást sújtanák a nyereséges alatti árengedménnyel, aki a potencionális vevője-vásárlója is lenne egyben a megtermelt árunak! ö visz kevesebb keresetet is haza a hó végén - az árengedmény miatt! És mit olvashatunk most szinte valamennyi újság hatalmas szalagcímeiben? 2 millió tonna búzafeleslege van az országnak - a nagy Amerikai Magyar Értesítő
