Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
1 I 10. oldal aszálykár mellett! (Az előrejelzés szerint, ha az idén csak jó közepes termés lesz, újra túltermelés várható! Gazdag ország nyomorgó milliókkal?) És mit akarnak most a trösztök megmaradt vállalatai és benne elvtársai? EXPORT- TÁMOGATÁST kicsikarni az államkasszából, a kormánytól, hogy valamilyen piacot keressenek a 2 millió tonna búzának! Ugyanazok akarják most az eladás támogatását, akik felvették a behozatali támogatás százmillióit! Eközben persze felverték a gabonaárakat, a lisztét és a pékáruét a csillagokig. Ugyanazok, akik meggazdagodva, kis híján teljesen szétverték a mező- gazdaságot, hatalmas veszteségeket okoztak termelőknek, feldolgozóknak és fogyasztóknak egyaránt, mert a felvert árakkal olyan nagymérvű inflációt okoztak - éppen a legalapvetőbb, a mindennapi élethez szükséges - az élelmiszerek területén, hogy napról napra többen kerülnek a létminimum szintjére vagy az alá. Tessék mondani, igaz szívvel: nem járna nekik néhány év kemény börtön legalább? Nem "beakasztás* címén, de mondjuk azért, mert a meglévő készleteikről hamis adatokat szolgáltattak a kormánynak, jogtalan haszonra tettek szert a nép bőrére, szabotálták a gazdaság fellendítését, a törvények betartását - és még hosszasan sorolhatók az elkövetett bűncselekményeik, jogállamban is! Még emlékezhetünk a tejbortányra is, ami miatt a tejtermelők január végén a Parlament elé mentek tüntetni, miközben ingyen tejet osztottak. Ezt is "túltermelési* válságnak keresztelték azok, akiknek érdekei így diktálják. 6-700 MILLIÓ liter tejfölöslegről szólnak a krónikák, hiszen a trösztmaradványok nem voltak hajlandók átvételi szerződéseket kötni a termelőkkel az "eladhatatlan" tejre, miközben már a csecsemőknek, kisgyermekeknek nem jut megfelelő mennyiségű tej, a terhes anyákról és a nyugdíjasokról nem is beszélve, akik csak megnézni merészelik az éltető folyadékot a boltokban, mert megvenni rég nem tudják. Eközben állami támogatássaK?!) vágják le a marhákat, hogy megszűnjön a túltermelés. A vágóhíd átvételi árait az államkassza megtoldja állatonként tízezer forint "jutalommal"! Minden levágott marháért ennyit ad pluszban a magyar kormány, miközben arra a javaslatunkra, hogy adjanak jegyeket jutányos vagy ingyen tejre a legszegényebbeknek és a kisgyermekeknek, az volt a válasz, hogy a tejjegyek előállítási költsége 50 fillér darabonként! Talán a marhánként tízezer fedezte volna! És miért nem jó az itteni igazolványos rendszer? (Most nem foglalkozhatunk azzal, hogy meg kellene oldani végre, hogy CSAK a rászorultakat 1991. április támogassák, de azokat megfelelő mértékben és minden oldalról és fejezzék már be végre a kommunista egyenlősdit!) Egy jól tejelő tehén felnevelése és beállítása 6-7 évet - eközben soksok munkát és költséget - vesz igénybe. Mi lesz, ha egyszer kisöprik a gáncsoskodó beakasztókat és ismét szükség lesz a tejre, hogy egészséges nemzedéket nevelhessenek az anyák és ne éhezzenek az ország öregjei? Akkor majd azért lesz megfizethetetlen a tej, mert kevés lesz, hiszen a marhákat - prémiumért! - levágták?! Sajnos, kevés egy cikk terjedelme az ösz- szes beakasztás felsorolásához, pedig megérdemelnék a vizesek és az olajosok is, hogy kiteregessük hasonló szennyesüket - de rajtuk kívül is még oly sokan, hogy lehetetlen erre vállalkozni. így most csak egy "apróságot" emelnék még ki szomorú befejezésül: nemzeti ünnepünk ügyét, amelyet éppen mostanában (is) tárgyalt a parlament. Arról vitatkoznak a honatyák, hogy augusztus 20-, március 15. vagy október 23- legyen-e a nemzet hivatalos ünnepe. (Ez nem jelenti azt, hogy a többi nem marad mun- kaszünetes ünnepnap. Csak a hivatalos, kifelé is meghirdethető ünnepről van szó. A legna- gyobbról, amely kitörölheti végre legalább az ezután készülő világ-adattárakból a ma még benne szereplő április 4-ét, mint "felszabadulásunk* nemzeti ünnepnapját!) Minden épeszű nép-nemzet büszke lenne arra, ha 1000 éves államisággal dicsekedhetne. Lám, szomszédaink közül hányán igyekeznek még ennél is régebbit hazudni maguknak, mert fájdalmas az, ha nincs. Minden nép minden nemzetét szerető tagja büszkén tenné hozzá az ősrégi évszámot is, ha megkérdeznék nemzeti ünnepe felől, ha olyan nemzeti ünnepe lehetne, mint nekünk az államalapításunkat jelentő Szent István-i. Sőt minden nép igyekszik is hivatalos ünnepének a legrégebbi alkalmat kiválasztani, hogy minél régebbinek mutassa magát. A Magyar Parlamentben felállt egy SzDSz- es képviselő és éles kirohanást intézett augusztus 20-ának még a gondolata ellen is! Az MSZP és az SzDSz szerint bármi lehet inkább ünnep - talán még a viceházmester születésnapja is -, de "Szent István emléknapja* - ahogyan nevezte a szadab demokrata - az "semmiképpen, mert az a keresztények, sőt a katolikusok ünnepe"! Ide jutottunk, kérem! Ez történhet egy magát ezer éves KERESZTÉNYnek valló országban. Mondhatnák, ma már nem az, de az Encyclopaedia Britannica 1991-es (még nyomdaszagú, legfrissebb) évkönyvének adatai szerint Magyarország lakosságának 86,3 százaléka keresztény. Ebből 62,4 százalék katolikus - tehát még Amerikai Magyar Értesítő'