Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1991-04-01 / 4. szám

1 I 10. oldal aszálykár mellett! (Az előrejelzés szerint, ha az idén csak jó közepes termés lesz, újra túl­termelés várható! Gazdag ország nyomorgó mil­liókkal?) És mit akarnak most a trösztök meg­maradt vállalatai és benne elvtársai? EXPORT- TÁMOGATÁST kicsikarni az államkasszából, a kormánytól, hogy valamilyen piacot keressenek a 2 millió tonna búzának! Ugyanazok akarják most az eladás támogatását, akik felvették a behozatali támogatás százmillióit! Eközben per­sze felverték a gabonaárakat, a lisztét és a pékáruét a csillagokig. Ugyanazok, akik meggaz­dagodva, kis híján teljesen szétverték a mező- gazdaságot, hatalmas veszteségeket okoztak termelőknek, feldolgozóknak és fogyasztóknak egyaránt, mert a felvert árakkal olyan nagy­mérvű inflációt okoztak - éppen a legalapve­tőbb, a mindennapi élethez szükséges - az élelmiszerek területén, hogy napról napra töb­ben kerülnek a létminimum szintjére vagy az alá. Tessék mondani, igaz szívvel: nem járna nekik néhány év kemény börtön legalább? Nem "beakasztás* címén, de mondjuk azért, mert a meglévő készleteikről hamis adatokat szolgál­tattak a kormánynak, jogtalan haszonra tettek szert a nép bőrére, szabotálták a gazdaság fellendítését, a törvények betartását - és még hosszasan sorolhatók az elkövetett bűncselek­ményeik, jogállamban is! Még emlékezhetünk a tejbortányra is, ami miatt a tejtermelők január végén a Parlament elé mentek tüntetni, miközben ingyen tejet osz­tottak. Ezt is "túltermelési* válságnak keresz­telték azok, akiknek érdekei így diktálják. 6-700 MILLIÓ liter tejfölöslegről szólnak a krónikák, hiszen a trösztmaradványok nem voltak hajlan­dók átvételi szerződéseket kötni a termelőkkel az "eladhatatlan" tejre, miközben már a cse­csemőknek, kisgyermekeknek nem jut megfelelő mennyiségű tej, a terhes anyákról és a nyug­díjasokról nem is beszélve, akik csak megnézni merészelik az éltető folyadékot a boltokban, mert megvenni rég nem tudják. Eközben állami támogatássaK?!) vágják le a marhákat, hogy megszűnjön a túltermelés. A vágóhíd átvételi árait az államkassza megtoldja állatonként tíz­ezer forint "jutalommal"! Minden levágott marháért ennyit ad plusz­ban a magyar kormány, miközben arra a javas­latunkra, hogy adjanak jegyeket jutányos vagy ingyen tejre a legszegényebbeknek és a kis­gyermekeknek, az volt a válasz, hogy a tejje­gyek előállítási költsége 50 fillér darabonként! Talán a marhánként tízezer fedezte volna! És miért nem jó az itteni igazolványos rendszer? (Most nem foglalkozhatunk azzal, hogy meg kel­lene oldani végre, hogy CSAK a rászorultakat 1991. április támogassák, de azokat megfelelő mértékben és minden oldalról és fejezzék már be végre a kom­munista egyenlősdit!) Egy jól tejelő tehén fel­nevelése és beállítása 6-7 évet - eközben sok­sok munkát és költséget - vesz igénybe. Mi lesz, ha egyszer kisöprik a gáncsoskodó beakasztókat és ismét szükség lesz a tejre, hogy egészséges nemzedéket nevelhessenek az anyák és ne éhez­zenek az ország öregjei? Akkor majd azért lesz megfizethetetlen a tej, mert kevés lesz, hiszen a marhákat - prémiumért! - levágták?! Sajnos, kevés egy cikk terjedelme az ösz- szes beakasztás felsorolásához, pedig megér­demelnék a vizesek és az olajosok is, hogy kite­regessük hasonló szennyesüket - de rajtuk kí­vül is még oly sokan, hogy lehetetlen erre vál­lalkozni. így most csak egy "apróságot" emelnék még ki szomorú befejezésül: nemzeti ünnepünk ügyét, amelyet éppen mostanában (is) tárgyalt a parlament. Arról vitatkoznak a honatyák, hogy augusztus 20-, március 15. vagy október 23- legyen-e a nemzet hivatalos ünnepe. (Ez nem jelenti azt, hogy a többi nem marad mun- kaszünetes ünnepnap. Csak a hivatalos, kifelé is meghirdethető ünnepről van szó. A legna- gyobbról, amely kitörölheti végre legalább az ezután készülő világ-adattárakból a ma még benne szereplő április 4-ét, mint "felszabadu­lásunk* nemzeti ünnepnapját!) Minden épeszű nép-nemzet büszke lenne arra, ha 1000 éves államisággal dicsekedhetne. Lám, szomszédaink közül hányán igyekeznek még ennél is régebbit hazudni maguknak, mert fáj­dalmas az, ha nincs. Minden nép minden nem­zetét szerető tagja büszkén tenné hozzá az ős­régi évszámot is, ha megkérdeznék nemzeti ün­nepe felől, ha olyan nemzeti ünnepe lehetne, mint nekünk az államalapításunkat jelentő Szent István-i. Sőt minden nép igyekszik is hivatalos ünnepének a legrégebbi alkalmat kiválasztani, hogy minél régebbinek mutassa magát. A Magyar Parlamentben felállt egy SzDSz- es képviselő és éles kirohanást intézett au­gusztus 20-ának még a gondolata ellen is! Az MSZP és az SzDSz szerint bármi lehet inkább ünnep - talán még a viceházmester születés­napja is -, de "Szent István emléknapja* - aho­gyan nevezte a szadab demokrata - az "semmi­képpen, mert az a keresztények, sőt a katoli­kusok ünnepe"! Ide jutottunk, kérem! Ez történhet egy magát ezer éves KERESZTÉNYnek valló ország­ban. Mondhatnák, ma már nem az, de az Encyc­lopaedia Britannica 1991-es (még nyomdaszagú, legfrissebb) évkönyvének adatai szerint Ma­gyarország lakosságának 86,3 százaléka keresz­tény. Ebből 62,4 százalék katolikus - tehát még Amerikai Magyar Értesítő'

Next

/
Thumbnails
Contents