Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
8. oldal / Amerikai Magyar Értesítő STOLMÁR G. ILONA: BEAKASZTÓSDI Pesti "műszó", de nem lehet jobbat találni arra a brutális "társasjátékra*» amely ma Magyarországon folyik. Régebben volt a "betartani* valakinek, de ez ma már túl enyhe kifejezés a zajló folyamatokra. Ennek a "játéknak* - amelynek az egész társadalom a mindenkori vesztese - az a lényege, hogy ami jó történne, ami előrelépést jelentene, az elé bizonyos csoportok jól összefonó- dottan, kiteszik a lábukat, beakasztanak a haladni kívánóknak és visszahúzzák. Nemcsak nem engedik továbbjutni, de még földre is rántják, hogy összetörje magát és a feltápászkodással időt is veszítsen, energiát is, még hátrább kerüljön, mint eredetileg volt. Ez az eszeveszett "játék" úgy zajlik, hogy már a törvényhozásban akadályozzák a törvények megszületését, ha viszont mégis keresztülverekszi magát valami, akkor csatasorba áll a "második vonal" - a magas pozícióikból ki nem söpört kommunisták - és egy lépcsővel lejjebb akasztanak be a törvényt végrehajtani akaróknak. A kárpótlási törvény vitája - ki tudja, mióta már? - még ma is tart. Több mint 400 módosító indítvány érkezett be az eredetileg benyújtott tervezethez. Egyesek szerint ez mégsem obstrukció, mert most a koalíciós pártok tagjai is nyújtottak be módosító indítványokat... Az SzDSz nemrég még azzal foglalkozott, hogy - épeszű ember által csak rossz viccnek és nem törvényjavaslatnak minősíthetően - minden állampolgár csecsemőtől a haldoklóig kapjon egységesen fejenként 20 ezer forintot kárpótlás címén és kész! (Itt most tekintsük el ennek anyagi vonzatától, az államkassza teljes kiürítésétől és a vásárlóerő felhígításától a pénz kiáramlásával árufedezet nélkül, a jól felgerjesztett inflációtól, stb.) Ennek értelmében tehát Péter Gábor - aki ma is élvezi nyugdiját Budán - és Farkas Vladimír is, meg Marosán és Aczél elvtársak is éppúgy és éppannyi "kárpótlást" kapnának, mint akiket fizikai vagy szellemi nyomorékokká tettek. Éppúgy kapna az is, aki az összerabolt holmiban tobzódik és két kézzel szórja a másét, mint az, akit nincstelen földönfutóvá tettek és még életterét, jövőjét is elrabolták - ha börtönbe nem csukták! Vissza a "szent egyenlőségéhez?! Akasszunk be jól az igazságot keresőknek, a kérőknek és osztóknak egyaránt! Mi ez, ha nem a magyarság megcsúfolása? Arculköpése! Amikor Antall József miniszterelnök is 1991. április majdnemhogy elképesztőnek nevezte ezt a javaslatot, jött a következő: nem 1949-ig kell visszamenni a kárpótlással, hanem 1938-ig, mert a németek által deportált zsidóságot is megilleti a kárpótlás. Ezzel még nem is lenne baj, mert bármely időpontra mennének is vissza MINDEN MEGRABOLTAT egyformán megilleti a kártérítés, fajra, vallásra, nemre, korra, stb. való tekintet nélkül. Mindenkit, akit törvénytelenül megraboltak. Mégis felvetődik itt néhány fontos kérdés: 1. / a négy évtizedes kommunizmust akarják-e "jóvátenni", vagy az egész magyar történelmet? 2. / Az 1949-es dátum azzal indokolható - jogosan! -, hogy ekkor kezdődtek el a törvénytelenségek, és bár a Horthy-korszakról sok minden elmondható, de az, hogy törvénytelen lett volna, netán nem legitim, ez még rossz szándékkal sem. 3./ Ha a Horthy-korszak, mint tanultuk "átkos" volt, miért akarnak a szabad demokraták bármiféle - akár vagyoni - közösséget vállalni vele? 4./ Úgy tudjuk, mert így tanították, hogy a kommunisták hatalomra kerülésük után (szinte azonnal!! éppen az "átkos" Horthy- korszak bűneit büntették meg - sok-sok akasztófával, még több golyóval és ki tudjá hány évszázadnyi börtönnel! - és annak visszaéléseire, törvénytelenségeire meg igazságtalanságaira osztották nagyon is bőkezűen az "igazságot"! Lehet kétszer is igazságot osztani ugyanazért? Ugyanazoknak is? 5./ Ha már olyan nagyon hangosan kiabálja az ellenzék - élén az SzDSz- szel -, hogy a mai választott kormány egyre inkább visszatér a kommunizmus ELŐTTI rendszerhez és ezt elítélőleg kiabálják, akkor talán jó lenne eldönteni végre, hogy mit is akarnak. Melyik rendszer bűneit akarják jóvátenni? Melyik törvénytelenségeiért akarják "kárpótolni" az embereket? De van itt még egy érdekesség: Nemrégiben kaptam egy levelet ma külföldön élő ügyvéd ismerősömtől, aki azt írja, hogy "Az időpontra már nem emlékszem pontosan, 58, 59 lehetett, vagy talán valamivel később a lényeg az, hogy az összes üldözöttnek a kártalanítását a NYUGATNÉMET kormány magára vállalta. A kérelmeket a Síp utcába kellett beadni (feltüntetve a meghalt hozzátartozókat, az eltűnt vagyontárgyakat, aranyakat, ékszereket, stb.) s ők továbbították Bonnba, ahonnan 1-2 év múlva át is utalták az összegeket. (...) S még egy fontos adat: sok magyar zsidónak ki kellett utaznia 1963- június 30-ig Németországba, ott kellett előterjesztenie kártalanítási igényét, meg is kapták, ma is kapják, (nekem is volt több ügyfelem, akik hazahozták a hatalmas összegeket, s abból ingatlant vásároltak Magyarorszá-
