Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
6.oldal méter hosszú» 5 méter széles tömegsírt Prerov mellett* egyúttal megmutatták gyermekeiknek a négy helybeli tömeggyilkos házát* akik közül Smelko Albert évtizedeken keresztül vezető tisztséget töltött be* s a közelmúltban vonult nyugdíjba. A másik tömeggyilkos* Smelko Ján bányászként kereste kenyerét. Az egykori parancsnok* Karol Globor Pazura, alias Kohn Károly pedig Kassán lakik* jó egészségnek örvend, s megítélésem szerint meg lehetne róla mintázni a képmutatás és a lelkiismeretlenség szobrát: ez a tömeggyilkos annakidején levéllel fordult az Antifasiszta Szövetséghez, hogy igazolják antifasiszta múltját!!! Ügy tűnik azonban, hogy nem sikerült végérvényesen eltussolni a rémtettet, mert az Antifasiszták Szövetségétől azt a választ kapta Kohn úr, hogy nem tudnak arról* hogy részt vett volna antifasiszta harcokban, ellenben olyan cselekmény részese, amelyekért büntetést érdemel. Azt hiszem* sokan osztoznak abban a véleményemben, hogy ismert tömeggyilkosok nem futkoshatnak büntetlenül* mert az érvényesítendő és érvényesíthető igazságszolgáltatás elmulasztásával az egyetemes igazság és az emberi értékek válnak vitathatóvá. Ne forduljon hát elő ilyesmi, főleg olyan országban ne, ahol évtizedeken keresztül ágáltak és hadonásztak mindenféle fórumon a háborús bűnök elévülhetetlensége mellett. Tették ezt természetesen merevgörcsre emlékeztető tünetek közepette, notorikusan Nyugat felé mutogatva. Pedig, tisztelt vörös csillagos őrangyalai az igazságnak, a fentebb feltárt bestiális tömeggyilkosság mégcsak nem is háborúban, hanem már a béke napjaiban történt! S még egy magánvélemény: a demokrácia nem bűnpártolás... Cúth János AZ AMOSZ ORSZÁGOS FŐTITKÁRÁT és Külügyi Bizottságának elnökét, Dr. Balogh Sándor egyetemi tanárt választotta meg az University Professors of Academic Order (UPAO) új országos elnökévé. A többszáz taggal rendelkező országos szervezet január első hétvégéjén tartott országos közgyűlést Washingtonban, ahol Dr. Baloghot ünnepélyesen be is iktatták elnöki pozíciójába. Dr. Balogh Sándor politológus a politikai tudományokat tanítja a Hudson Valley Community College-ben és 1970-ben történt megalakulása óta tagja az UPAD-nak, amelyben már többször töltött be különböző pozíciókat. ERDÉLY MAGYAR FOLD HARCOLJUNK ÉRTE 1991. február így nem Az elmúlt évek során minden tőlem telhető erkölcsi és anyagi eszközzel (mintegy 150-000 DM értékű orvosi műszereket ajándékoztam Magyarországnak) támogattam népünk ügyét. De a jelenlegi társadalmi és politikai fejlemények hatására úgy érzem, ezt többé nem teszem — így nem! Odahaza totális nemtörődömség vesz erőt általában az embereken, mely mintha egy nagy csalódás következménye lenne. Van, aki úgy véli, ez a káosz, a még állásukban lévő egykori kommunista garnitúra gáncsoskodásának köszönhető. Véleményem szerint a helyzet sokkal bonyolultabb. A 45 évig uralkodó kommunizmus utáni első kormánynak különösen nehéz a helyzete. Elsősorban az ember nem automata, és ha valakinek ilyen sokáig tömték a fejét nemzetközi kommunista paradicsomról szóló mesékkel, akkor annak a gondolkodásmódja nem állhat át napok alatt nemzeti önérzetre, amely különben is csak bizonyos műveltségi fok és politikai kultúra elérése után fejlődhet ki az emberben. Több évi tapasztalatra lesz még szükség, hogy ez odahaza kialakuljon. Ezenkívül sajnos, nemzeti gyöngeségünk, hogy jó politikával és ügyes szervezéssel sohasem dicsekedhettünk. A történelmi Magyarország vesztét nem csak az örökös széthúzás okozta, hanem az is, hogy nemzetfenntartási politikánk a jövőre nézve majd mindig téves volt, és ma is az. Történelmünk során folytatott futur-politikánk már azért is téves volt, mert a határ mentén beszivárgó szomszéd népek ott, ahol bejöttek, mindjárt le is telepedhettek, úgy, hogy ma már a románok eljutottak Brassótól C>ebrecenig, a szerbek Zimonytól Szegedig és a csehek Zsolnától majdnem Pestig. Amikor a Monarchia 1919-ben összeomlott, ezek a "vendégek" elszakadtak Magyarországtól és az őket befogadó magyar területeket is magukkal vitték. Van egy ideváó közmondás: "Engedd be, majd kiver a házadból"! Ezt Trianonban a győztesek stratégiai okokból a békediktátummal meg is erősítették. Ezekhez az oly sokszor már magyar könnye! áztatott és tömegsírokkal jelzett, ősi területekhez szomszédaink még ma is foggal-körömmel ragaszkodnak, a magyarokat pedig hála helyett gyűlölik, sőt üldözik. Ebből egyértelműen kiderül, hogy nem mi vagyunk azok, akik "zavarják" a jószomszédi viszonyt. Akkor miért ne volna szabad nekünk ilyen égbekiáltó igazságtalanság és gyűlölet ellen / Amerikai Magyar Értesítő
