Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
1991- február védekeznünk? Ez mindenképpen kötelességünk úgy hazánk» mint az 5 millió határon kívül élő testvérünkkel szemben. Persze szomszédaink szeretnék, ha a leszakított területek kérdése továbbra is tabu maradna» úgy» mint ahogy az 45 évig* a kommunista "átnevelés” idején volt. Például Kádár János annak idején Ceausescu kérésére kijelentette* hogy "Magyarországnak nincsenek területi igényei Romániával szemben”. Amikor ezt Jancsi Mar os vásárhely en kihirdette* tojással dobálta meg az ott rabszolgaságban sínylődő* elkeseredett magyar lakosság. Sajnos* a politikai változás sem hozott ezen a téren még ma sem semmi újat. Múlt év októberében közölte e cikk írójával egy pesti napilap* hogy "szomszédaink kényes viszonyára és egyéb kisebbségi problémákra való tekintettel” nem számolhat be a Délvidéken lévő kb. B0-000 magyar vértanú tömegsírjairól. Érthetetlen módon a jelenlegi kormány is tesz ilyen kijelentéseket, anélkül, hogy valaki követelné tőle. Míg más országoknak egy-két ellenséges szomszédja van* mi hárommal számolhatunk* s ezeknek mindegyike területileg és lakossága számát illetően is kétszerese a miénknek. Tehát nekünk nagyon éber és józan politikát* gazdaságot és honvédelmet kell sürgősen kiépítenünk, különben elveszett nép vagyunk. Ilyen kritikus helyzetben a hibás politika elengedhetetlenül nemzeti öngyilkossághoz vezethet. Néhai külügyminiszterünk, Teleki Pál is hibás politikája következtében lőtte főbe magát 1941-ben* amikor Hitler megtámadta Jugoszláviát. T.i. "örök megnemtámadási szerződést” kötött Jugoszláviával* amikor majd egymillió magyar nyögte a szerb rabigát. Sokan felvetették a kérdést: vajon öngyilkos lett volna-e Teleki* ha Hitler pl. Magyarországot támadja meg?' Ne "hátráljunk” örökké! Nem, nekünk nem szabad feladni a harcot, meg kell birkóznunk nehézségeinkkel, akármilyen súlyosak és kényesek. Nemzeti önbizalmunkat és önmagunkba vetett hitünket nem szabad elvesztenünk! A jövőbe kell néznünk éber szemmel, tiszta nemzeti- és emberi lelkiismerettel! Szerintem, most sürgősen biztosítani kell a magántulajdont, hogy az egyéni kezdeményezés, amely egy társadalmi rendszer döntő tényezője, nálunk is megindulhasson. Ehhez persze szükséges egy hozzáférhető kölcsön alacsony kamattal (nern 30 %» mint most!). Az áremeléseket összhangba kell hozni a fizetéssel, különben elvész a lakosság vásárlóképessége s ez az állapot előbb-utóbb revolthoz vezet, főleg az ellenzék vagy az idegen elemek körében. Különben is, ne legyünk nagy igényűek, amíg 7.oldal kevés a tehetségünk! Sajnos, vannak, akik nem így vélekednek. Nemrég jártam Budapesten. Alkalmam volt egy ismerősnél néhány pesti fiatallal beszélgetni. Kérdésemre, mik a tervei a jövőre nézve, az egyik fiatalember azt válaszolta, doktori munkán dolgozik, melynek témája: "A nyilvánosházak helyzete Magyarországon az első világháború előtt.” Ugyanott egy fiatal hölgy mesélt terveiről: exkluzív nyilvánosházat akar nyitni, ahol 10-12 magyar lányt foglalkoztatna. Kérdésemre, hogy az ő leánya is oda kerül-e majd, nem válaszolt. Azonkívül felháborodással olvastam német folyóiratban (Quik, 8tll»90.) egy bizonyos Vörös László nudista strandjáról, Budapesten, ahol "szépségverseny” leple alatt virágzik a gyermekpornográf ia; egy fotón, az újságban látható a szülő, aki 4 éves meztelen leánykáját kiállítja prédának a dobogóra. Kétes hírnév: Budapestet ”a magyar Bangkokéként emlegetik, mert az alvilág és a kriminalitás csúnyán elhatalmasodott [prostitúció, zsebmetszés, gyilkosság, stb). A vendéglátási árak Magyarországon olyan magasak, mint pl. Párizsban, de az ottani színvonalat az ellátás természetesen meg sem közelíti. A legjobb vendéglők illemhelyei sem felelnek meg a higiénia legelemibb követelményeinek. Egy másik eset: budapesti egyetemista csoport vendéglátogatást tett nemrég a heidel— bergi egyetemen. Legfőbb gondjuk nem az oktatás problémái voltak, hanem egy nem éppen jóhírú szervezetnek, a "Rotari Klub”-nak a működése (a szabadkőmnűvesség egyik formája). Kérem, ha a magyar fiatalok nem intelligenciájuk, hanem homályos ösztöneik után irányulnak, akkor joggal kérdezhetjük, milyen szülők és állampolgárok lesznek majd ezekből a léha, gerinctelen, félrenevelt emberekből?! Azt hiszem, nem engedhetjük, hogy hazánkat néhány felelőtlen, züllött egyén tettei után ítéljék meg úgy odahaza, mint külföldön. Elhiszem, dolgozni nem könnyű, de potyázni sem lehet örökké. A kölcsönöket drágán vissza is kell majd egyszer fizetni. Próbáljunk meg japán mintára fegyelmezettnek és önellátónak lenni. Ha mindent importálunk és semmit sem állítunk elő, a gazdasági csőd elkerülhetetlen. Igaz, az oroszok és arabok is bőven vásároltak tőlünk, csakhogy a mai napig nem fizettek. Épp ezért ne várjunk csak a "segítségre”, hanem gyürkőzzünk neki és lehetőleg termeljük meg mi magunk, amire szükségünk van, úgy a háztartásban, mint az iparban. Rengeteg olyan hiba, mulasztás van, amelyet csakis mi hozhatunk helyre. így például a tisztaság, pontosság, munkafegyelem, stb. Ezt mind még meg kell tanulnunk odahaza! Igen ám. Amerikai Magyar Értesítő
