Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
6 t Amerikai Magyar Értesítő 1991. december elkergetett pártemberek és politikusok is lényegében emigránsok, de mégsem azonosulhatnak azzal a zömmel, akik nemzeti érzésükből és keresztény világnézetükből kifolyóan ellenségei a kommunizmus, ateizmus és gyökértelen nemzetköziség minden formájának. így született meg a "nemzeti emigráció"/oga//na és neve. A nemzeti emigráció legfőbb tulajdonsága, hogy elveti a bolsevizmus minden megjelenési formáját, és megalkuvás mentesen kívánja a magyar nép részére azt a politikai és gazdasági berendezkedést, ami megfelel a nemzet hagyományainak, keresztény hitének, történelmi szerepe visszaállításának, követeli a nemzet egészének, elszakított részeinek is, szabad és háborítatlan együttélését, a nemzet érdekeinek védelmét, polgári szabadságot, jogrendet, szélsőségektől mentes politikai berendezkedést. A magyarországi változásokat nagy lelkesedéssel fogadta a nemzeti emigráció, de azt nem tekinti befejezettnek, úgy véli, még sok mindennek változnia, javulnia kellene. Elégedetlen a nemzeti emigráció amiatt is, hogy nem sok változtatás történt a külföldi magyar tájékoztatás terén. Ez az a terület, amin a nemzeti emigráció történelmi jelentőségű nemzetvédelmi feladatot látott el, amit az új, nemzeti magyar kormány még nem vett át, talán annak megismerésével, jelentősége felfogásával is adós maradt. Mindezek annak a megállítására indítanak, hogy elleneznünk kell olyan kategorizálás elfogadását, amiben összemosódnak és feledésbe mennek a külföldön teljesített érdemek az önző tétlenséggel, vagy éppen a nemzetre káros tevékenységgel Lehet, hogy a jövő létrehoz valamilyen ötletes meghatározást, ami kifejezi a fogalmat, anélkül hogy megtartaná az emigráció elnevezésben rejlő utalást a rendszerellenességre, ami végül is ma már nem áll fenn. Fennáll azonban a rendszerváltozás befejezetlensége és fennáll az emigráció eddigi külmissziója folytatásának szükségessége. Tartsuk meg tehát egyelőre a "nemzeti emigráció" kifejezést, jobb híján, amíg ezek a feladatok előttünk állnak" De lapozzunk tovább Csapó Endre tanulmányában. Amit eddig találtunk benne, azzal száz százalékig egyetértünk, így azzal is, hogy maradunk továbbra is a "nemzeti emigráció" elnevezésnél, amely elkötelezettséget jelent olyan célok iránt, amelyekért - sajnos! - még mindig, még a látszat-rendszerváltozás, a paktumdemokrácia korában is küzdenünk kell. Tragédia, hogy a nemzeti emigráció történelmi küldetése még ma sem ért véget és mehetünk jól megérdemelt nyugdíjba, élvezni a békés öregség napjait, mint teszi azt például Péter Gábor, Marosán György, Aczél György, Németh Károly, Grósz Károly és a hajdani országvesztő gangszterbanda kiérdemesült köre. Kiemelt nyugdíjakkal, másoktól elkonfiskált vagy lopott pénzből épített luxusvilláikban. Amíg ezeket látjuk otthon - és más visszásságokat nem tehetjük le a tollat. Még szerencse, hogy otthon is akad néhány tisztességes tollforgató, akikben szövetségeseket láthatunk. Ismét átadom a szót Csapó Endrének, aki tanulmánya további részében erre is kitér: "Az Új Magyarország a kormányhoz közel álló új napilap, 1991. július 8-i számában figyelemre méltó cikket közölt Pusztaszeri LAszló tollából, aminek egyik lényeges mondanivalóját az alábbi idézet összegezi: "..A nyugati magyarság többnyire azt tapasztalja, hogy a külképviseletek élén bekövetkezett személyi változások ellenére továbbra is azok a beosztottak és emigráns "együttműködőik" váltottak köpönyeget, akik a korábbi rendszert (és hírszerzést) is kiszolgálták. Emiatt a volt emigráció egyre szélesebb körei kezdik úgy érezni, hogy az új hatalom magára hagyta őket." Felemlíti még hogy: "...a kormánynak minden korábbinál nagyobb ügyeimet kellene fordítania külföldi honfitársainak rendszeres és hiteles tájékoztatására, valamint az ország külpropagandájának fellendítésére..." Majd odébb: "...az új demokratikus hatalom nem mondhat le a nemzet azon részéről, amely a nemzettudat ébrentartása és a kommunista pártdiktatúra leleplezése terén a világ különböző részein elévülhetetlen érdemeket szerzett. Mivel pedig e téren késés mutatkozik, ezért a párbeszéd és felvilágosítás árnyaltabb és átgondoltabb újrakezdése nem tűr további halasztást. ...A tét korántsem lebecsülendő, mert az emigráció prominensei fontos hidat, összekötő kapcsot jelentenek a befogadó államok gazdasági, politikai, tudományos, stb. körei irányába. ...arra kell ügyelni, hogy amiként legutóbb 1938- ban, most éppen úgy egy nemzeti konszenzus, az új országépítés jegyében kerüljön sor a világtalálkozó megszervezésére." Pusztaszeri LAszló kiváló történész és publicista nem mulasztotta el a kínálkozó alkalmat arra, hogy megismerkedjen az emigráció különböző csoportjaival Mint történész, ismeri a korábbi emigrációk szerepét, és tudja, hogy minden idők legnagyobb és legsikeresebb emigrációja bekapcsolásának a magyar külpolitikába és belpolitikába, fontos és értékes szerepe lehet. A vele folytatott beszélgetéseimből megismertem széleskörű politikai és történelmi tájékozottságát, és minden kétségem eloszlott afelől, hogy ne volnának otthon is jól tájékozott és nemzeti szellemű értelmiségek Másoktól hallottam, hogy a Magyar Híreknél dolgozott az év elején, és amikor csökkentette a létszámot az immár Új Magyar Hírek, a nemzeti érzésűeket bocsátották el, Pusztaszerit, Zika Klárát és másokat." Pusztaszeri László soraihoz kapcsolódva, miszerint a magyar emigráció hasznosan segítené a szülőhazát, hadd idézzem most a tanulmánynak azt a részét is, ahol Csapó Endre mondja el véleményét erről a kérdésről: "A kormánytól két felületen kívántunk változást és nyílt szakítást a megelőző kormányokkal szemben. Kívántuk elsősorban azt, hogy minket, nemzeti emigránsokat a magyar nép és a magyar politika szerves részeként tekintsen. Másodsorban kívántuk, hogy érezze és éreztesse, hogy csak földrajzi távolság van közöttünk, és a hazától távoli életünk előnyeit felkínáló szándékainkat szívesen fogadja. Mik azok az előnyök, amiket a hazától távoli tartózkodásunk hozott létre? Elsősorban az, hogy megismertünk egy más országot, más társadalmi és politikai körülményeket, megtanultunk egy világnyelvet, megismerkedtünk egy sikeres ország iparával, kereskedelmével, közigazgatásával Ezidáig mindez csak egyéni előnyünket szolgálta. Hazánk részére ez a sok tapasztalat és nem lényegtelen szellemi és anyagi erő a magyar népre kényszerített ostoba politikai miatt holt tőke maradt. Most, hogy Magyarország megszabadult a kapcsolattartás tilalmától, ez a holt tőke hasznos lendítő erővé válhat. Ehhez azonban szükséges a megfelelő szervező készség. Volt ennek a külföldi létnek jó néhány olyan területe,
