Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
1991. december Amerikai Magyar Értesítő Stirling György: A NEMZETI EMIGRÁCIÓ TOVÁBBI FELADATAI (IV. rész) Legutóbb annál a fejezetnél hagytam abba a Csapótanulmány ismertetését, amikor az ausztráliai Magyar Elet érdemes főszerkesztője Jeszenszky Gézával létrejött találkozását leírva többek közt megemlíti, hogy a külügyminiszter túlhaladottnak érzi az emigráció elnevezést és inkább a nyugati magyarság meghatározást tartaná helyesnek. Csapó Endre, aki "Az emigráció kapcsolata a magyar kormánnyal" című, részben már ismertetett kiváló tanulmányában amugyis érinti a kérdést, ezzel nem ért egyet, hiszen ha egybemosnánk - úgymond - az egész Nyugaton élő magyarságot, eltűnnének a különbségek a mindig tisztességes és elvhű nemzeti emigráció, meg a hajdani kollaboránsok, valamint tőlünk távol álló, nem politikai okokból nyugatra került magyarok között. Csapó Endre szerint az emigráció - pontosabban a nemzeti emigráció - szerepe még nem szűnt meg, csak némileg módosult, ezért ő továbbra is azt tartaná helyesnek, ha megtartanánk a régi nevet. Mivel az emigráció jövőjével is új feladataival foglalkozó, immár negyedik folytatásához érkezett cikksorozatunk is ezen a nyomon halad, álláspontunk erősítésére és az eddigiek alátámasztására szükségesnek tartjuk a Csapó-tanulmány további részleteinek idézését, ami azért is igazolja eddigi meglátásainkat, mert Csapó Endrét nem lehet elfogultsággal vádolni. Mint már a múltkor is kifejtettem volt, elsősorban azért, mert lapjának, a Magyar Életnek tanúsága szerint mindig rendkívül mértéktartóan és higgadtan bírálta a hazai és az emigrációs baloldal működését - még a kommunizmus idején is tartotta magát a szigorú, de tárgyilagos kritikához ami hitelessé tette a földrajzilag távoli, ám az ennek ellenére jólértesült és kiválóan szerkesztett lap véleményét. Másrészt Csapó azért nem gyanúsítható részrehajlással, hiszen ő messze él a főleg Amerikában zajló ITT-OTT-os Magyar Baráti Közösségi- hídépítős, diktatúrát belülről fellazító (?) vitától és személy szerint teljesen érdektelenül, csak elvi alapon mond arról bírálatot. De a távolból is pontosan érzékelte az igazságot, hiszen -- mióta Gutenberg kitalálta a nyomtatást és pár évtized óta létezik a szavakat rögzítő magnó is - senki sem tagadhatja le, mit írt, mit mondott 10-15 vagy 20 évvel ezelőtt. És aki odafigyelt, az Ausztráliából is nyomon tudja követni a megnyilvánulásokat és azok alapján képes ítéletet, véleményt alkotni. Igazabbat, mint amit - egy nemrég hallott jellemzéssel a "másodgenerációs apparatcsiknak" nevezett Jeszenszky Géza és köre - földrajzilag sokkal közelebb az ellentétek gyökereihez - kialakítani képes. Emberismeretük hiánya, az összefüggések iránti érzéketlenségük és politikai tájékozatlanságuk olyan nagyfokú, hogy az felülmúl minden képzeletet. Mielőtt a Csapó-tanulmányhoz visszatérnék, hadd tegyek előbb egy kis kitérőt, ami aktualitásánál fogva ide kívánkozik. A minap idegenforgalmi tájékoztatót rendezett a washingtoni magyar követség, ami egy már régebben indított, rendkívül nívós kulturális rendezvénysorozat éppen soron következő eseménye volt. Bemutattak az est keretében egy csodálatosan szép és elsőrangúan megszerkesztett, Magyarországot népszerűsítő idegenforgalmi filmet és elhangzott néhány rövid beszéd hazulról érkezett MALÉV-szakemberek szájából. És az urak láttán megint úgy éreztük, az otthoniak gúnyt űznek belőlünk és - már nem először - arcul csapják a nemzethű emigrációt. Mert a világhírű és tekintélyes magyar légiforgalmi vállalatot nem más képviselte 1991-ben Washingtonban, mint Déri Tamás vezérigazgató. Nekem semmi bajom Déri Tamással, nem vert az ÁVÓ-n, nem rugdalt meg a börtönben és nem is követett utána éveken át, hogy elgáncsolja minden tervemet, sőt nem is ismerem személyesen. De tudok róla egyet s mást. Egyebek közt azt, hogy a MALÉV-nél, ahol huszadik éve működik, a legveszedelmesebb sztálinista párttagok között tartották nyilván kollégái, akiknek szemét majd kibökte a tüntetőén viselt pártjelvénye. Amikor éveken át az athéni MALÉV- kirendeltségen dolgozott, mindenki rettegett tőle, mert tudták, hogy munkatársai megfigyelésével és besúgásával van megbízva. És most ez az ember a MALÉV nagyhatalmú vezérigazgatója... Talán eddigi besúgói működése jutalmául nevezték ki nemrégiben erre a reprezentatív pozícióra? Megáll az ész, hogy ilyen emberekkel kell megismerkednünk, mint a demokratikus Magyarország külföldi képviselőivel. Ez persze nem a nagykövetség hibája, mert elvégre minden otthonról érkezett vendéget nem ismerhetnek és nem kérdezhetnek ki. De az Eg szerelmére, miféle világ van otthon, hogy az ilyen Déri Tamások még mindig állami vállalatok 100-150 ezer forinttal dotált vezető helyein mutogathatják magukat? Képzeljük el, mit szóltak volna például az amerikai magyarok, ha a 45-46-os években tegyük fel egy közismert volt nyilas jött volna közéjük az óhazából idegenforgalmi propagandát csinálni? Komolyan vették volna azt az országot és hittek volna a demokratizálásról fecsegett szólamoknak? Alig hiszem! De kanyarodjunk vissza a Csapó-féle tanulmányhoz, illetve az emigráció "névváltoztatásához". Hadd idézzem itt szó szerint, hogyan vélekedik erről a kérdésről Jeszenszky úr és miért mond annak ellent Csapó Endre. "A külügyminiszter úr véleménye szerint a hazai politikai átalakulással idejétmúlttá vált az "emigráció", méginkább a "politikai emigráns" kifejezés, ezért a jövőben inkább beszéljünk csak külföldi, határainkon túl élő magyarságról. Ha ez csupán teoretikus kérdés lenne, hajtanék rá, hogy fogadjuk el új megjelölésünket. Gyakorlatilag azonban az új megjelölés sem új, hiszen mi, politikai emigránsok eddig is külföldiek, határokon túl élő magyarok voltunk. De nem minden külföldön élő magyar volt emigráns, mert nem minden külföldre menekült magyar jött el politikai okokból. Továbbiakban, ha a politikai okokból külföldre távozottakat e tényből kifolyóan egységesen emigránsoknak nevezzük, akkor együvé tartozónak nyilvánítanánk a kommunisták terrorja által elüldözött magyart azzal a kommunistával, aki azért emigrált, mert más módon kívánta nyomorgatni és kifosztani a magyar népet, mint Rákosi Mátyás, vagy Kádár János. Vagy enyhébb esetekben, a hatalomból és a húsosfazék mellől 5_
