Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-11-01 / 11. szám
Amerikai Magyar Értesítő 1991. november és társai nyugdíjas éveiket élvezik. Hja kérem, az emberi jogokat tiszteletben kell tartani! Most pedig rátérek a bevezetőben már említett lényegre, hogy mik is legfőbb bajaink. Kiindulásnak felhasználom Stirling úr vezércikkének befejező következtetéseit, amelyek így szóltak: színfalak mögötti hatalomváltás, megzsarolt kormány, valamint az emigráció szerepe. Nos, következtetései helyesek, s ezeket szeretném tovább árnyalni. Miért tartunk ott, ahol most tartunk? Miért az össznépi elégedetlenség? Miért nem történt meg az igazi rendszerváltás? Erre szeretnék nagyon röviden és hézagosán válaszolni. Lehet, hogy nagyon sötét, drámai képet festek, de szerintem most Magyarország kísértetiesen hasonlít az 1918- as állapotokra, sok vonatkozásban. A hasonlat sántít és történelmietlen, de van benne valami mégis. A kommunizmus összeomlását tekinthetjük a háború végének. Ebből a "háborúból" is vesztesen kerültünk ki. Itt most mindenki követelőzik és jogtalan igényeket, régi számlákat jelent be. Antall kormánya tökéletesen behelyettesíthető a béna és nemzetvesztő Károlyi-kormánnyal. A kormányt állandóan, több oldalról is zsarolják, s ezeknek igyekszik eleget is tenni. Lásd: Antall első útja nem Moszkvába vezetett, hanem Izraelbe! Figyelemre méltó különbség. A belső ellenzék kimondottan ellenségesen viselkedik, a hazai kisebbségek egynémelyike követelőzik, aggasztó a népnyomor, a fiatalok kilátástalansága. A hadsereg állandó bomlasztásnak van kitéve, a rendőrség már korábban szétzűllött, bűnöző maffiák és az alvilág tartja rettegésben a lakosságot és a hatóságokat. Eközben a kormány tehetetlen, a kormány intézkedéseit sokszor szabotálják, lassítják, a népnek nem tudnak már ígérni sem. A pártok egymást marják, működésük ideje alatt levizsgáztak a nép előtt, nem véletlen, hogy a pártok összlétszáma milyen csekély. A hírközlést és a szellemi életet továbbra is a kozmopolitaliberális erők birtokolják. A határaink mentén fellángoltak a harcok, Nagy-Románia készülődik, a SZU felbomlófélben vajúdik. Mit lehetne itt tenni ilyen helyzetben? Akkor, amikor a demokrácia intézményei formálisak, alig léteznek, nem működnek hatékonyan. A nép nyilvánossága korlátozva van. Össznemzeti összefogásra lenne szükség, de a belső megosztottság az igen erős, a hatékony liberális-kozmopolita propaganda hatására igen nagy, a lelkeket senki nem tudja felemelni. A történelmi egyházakat, a pápalátogatás után is állandóan támadják, lejáratni igyekeznek. Ugyanakkor a sekélyes, ízlésromboló nyugati kultúra szennytermékei elárasztották az országot és állandó hatás alatt tartják az embereket. Ez legfőképpen a tévén keresztül, de a könyveken és máshol is folyik. Tudatos és módszeres értékrombolás zajlik, hogy a lakosság még véletlenül se tudjon eligazodni. Addig az emberek nem érzik a rendszerváltozást, amíg a régi bűnözők nem lettek felelősségre vonva, mert ezt alulról népmozgalomként teljesen lefojtják, méghozzá kormánynyomásra. Ebből aztán nem lesz rendszerváltás még 2000-ben sem, hanem csak elaltalása a nemzetnek, hogy rákényszerítsenek egy áldemokráciát, liberális alapon. Hogyan jutottunk idáig? Ik 1. Az MDF hamar elveszítette kezdeti népeszrűségét, a párt megoszlott, most már árulók is gyengítik. 2. Helyükön maradtak a kommunisták, a választások eredményében ezáltal is nagy előnyre tettek szert. 3. A Fidesz és az SzDSz a fenti helyzetnek köszönhetik választási eredményeiket és a nyugati besegítésnek. 4. A választások a rossz kommunista választási törvény alapján történtek. Ezért rossz a parlament összetétele és ezért szorulhattak ki a parlamentből a hazafias, nemzeti alapú pártok. 5. Az Antall-kormány létezése óta folyamatos zsarolásnak van kitéve és enged. Hatalomra kerülésükkor nem éltek a kezdeti előnyükkel. 6. Kun Béláék egyenes utódai készülnek a következő választásra és az sem kizárt, hogy "baloldali blokk" néven szövetkeznek a kommunistákkal is, meg a szocdemekkel is. 7. A nép hihetetlen birkatürelemmel viseli továbbra is a megpróbáltatásokat. Sem a sajtó, sem a mikrofonok közelébe nem juthat, csak az "elit". Úgy érzem, a nyugati magyarságnak le kell vonni a megfelelő következtetéseket a hazai helyzetünk állapotairól és arra is felhívnám a figyelmet, hogy az úgynevezett nemzeties beállítottságú lapokat is fenntartással olvassák - Magyar Fórum, Új Magyarország Heti Magyaroszág -, mert sok mindent ezek is elhallgatnak vagy tévesen állítanak be. A Hunniát, Szent Koronát és még néhány lapot hitelesnek lehet elfogadni, hiszen a legégetőbb problémákra pont ezek a lapok terelik rá a figyelmet, a többi csak szó, szó, szó. Tisztelettel: Bulla Gábor (Magyarország) ROMÁNIÁBAN SÚLYOS összeütközések voltak a sztrájkoló szénbányászok és a karhatalom között. A Bukarest utcáin tízezrével tüntető bányászok kezdetben csak béremelést és jobb élelmiszerellátást követelő jelszavakat kiáltoztak, majd törni-zúzni kezdtek és megütköztek a szétoszlatásukra küldött rendőrökkel. A három napon át tartó zavargás az 1989-es felkelés napjait idézte, amikor Ceausescu ellen folyt a harc. A tüntetők most Petre Roman kormányának lemondását követelték és ezt el is érték, mert a zavargások második napján a miniszterelnök visszaadta megbízatását Iliescu elnöknek. A Nemzeti Megmentési Front ugyan megbízta az új kormány megalakításával, de megfigyelők szerint ez nem lesz hosszú életű. A karhatalomnak három nap után sikerült a bányászokat kiszorítani a várrosból és Bukarestben helyreállt a rend. Az eseményeknek három halálos áldozata volt és kétszáznál több sebesültet ápolnak a kórházakban. (Az amerikai sajtó gyakran nem tud különbséget tenni Bukarest és Budapest közt. Most is ez történt: a WASHINGTON POST szeptember 26-i száma nagy képet közölt a tüntetés kezdetéről ezzel az aláírással: "Striking Romanian coal miners stage protest at Victory Squere in Budapest..." - a jámbor amerikai újságolvasó most azt gondolhatja, hogy a román bányászok az Antall-kormánytól követelnek béremelést...)
