Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
b. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991•szeptember vezetők egy igen jelentős százaléka is. Főleg azok, akik az utóbbi csoportból időben átmentették magukat a gazdasági térfélre. Hatalmuk, befolyásuk ma is töretlen és senki se firtatja a múltjukat. Csak pár példa: Németh Miklós, a kommunizmus utolsó miniszterelnöke ma a Londonban székelő nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank alelnöke. Még mint fiatal közgazdászt a párt 1975-ben a Harvardra küldte, hogy tanulja meg a kapitalista módszereket és lesse el azokból mindazt, amit a reformkommunizmusban hasznosítani lehet. Elképzelhető, milyen megbízható kádernek számított Németh elvtárs, ha államköltségen Amerikába küldték. Ma azt állítja magáról, hogy soha nem volt kommunista és ismeretségei révén sikerült a most alapított nagy európai bank egyik vezető pozícióját megszereznie. Csak azért, mert nevének - mint az elitváltás miniszterelnökének - jó csengése van Nyugaton. Elhihető-e, hogy Né- methnek van meggyőződése? Aligha! Ugyanilyen, ha még ennél is nem kirívóbb az a karrier, amit a kádári időkben "a kommunizmus bankárjának* reklámozott Fekete János, a Nemzeti Bank volt alelnöke csinált most Nyugaton. Fekete hajtotta fel a nyugati kölcsönök- jórészét annak idején (amelyekkel a Kádár- rendszer évekre meghosszabbíthatta uralmát!) és azok elherdálása, hogy nem az eredeti célokra, nem iparfejlesztésre, a mezőgazdaság korszerűsítésére fordították azokat, hanem (politikai célzattal) az életszínvonal tartását finanszírozták belőlük, is jórészt az 6 lelkén szárad. Ezt természetesen tagadja és azt állítja, a hitelek sorsára már nem volt befolyása, de ez szemenszedett hazugság. Kádár annyira megbízott benne és annyira méltányolta köz- gazdasági képességeit, hogy mint a pártvezetés szürke eminenciásának, a párt gazdasági- és pénzügyi politikájának irányítását neki engedte át. Fekete felelőssége a magyar népet lehúzó 22 milliárdos adósság bűnében vitathatatlan és nemhogy ezt nem bolygatja senki, de ő is most kapott meghívást egy nyugat-európai bank élére. A múltban is a kiváltságos elithez tartozott, ma is. Végül tipikus kommunista-kapitalista menedzserkarrier bizonyos Bors Jenő esete, aki kora ifjúságától a párt révén boldogult és legutóbb mint a Hanglemezgyártó Vállalat vezérigazgatója, élet és halál ura volt a szakmában. Minden tőle függött és hatalmával élt is alaposan: beosztottjaival komiszul bánt és csak arra volt gondja, hogy vagyonát milliós prémiumokkal gyarapítsa s közben kihasználja a pártelit számára fenntartott összes kedvezményeket. Amikor megszimatolta a rendszerváltást, pompás érzékkel átlendült a magánszektorba és mielőtt leváltották volna, önszántából otthagyta az állami vállalatot, hogy - külföldi magyar tőkések közreműködésével és segítségével - megalapítsa a maga maszek cégét. Összeköttetéseit, kapcsolatait - amiket a pártállami beosztás alatt szerzett - természetesen magával vitte és most a maga részére kamatoztatja azokat. Üzlete virágzik és már (újra) milliókat keres. Lehet-e egy ilyen embernél meggyőződésről beszélni?... Amikor ezeket az eseteket nemrégiben szó- vátettem egy mai felelős kormánypolitikus előtt, az csak a vállát vonogatta. Kevesen vagyunk - mondta -, nincs mindenhová új emberünk. Meg aztán a régieket ismerik a nemzetközi piacon, nekik vannak nexusaik. És végül azt se szabad elfelejteni, hogy a legtöbbjük jó szakember, érti a dolgát. Erre az érvelésre elállt a szavam. Hogy ezek a *jó szakemberek* a magyar nép kárára élősködtek és gazdagodtak évtizedeken át, hogy egy olyan rendszer támogatásáért kapták azelőtt a zsíros állásokat, mely rendszer moszkvai parancsra a magyarság felszámolását volt hivatva elvégezni (ha jut rá ideje, meg is tette volna), hogy szakmai gyakorlatukat árulásukért elnyert különleges beosztásukban szerezték (melyektől megalkudni nem hajlandó jó szakemberek el voltak zárva) s hogy a külföldi partnerek mit szólnak ahhoz, ha egy állítólag demokratikussá vált Magyarország képviseletében továbbra is a kommunizmusból ismert üzleti partnerekkel találkoznak, erre úgy látszik, senki se gondol otthon. És arra se gondolnak, hogy ha ezek a volt bolsi "szakemberek* minden gazdasági kulcspozíciót teljesen megszállnak, az ő kezükben lesz a pénz és gazdasági hatalmuk révén egy szép napon a politikai hatalmat is megkaparinthatják, vagy a maguk embereit juttatják politikai pozíciókhoz? (Már akadt erre példa a világtörténelemben: 1933-ban nem a német nagytőke juttatta hatalomra Hitlert?...) Micsoda rövidlátó gondolkodásra vall az ilyen okoskodás, aminél csak az dominál, hogy bármi áron, csak felpezsdüljön a magyar üzleti élet. No igen, az is nagyon fontos, de azért erkölcs és elvek is vannak a világon. És igazságérzet is, melynek felvetésével kezdtem ezt az egész elmefuttatást. Ami szerint létezik egy olyan igény, mely elvárja, hogy az állhatatosság és a hűség megkapja jutalmát, a kétszínűség és árulás pedig a maga büntetését. Ahol ez nem történik meg, vagy éppen fordítottja játszódik le, ott a társadalom úgy érzi: becsapták. A magyar társadalom többszörösen is
