Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
1991- január dományos és társadalmi élet számos képviselőjének jelenlétében - akik között a professzor úr személyes meghívására Stolmár Aladár höfi- zikust atomerőmű mérnök is jelen volt - Zwack Péter nagykövet úr köszöntötte a kitüntetettet* A 82 éves tudós» aki hosszú évtizedek óta nem járt a követségen (sem), a magas kitüntetés átvételekor azt mondta: "Újjászületett magyarnak érzem magam". Lapunk nevében szívből gratulálunk Teller professzornak a megérdemelt kitüntetéséhez! BEVEZETŐ GONDOLATOK AZ ÚJÉVRE Az ujesztendő mindig egy olyan mérföldkő ahol jó megállni. Megállni egy pillanatra és időt szakitani arra, hogy a hétköznapok sodrában ellaposodott és mindig csak a napi gondokra összponte- sitott gondolatainkon felülemelkedjünk. Kérdéssé tegyünk olyan fogalmakat, amelyeknek értékét a hétköznapokban abszolút értékűnek vesszük. Ugyanakkor vizsgáljuk meg az elmúlt év eseményeit is, vegyük észre, hogy a történetek nem mindig voltak előre láthatók a legtisztább logika éles fénycsóvájában sem. Ugyanis, hogy a logikai rendszerünk - mely gondolkodásunk alapja - abszolút érvényü-e vagy sem, azt is logikusan kellene bizonyítanunk, ami önmagában ellentmondás. A végtelenek vizsgálatánál - akár a makrokozmosz, akár a mikrokozmosz felé haladunk is - elérkezünk a felfogó képességeink határára, melyei a lét nem zárul be ugyan, csak a mi megismerő képességünk nem képes tovább behatolni a lét mélységeibe. Pascallal együtt vallom, hogy az értelem legfőbb feladata, hogy felismerje a saját végessége korlátáit. Akár milyen messze fogjuk kitolni az ismeretünk határait, mindig és mindenütt az örök meg-nem-is- merhetővel maradunk érintkezésben. Azzal a végtelenséggel, mely mint egy fátyol mögött ott áll mint az örök Esz- szencia, az örök Lényeg, vagy Logos, vagy mindaz amiről nem tudunk fogalmat alkotni és ezért nincs is rá megfelelő szavunk. Steven Hawking, a briliáns asztrofizikus, aki komputerrel igyekezik a teremtés pillanatáig visszaforgatni az időt, maga is érzi, hogy elérkezik egy áthatolhatatlan határhoz, mikor maga ezt mondja: "I think there are religius implications whenever you start to discuss the Universe. There must be religious overtones. But I think most scientist prefer to shy away from it." (Úgy gondolom, mindig belebo11.oldal nyolódunk a vallásba, akárhányszor belekezdünk az Univerzum tárgyalásába. Szükségszerüek a vallásos felhangok. De az a véleményem, hogy a legtöbb tudós előszeretettel elhúzódik ettől.) Más szóval a tudomány embere ha más szó- használattal is, de ugyanarról a fogalomról beszél. Egy ilyen logikával nem bizonyítható törvény érvényesülésének vagyunk ma mi .tanúi. Krisztus ezt úgy határozta meg, hogy "Az Igazság tesz Szabaddá". Valahogy ma ez van benne a történelmi áramlatok levegőjében. A "Weltgeist" vagyis a tudományos világszellem nyomására, vagy ahogy a vallásos ember nevezi, a Szent-Lélek sugallatára, a hazugságokra épült államformák és társadalmak úgy dőlnek össze mint a kártyavár. Nem a fegyverek ereje, hanem csupán az igazságra ébredt népakarat dönti őket romba. Valahogy megelégelte már a nép a diktatúrák hazugságait. Nem csak Európáról beszélek de Dél-Amerikáról, Afrikáról vagy Ázsiáról is. Természetesen ez a gyakorlatban nem egy olyan egyszerű folyamat, mint Jerikó falainak a trombitaszóra történő összeomlása. De a folyamat elindult. Mint a felfelé mutató fűrész éle, ez a folyamat is tele lesz fel-le bukkanókkal, de az összere- dő mégis előre és felfelé mutat. Még önmagunknak is nehezen valljuk be, hogy még ötévvel ezelőtt sem tudtuk volna elképzelni és logikailag kielemezni azt, ami most szemünk előtt játszódik le. Nem jogtalanul nevezzük ezt csodának. Nem olyan babonás csoda ez, de mégis az, mert a lelkiség győz a fizikális erő fölött. Hiszem, hogy Litvánia esetében^ is előbb-utóbb ez kerekedik fölül. És pont ez a lelki erő az, mely ellen Gorbacsov is tehetetlen. Ha egy ember elszánja magát arra, hogy a fizikális létét is kockáztatja a meggyőződése érdekében, akkor azt semmiféle erőszak nem győzheti le. Róma sem tudta legyőzni a kereszténység erejét, mely a mártirok önfeláldozásából fakadt. Az ember mindig akkor téved, mikor jövőjét pusztán a logika alapján akarja kiszámítani. Ma már tudjuk, hogy Laplace démona sem tudná előre kiszámítani a jövőt. Akkor tévedünk a legnagyobbat, amikor a legésszerűbben döntünk, tisztán az anyagi tényezőkkel számolva. A dialektikus materializmus sem látta előre a maga rövidéletü jövőjét. Ezzel 'szemben a karácsony misztériuma már kétezer évet is megért. Miért? Mert nem akar mindent logikusan megmagyarázni, hanem helyet ad a hitnek és a szeretetnek, melyek logikán fölöttiek. Domokos Sándor Amerikai Magyar Értesítő
