Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-01 / 5. szám

Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal 1991. május jelölte ki. S akkor, ha ez tudatosodik az anyákban, hogy küldetésük isteni és a világon a legszebb küldetés; ha sziveik megtelnek a gyermek utáni leküzdhetetlen vággyal, világot fenntartó fel­adatuk minden nehézséget legyőző teljesíté­sének erős akarásával - a könnyebbség fejében vállalt gyilkosságok helyett -, akkor Mindszenty Bíboros valóban hazatért. Akkor valóban elvé­gezte küldetését, s learatja 'fájdalmainak és sebeinek' legcsodálatosabb, legértékesebb és legdicsőségesebb gyümölcsét, mert Magyaror­szág - imái és hatalmas szelleme eredménye­ként - a szeretet országa lesz. A szent Bíbo­ros pedig méltó társa a mennyben Szent Ist­vánnak, keresztény államunk megalapítójának, mint második honalapító, aki a nemzetpusztu­lásból mentette ki hazánkat. Ezzel a meggyőződéssel és ezzel a kíván­sággal köszöntőm a most hazalopott nagy szent Bíborost és minden Magyar Édesanyát, akik fájdalmaink és sebeink legértékesebb gyümöl- csett: gyermekeinket mutathatjuk most fel Neki, a hazatérőnek, tanúbizonyságul Isten és a Ha­za szolgálatának hétköznapi emberként - anya­ként - való hű teljesítésére, mert Isten paran­csai és Bíborosunk szavai jó talajra leltek a legtöbb Magyar Anyában. VISSZAÉRKEZETT MAGYARORSZÁGRA az a 15 tagú magyar katonai különítmény, mely az ENSZ békefenntartó erők alakulataként részt vett az iraki-iráni tűzszünet ellenőrzésében. - A Hon­védelmi Minisztérium ezenkívül arról tájékoz­tatta még a sajtót, hogy az Öböl-háború meg­segítésére Szaudi-Arábiába érkezett magyar orvoscsoport vezetője, Terták Gábor ország- gyűlési képviselő küldöttség élén tisztelgő lá­togatást tett Mohammed ibn Fahd szaudi her­cegnél, a királyi család tagjánál és tájékoz­tatást adott számára az orvoscsoport munká­járól. A tárgyalások során mindkét fél megál­lapította, hogy történelmi jelentősége van an­nak, hogy először tartózkodik hivatalos magyar küldöttség Szaudi-Arábiában. Ez a megbeszélés is közelebb vitt ahhoz, hogy mielőbb diplomáciai kapcsolat létesüljön a két ország között. A ma­MINT KÖZISMERT, Litvánia után Lettország és Észtország lakossága is a Szovjetuniótól való elszakadás mellett szavazott. Az arány mind­három balti köztársaságban jóval 70 százalék fölött volt. Ami ebből külön megjegyzést érde­mel az, hogy az Észtország északkeleti részén egy tömbben élő odatelepített oroszok 35-HO százaléka is az ország függetlensége mellett voksolt. STIRLING GYÖRGY: Tábornok vagy ablakmosó EGY KARRIER ÁLLOMÁSAI Jó katolikusnak, istenfélő kereszténynek érzem magam, aki vallása minden tételét elfo­gadja és tiszteletben tartja. A Bibliát is mély­ségesen tisztelem, főleg az Újszövetséget, amely Krisztus Urunk tanításait foglalja magá­ban, melyek életünk minden kérdésére választ adnak és nem lehet olyan problémánk, amelyből ne mutatna kiutat. Egyetlen mondatával nem tu­dok megbékülni, azzal, hogy egy megtért bűnös kedvesebb az Úrnak száz igaznál. Meggyőző­désem, hogy ezt is képletesen kell érteni, mint annyi mindent a Bibliában. Képletesen, olyan ér­telemben, hogy valóban csodálatos dolog, ha egy megrögzött bűnös jó útra tér, olyan, az Úrnak tetsző esemény, ami a maximális dicsé­retet érdemli, hiszen nagy lelkierőt, akaratot és elhatározást, de minden bizonnyal isteni ma- lasztot kívánó lépés. Valaki bűnözőből, notórius hazudozóból, esetleg gyilkosból egyik napról a másikra jó emberré válik. A damaszkuszi úton keresztényüldözésre induló Saul olyan lelki meg­rázkódtatáson megy keresztül, hogy megtér és attól kezdve hitünk apostolává, egyik legna­gyobb védelmezőjévé válik. Ilyen is van. És ha Pál apostol kedvesebb volt az Úrnak száz igaznál, érthető: egész to­vábbi életével vezekelt fiatalkori bűneiért és ezerszeresen bizonyított. És amikor megismerte az igazságot, rátért az igaz útra, attól soha többé nem tért el. Igen, amikor megismerte: mert pogánynak született, pogány környezetben nőtt fel, mást nem látott maga körül, mint csak pogányságot: nem is tudta, mi az igazság. De amikor az Úr megvilágosltotta elméjét és meg­mutatta neki a helyes utat, nem habozott, mit válasszon. És attól kezdve meg nem ingott, ment tévelygés nélkül a helyes irányban. Az ő esetében nem túlzás hinni abban, hogy az Úr­nak valóban kedvesebb volt további életpályája, mint egy a kereszténységbe beleszületett és kísértésnek soha ki nem tett hivő állhatatos­sága. De ha tételként mondanók ki, hogy minden megtért bűnös érdemesebb az Úr szeretetére, mint az, aki egész életén át hű volt Hozzá, rossz példát szolgáltatnánk általánosságban: hiszen akkor mindenki élhetné a 'carpe diem' elvet valló léhák felelőtlen, könnyelmű életét, hogy aztán a végén - esetleg a halálos ágyán, mint Voltaire - megtérjen. Akkor is értelmét látnák a hűségesek annak, hogy egész életükben megvailják hitüket és ne a földi hívságokat haj-

Next

/
Thumbnails
Contents