Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-01 / 5. szám

1

2.oldal

Amerikai Magyar Értesítő

AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. 0. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416

Telefon: (301)242-5333 - Szerkeszti: Soós József. Főmunkatársak: Stirling György és Stolmár G.Ilona Előfizetési díj: $15.oo. Nyugdijtól élőknek: $13.00. Kanadába: $16.50. Tengerentúlra: $17.50. Légipostán; $27.50. Az előfizetést külföldről is USA dollárban s amerikai bankra szóló csekkel kell fizetni.

A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A javítás jogát fenntartjuk.

1991. május

STOLMÁR G. ILONA:

Fájdalmak és sebek gyümölcse

Kiterjesztett karokkal megáldotta Budapestet és az egész országot, amikor kilépett a követségről - hosszú évek bezártsága után - először és utoljára a magyar földre. Az állam- védelmi rendőrkocsik kíséretében, szótlanul hagyta el Hazánkat. Hegyeshalomnál maga is megláthatta a »Vasfüggönyt, a szolgaságra vetett ország egyik szimbólumát; a szabadság és demokrácia századában».

1971. szeptember 28-án úgy lopták ki Mind- szenty József bíboros hercegprímást saját hazájából, mint ahogyan a tolvaj oson el rablása színhelyéről. Az is jól körülnéz, látja-e valaki, hogy lopott; látja-e valaki, hogy kincset rejteget? A bűncselekményt az elvtársak csak utólag vallották be, amikor már biztonságban érezték magukat. Nem szokták az ilyesmit nagydobra verni! Még odasereglenének az emberek, hogy megakadályozzák az elkövetést, megvédjék saját értéküket! így is féltek, reszkettek a tettesek: hátha valaki megszimatol valamit? Hátha a konspiráció nem volt tökéletes? Hátha a megbízhatók sem elég megbízhatók? Maradt még hitük, s emberségük...

Érthető volt ez az irtózatos félelem, ez a reszkető »éberség» a »bolsevista betyárok» - ahogyan a Bíboros nevezte őket Emlékiratában - részéről. Akivel szöktek - pontosabban: akit elloptak -, valóban kincs volt, a nemzet kincse. Bárhogy igyekeztek, bármilyen sok évig, nem tudták megtörni, öt követségi fallal körülzárt némaságra kárhoztathatták, de hazugságra, megalkuvásra, engedményekre soha! Húzhattak a világ szeme elé szépen festett függönyöket, hogy eltakarják a kivégzettek sokaságát, de ö azt mondta: Kádár akasztófái sorakoznak a függöny mögött; tárgyalhattak békés megegyezésben a Vatikánnal a megcsúfolt magyar egyház képviselői »engedményekről*, az állam és az egyház közötti jó viszonyról, szabad vallásgyakorlásról, ö azt mondta: Hazaáruló és Istent gyalázó, bolseviki kollaboráns békepapok ülnek tort hitünk és vallásunk felett. Beszélhettek neki »női egyenjogúságról*, modern életről, jólétről, a nők »tűzhely mellőli felszabadításáról», ö azt mondta: nemzetgyilkosság, családrombolás... Mára bebizonyosodott, mindenben igaza volt.

Volt mitől reszketni Kádáréknak! Hiába zárták - most már nyugati - börtönbe a Bíborost, örök felkiáltójel maradt minden cseleke-