Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
Amerikai Magyar Értesítő' 3.oldal 1991. május detük, minden gondolatuk után. Kicsempészték hát, mert azt hitték, távolról már nem olyan veszedelmes, kintről már nem 'árthat* nekik. Megint tévedtek. Kívül is hirdette az igazságot - csak a bazárva maradt nép érezte becsapottnak ma gát: meglopták, s még azt sem engedték neki, hogy búcsút intsen a kitartás, a bátorság nemes és hős jelképének. Nem egészen húsz év telt el azóta. Leomlott a vsfüggöny, semmivé foszlott a szögesdrót. A határ szabad, ki-be jár rajta minden idegen. Úgy mondják, szabad lett Magyarország. A miniszterelnök épp csak egy hete jelentette: megteremtették az ország szuverenitását. Csak az orosz megszállóknak van ólom a lábukon, mert néhány tízezer még mindig nem távozott, megszállva tartja a 'szuverenitást*. 56-ban néhány nap elegendő volt ki- és bevonulásukhoz, az ország újbóli teljes megszállásához. Visszafelé egy év is kevés... Vinni kell bútort, felszerelést, pénzt, birtokot. Mindent, ami mozdítható: a megszállásunk árát, mert azt most is mi fizetjük! S az elvtársak is nyugalomban pöf- feszkednek vagyonaikon, felelősség és lelkiismeret nélkül. 'Pártoskodnak', szervezkednek. Olvasom, hogy kettészakad az MSZMP. Osztódással szaporodnak... Szélsőbal és még szélsőbb bal? 'Szabadság* és "demokrácia* van... Valakiknek mégis az az ötlete támadt, hogy Mindszenty József bíboros hercegprímás hamvait - talán egyéni sikerek reményében - hazavitetik. Ezt akartuk mi is, csak néhány hónappal később, amikor már végrendeletének óhaját tisztelettel betartva tehetnénk: amikor az utolsó szovjet megszálló katona is elhagyta az ország területét. A szerződés értelmében az már csak két hónap! Ennyit nem lehetett várni 20 év után?? Mi akkor akartuk, amikor hazaérkezése valóban felszabadulásunk dicsőséges ünnepe lehetne, örök jelképe annak, hogy amiért harcolt és szenvedett, az beteljesedett és a nép, az egész ország úgy kísérhette volna diadalmenetben, mint aki a legtöbbet tett Istenért, Egyházért, Hazáért - az ország szabadságáért. Nem szükséges ezt évfordulóhoz - haláláéhoz - kötni. Lehetett volna a nap külön ünnepe a nemzetnek. De nem. Most újra csendesen akarták intézni az 'ügyet'. Csak a páncélozott kocsi és őrző kísérete haladt volna végig gyors osonás- sal, némán visszafelé, Hegyeshalomtól Esztergomig. Épp úgy, ahogy távozott. Még kérték is: ne legyen 'felhajtás*! Eltiltották Bíborosától a népet! És elérték, hogy sehol sem állnak meg vele, ahogy mindenki akarta. Sehol sem hajthat fejet s térdet nagysága előtt a hivő magyar. Egyetlen város sem büszkélkedhet azzal, hogy megpihent nála néhány órára a hazatérő Bíboros. Nem jelölheti meg a helyet az utókor számára hirdetve: itt állt koporsója, és ide vonult a környék, hogy tisztelegjen szelleme előtt dicsőséges és győzedelmes hazaérkezésekor. Itt áldotta meg holtában is, hódolatára vonuló hű magyar népét. Szép csendesen, megint lopva tervezték az érkezést, ahogyan távozott. Akkor Kádárék féltek tőle mindennél jobban, s népe szeretetének kifejezésétől reszkettek vadul, ma Paskai bíboros fél, ugyanúgy és az őt körülvevő békepapok. Nagyságától, becsületességétől, erős hitétől és az igazság megdicsőülésétől - ami érthető. ö intézte a 'kertek alatti' gyors és néma visszaosonást, most az állam nem vádolható. Azután jó mélyre, a kriptába rejtést: ne fáradjon Hozzá a magyar, ha hitet, erőt, kitartást, magyarságtudatot meríteni akar, nem lesz szem előtt. Eldugva lesz Bíborosa! Csak külön úttal megközelíthető. Mire e lap az Olvasó kezébe kerül, dicsőséges, szent Bíborosunkat már az esztergomi bazilika súlyos kövei nyomják-rejtik. A tervek szerint május 3-án szállítják haza hamvait. *A hegyeshalmi határátkelőhelyen RÖVID búcsúztató, illetve fogadó ünnepség* - szól a szűkszavú hivatalos program. S még aznap Esztergom, felravatalozás. Nagy a rohanás! Bizonyára ismét rendőrautók kísérik elől-hátul a zárt kocsit - és bennük talán ülnek majd néhányan még a régi ávósok közül! Még az sem lehetetlen, hogy jelentkeznek néhányan - 'figyelmességből' - kíséretére visszafelé azok, akik 20 évvel ezelőtt kifelé 'biztosították' az út zavartalanságát, ök már értenek a 'nyugalom' és néma béke garantálásához visszafelé is! Egyes híradások szerint 50-000 embert várnak Esztergomba, Mindszenty Bíboros újratemetésére. Kevés! Kevés! Én remélem, százezrek lesznek ott, térden állva. A fél ország 5 az emigráció, amely kísérni akarta haza, Ma- riazelltől végső nyughelyéig, megállva a magyar városokban vele, hálával, diadalmenetben, hogy felfigyeljen a világ. De leintették őket, mint a hazaiakat is. Most azt citálják indokul: gátolja a szentté avatást, a vatikáni aktust, ha már előre szentként tisztelik. De a szentté avatáshoz elnegedhetetlen feltétel a 'kultusz' kialakulása, amit most hamvába fojtanak. Kialakulását tiltják, akadályozzák meg a páncélautó országon végigrohanó sietségével. Kinek az érdeke ez? És miért nem engedték, hogy a mai idők legnagyobb MAGYARJAKÉNT hódolhassanak neki magyarjai? Mint honvédőnek és hősnek..., nem mint szentnek. Minden nép világ elé tárt volna fényesen ekkora dicsőséget, mi el
