Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-04-01 / 4. szám
1990. április váltó helyzetet szentesítették ismét. (Érzésem szerint ma is kétséges, hogy elkerülhető egy európai robbanás... Ha mégis, az csak az eddig elnyomott nemzetek sokat átélt, tapasztalt, értelmes és emberséges új politikusainak és népeknek lesz köszönhető.) Trianonban, mint tudjuk, anna,, a román - és szlovák - propagandának köszönhetően veszítettük el történelmi hazánk nagy részét, miszerint mi, Magyarok elnyomjuk a mi hazánk területén élő nemzetiségeket. A sors fintora, hogy ezt a vádat azért kaptuk, mert befogau- tuk őket, hiszen már Szent István ezt a magatartást hagyta ránk örökül és történelmünk folyamán királya,nk többsége fogadott be különböző népcsoportokat, telepítette le őket, adott nekik városokat, területeket, kiváltságokat. Eközben nem emlékszem, hogy azt tanultam volna történelemből, hogy magyar csoportok kerestek menedéket-letelepedést-védelmet idegen országokban (a kommunista időszak menekültjeit leszámítva, de akkor sem csoportosan kaptak külön városokat!). A magyarságot viszont még arról sem kérdezték meg: akar-e elszakadni és kisebbségi sorban élni! Nem önként mentek idegen országba. "Fogadd be a tótot, kidob a házadból* - tartja a népi bölcsesség, s ezt nálunk jobban senki meg nem tapasztalta! A sors másik keserves fontora, hogy az erdélyi magyarság rendkívül hálás lehetne és hálás is lenne a románoknak, ha olyan - CSAK olyan - elnyomásban részesülne, mint a magyar- országi románok annak idején. Annak idején, mondom, mert a mai helyzet egészen más. A Magyarország területén élő nemzetiségek elképesztő követe.ésekkel állnak elő, azt hangoztatják, hogy a kisebbségi sorban élőknek több jog jár, nem elég csak az emberi jogok biztosítása számukra, hanem külön jogok is járnak. (Eközben persze még soha fel nem szólaltak "anyanemzetüknél* ugyanezekért a jogokért az ottani kisebbségek számára, de még gvilkolásuk és meghurcolásuk ellen sem!) Mi ebben a követelésben az érthetetlen? Hiszen mi ugyanezeket követeljük az elszakított területeken kisebbségi sorba kényszerített magyar testvéreinknek. Igen. De míg mi csak követeljük, addig a hazai nemzetiségeknek - akiknek összlétszáma csak tizedszázaléka a CSAK Erdélyben élő magyaroknak - ezek a jogaik mindig is megvoltak. Nyelvhasználat, nemzetiségi óvoda, iskola, középiskola, kultúrkörök, újságok, templomok, stb. Ha jogaik csorbát szenvedtek - nagyon kis mértékben! -, az a Rákosi- diktatúra miatt volt, de ki merné azt állítani, hogy a magyarság jogai nem szenvedtek összehasonlíthatatlanul nagyobb csorbát ezen időszakban? Hiszen jog nem is volt! Ki meri azt állítani, hogy akár még ebben az időszakban is, történelmünk ezen legsötétebb időszakában is elvittek, bebörtönöztek, megkinoztak, natán megöltek valakit CSAK AZÉRT, mert román, szlovák, horváth, stb. (Itt csak a németek képeztek kivételt, sajnos, mert Rákosi és bandája nem csak k nmunista, de zsidó is volt egytől egyig, Így eleve gyűlölték a német származásúakat - bárhol!) Magyart viszont százezerszám sorolhatunk, akiket CSAK magyarságukért hurcoltak meg ugyanakkor, otthon és nem kisebbségi sorban! De ha magyarról van szó, a meghurcolás- ban nincs helykülönbség. Akár északra, akár keletre vagy délre nézünk, sok vaskos kötetet töltene meg azok neveinek - csak neveiknek! - felsorolása, akik magyarságukért szenvedtek. Elég itt most csak Bartis Ferenc könyvvázlatának borzalmaira gondolni. Elég a Vasgárdát és a Maniu-gárdát megemlíteni - és Ceausescu időszakáig el sem kell jutnunk, hisz' róla is lehet mondani: kommunista vt.., mint Rákosi! Sokan hitték, hogy a suszter halála után minden megváltozik Erdélyben, de az teljesen érthetetlen számomra, miből táplálkozott ez a reményük a reménykedőknek. Olvasom a Magyar Fórum című hetilapban az elképesztő cikket: "A kisebbség dolga megérteni a többséget..." "A Román Nemzeti Parasztpárt a nemzetiségi kérdésről". Nincs félreértés, a riport az újjáéledt Maniu-párt elnökével készült s fenti idézet címként tőle való, Ion Puiutól. Azt mondja, szeretnék megszüntetni az európai szellemiség kialakulásánek egyetlen "mesterséges* akadályát: "a magyar és a román ÁLLAM közt immár hagyományossá vált ellenségeskedést." Az emberben forr a tehetetlen düh, próbálná lecsillapítani, de nem lehet. A riporter, Beke Mihály András nem felejti el emlékeztetni olvasóit az egykori Maniu-pártként emlegetett szervezetre, mert az akkori pártvezér nevét, eszméjét és céljait tűzte zászlajára a mai, "demokratikus* parasztpárt is. Ahhoz a régi párthoz "az erdélyi magyarságnak nem sok jó emléke fűződik, sem a két világháború közti időszakból, sem későbbről. Elég, ha a hírhedt Maniu- gárdistákra gondolunk, akiket Maniu toborzott össze Erdély »felszabadítására«, és akik az ortodox papok áldását élvezve indultak gyilkos székelyföldi útjukra* - Írja Beke, s ezt az elődöt kívánják most nyúltan követni a román "új- demokraták"! Ion Puiu pártelnök el is szólta magát. Miközben azt ecsetelte, mennyire demokratikusak ők, nem vitatják el egyetlen kisebbség jogait 9.oldal Amerikai Magyar Értesítő
