Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1990-04-01 / 4. szám

10.oldal

sem nyelvük használatához, sem kultúrájuk megtartásához, CSAK egyetlen egyet nem hajlandók megengedni: A TERÜLETI AUTONÓMIA IGÉNYÉT! Azt nem. Szép kis demokrácia lesz az, ahol a réges rég aláírt - és eddig SOHA be nem tartott - nemzetközi szerződésekben általuk (is) garantáltak betartását már előre megtagadják. De bizony azt mondom: Így kell ezt csinálni! Lám, ennek a viselkedésnek van eredménye! (Lásd még a Szovjetunió aláírásait!)

S hogy mi volt az elszólás? “Mi ... fiatal állam vagyunk, 1918-ban születtünk meg...* Tehát nem 2600 éves a dákoromán “államiságuk*? És nem ők támadták meg éppen az elmúlt hónapban Mitterand francia elnököt azért az egyszerű és tényszerű kijelentéséért, hogy “Magyarország területének legnagyobb részét 1920- ban elcsatolták*? Pedig hát mást nem is mondott, ez pedig történelmi tény. (Mondhatta volna persze a magyar Parlamentben, hogy ezt éppen nekik, franciáknak köszönhetjük, hogy ez teljesen igazságtalan volt, és legalább annyit: sajnálja... Akkor talán szerettük volna és értettük volna a románok felháborodását is, no de így...?)

A ma legnagyobb román párt elnökének íróasztala fölött (a jövendő) Nagy-Románia térképe lóg. Igaz, ők “kiegészített Romániának* nevezik. A riporter döbbenten jegyzi meg: “Benne látom Besszarábiát, Dél-Dobrudzsát...*

“Igen! - válaszolja a vezér. - Tüntetőén tettem ki az íróasztalom fölé. Bár tudom, ez sokakat meglep. Ennél többet nem akarunk. Ennél többet senkitől sem akarunk. Ennél többet. (Értsd: de ennyit mindenképpen és minden eszközzel! S.I.) Nos, ez a fiatal állam még nem forrott össze. Egyik tartomány keletről érkezett, a másik északról, ismét másik délről és nyugatról. (Jól összetákolták! S.I.) És mivel össze- forrottsága még igen gyenge, senkinek sem adhatunk területi autonómiát. Vagyis olyat, amilyen a MAGYAR AUTONÓM tartomány VOLT. Amikor azt megszüntették, a mi pártunk egyetértett a döntéssel... Ez nem sovinizmus, hanem őszinteség. És ezt a kisebbségnek meg kell értenie. Elvégre mégiscsak a kisebbség dolga megérteni a többség szükségleteit.“

Ebből a logikából egyenesen következik: ha már megértette, természetesen le is kell mondania saját szükségleteiről a többség javára! Nem?

Vigasztaló számunkra az is, hogy “ennél többet nem akarnak“ - így talán nem vonulnak a Tisza vonaláig' Csak még az teljesen érthetetlen, hogy amennyiben elfogadjuk azt, hogy ez “nem sovinizmus, csak őszinteség* - és miért ne fogadnánk el, hiszen mindig mi magyarok va1990. április

gyünk a románok és a világ szemében a “soviniszták“! -, akkor miért ne lehetnénk mi is őszinték? Miért nem üvöltjük végre teli torokból együttesen, kint és bent, amit csak magunknak vallunk be csendesen, félve: NEM, NEM, SOHA! Nem mondunk le elszakított területeinkről. Nem ismerjük el a történelmi haza szétszaggatását. Visszaköveteljük azt, ami a miénk és MINDIG a miénk volt!

Tudom, hiszen sokszor mondták már nekem: ez nem “politikus*. De tegyük hozzá mi is: “ennél többet nem akarunk. Ennél többet senkitől sem akarunk.“ A különbség mégis óriási lesz! Az “elvenni“ és a “visszavenni“ különbsége: elrabolni a másét vagy visszavenni a sajátunkat. Ez nem

I invA na ?.

— => / —• •

Sokan hivatkoznak arra is - (főleg a ra- dikális-liberális-urbánus-zsidó ellenzékiek, akik ki tudja milyen jogon szerveztek nemzetközi ellenzéki konferenciát kisebbségi ügyben március elején Budapesten, amelyre román, szlovák, lengyel, cseh, stb. “demokratikus“ testvéreiket hívták meg, és éppen előttük jelentették ki, hogy semmiféle határmódosítási és területi követelésük nincs. Kérem szépen, kinek a nevében merték ezt kijelenteni éppen a rablóknak, azoknak, akik az elrabolt területeken élő őslakosokat üldözik és halálra gyötrik? A hazai vagy a nemzetközi zsidóság nevében? Mert a hazai és külföldi magyarság nevében ezt semmiképpen sem tehették, hiszen a választások előtt néhány héttel még azzal sem dicsekedhettek, hogy szavazatokat szereztek a magyar néptől! Ez jogi és “demokratikus“ abszurdum! És persze visszaélés, a magyarság leigázására, tőle idegen vélemény rákényszerítésére tett kísérlet!) -, hogy a nemzetiségi megoszlás, összetétel megváltozott már az elcsatolt területeken, ezért nincs jogalapunk a visszacsatolásra.

Ezen az érven csak felháborodni lehet, hiszen ilyen alapon el kell csatolni Floridát, mert tele van kubai meg nikaraguai menekültekkel, Mexikónak is jár már jó darab a mexikóiak sokasága miatt, de Japán és főleg Kína is igényt tarthat egy-egy darabkára az USA-bcl, főleg, ha az onnan jöttek egy csoportba gyülekeznek, de a legnagyobb falat Izraelnek járna. Ha a nemzetközi jog nem a történelmileg kialakult és elismert államokat és államhatárokat garantálja, akkor az egész világot, bármely országot szét lehet szabdalni. Elég csak szépen beszivárogni valamely népnek, csak előre meg kell beszélni, melyik országból, melyik darabot szeretné megszerezni! Azután szépen megszavazzák maguknak pl. egy gyulafehérvárihoz hasonló “gyűlésen*. Kész. Ezen az alapon egyedül az biztonságos, ha idegent be sem enged senki

Amerikai Magyar Értesítő