Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-04-01 / 4. szám
1990. április Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal bárányként túri* hogy elhajtsák és nem lázad, bármilyen elviselhetetlen körülmények közé is került ttudjuk: Recsk embertelen hely volt), mást, mint sajnálatot nem várhat a maga számára. Ne várjon mást Egri se, Faludy se. j|tAzt kérdezhetné valaki: mire jó ez a múltban vájkálás, más szennyesének kiteregetése? Nem öncélú kötözködés ez, hanem célja a felvilágosítás. Ma, amikor a jövö építése, a magyar társadalom lelki békéje érdekében "a múltat be kell vallani*, nem szabad megengedni, hogy homályos múltú közszereplők lepjék el az új Magyarország szellemi, politikai és gazdasági kulcshelyeit. Mert aki jellemtelen volt a múltban, jellemtelen lehet a jövőben is, aki túl sokszor "talált haza", ugyanilyen könnyen változtathatja meggyőződését bármikor, aki köpönyegforgató volt tegnap, az holnap is az lehet. És ilyen emberekre nincs szüksége az új Magyar- országnak, a sokat szenvedett, sokféle érdek nevében kiszipolyozott magyar népnek. Véssük emlékezetünkbe Csurka vészjelzését: ébredj, magyart... Amíg még nem későt Amíg a sarlósok és sorosok, tanácsadóik és társaik — önzetlen segítségnek álcázva - meg nem szállnak minden gazdasági pozíciót. És amíg ki nem derül róluk, hogy miért, milyen hátsó gondolattal kockáztatják a millióikat. Mert önzetlenséget, altruizmust RÓLUK nehéz feltételezni... Egyszer majd talán megtudjuk az igazságot... KEZDÜNK BÚCSÚZKODNI... Már csak szinte maroknyi példány van az utóbbi évtizedek leg* ikeresebb magyar-amerikai könyvének 2-ik kiadásából... Szlklay Andor MAGYAR LÁBNYOMOK c. kötete, amely a kritikusok és a megrendelések tanúsága szerint “best-seller” lett, MÁR CSAK BUDAPESTEN LESZ KAPHATÓ... A közeljövőben a felszabadult óhazai könyvpiacon lesznek az ismeretlen magyar adatok, szórakoztató kalandok, olykor alig hihető bizonyítékok arról, amit a szerző igy fogalmazott: „NEM KIS NEMZET A MAGYAR, HA A NYAKTÓL FÖLFELÉ MÉRIK!” ,,Elragadó és értékes...jöjjön egy újabb kötet!" fSzatmáry Lajos. ..Szivárvány").- ..Tele meglepetésekkel — rólunk!" (Köröndi Gáspár, ,,Szabad Európa Hangja").- ..Elme és szív közös alkotása..." (Chikes Tibor dr., ,, Testvériség"). - ., Felmérhetetlen szolgálat a magyarságnak..." (Stirling György ..Am. M. Értestő), stb. Vájzonkötésben 352 oldal, pottaköltséggel együtt továbbra U csak 15 dollár, a szerző aláírásával. Kanadaiaktól U.S. dollárról szóló postautalványt kérünk. LIBERTY PUBLICATIONS P.O. Box 32309 Washington, D.C. 20007 KUBINYI FERENC: Miért léptem ki a Magyar Újságírók Országos Szövetségéből? Kezdetben az esetet magánügynek tekintettem. A MUOSZ elnökségének küldött levelemben nem indokoltam semmit. A szövetség soha nem fordított figyelmet sem rám, sem a munkáimra. Éppen ezért egy névleges és felületes kapcsolat végén igazán nem tartottam fontosnak az argumentumok felsorolását. Egyszerűen elég volt. A szövetség irántam megnyilvánuló közömbösségét - nyerhettem én akárhány rádiókritikusok díját vagy nlvódíjat - tökéletesen rendjénvalónak tartottam. Az állampárt Agitá- ciós és Propaganda Osztálya, közkedvelt nevén APÓ, szerénységemet nem kedvelte. így az általa kézivezérléssel irányított MUOSZ sem szeretett. De hát ezt is megértem. Hiszen hogyan is lehettem volna rokonszenves újságíró, amikor a kollégák a Bródy Sándor utcában a "betiltott műsorok szerkesztőjének* neveztek? így kilépésemnek elsőrendű oka a narkománia és halálos áldozatairól szóló dokumentumműsorom, hét teljes évig volt betiltva. Persze igaztalan lennék, ha a velem történteket, csak az APO-t és az ortodox sajtóirányítást tenném felelőssé. Én is hibás vagyok. Ma már látom, hogy botorság volt kilógni a sorból. Lelkesen helyeselni, vagy szűkölve hallgatni, ez lett volna az opportunus irányzat. Ha csupán akkor ugróm a penna után és írok kemény kontesztáló sorokat, amikor zöldre váltott a szemafor, akkor még ma is megbecsült tagja lennék az újságíró társadalomnak. Késő bánat, eb gondolat... így azután nekem nem jutott propeller nyakkendő (Made in Mr. Palmer, ki elévülhetetlen érdemeket szerzett az ellenzéki pártok SZELEKTÍV támogatásával, s kiről a magyar divattörténészek bizton hosszú méltatással fognak megemlékezni.) Nem simult zsebemben repülőjegy via Miami vagy Telaviv és örök fájdalmam, hogy nem magasztaltak fel, mint egynéhány újsütetű harcos demokrata zsurnalisztát ama ánti időkben Rózsa Ferenc díjjal. Holtig bánom izgága botorságomat, mely megfosztott két kellemdús találkozástól a magyar sajtó friss elkötelezettségű katonáival. Amikor még zengett az ég és csapkodott a párt-istennyila, a derék humanissimék még nem voltak sehol. A másik találkozástól én maradtam távol gyomorbántalmak miatt. Mert nem sétáltam velük a damaszkuszi promenádon, bár
