Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-04-01 / 4. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990. április saját barkácsolású gördeszkáikkal gyorsan haladtak» ama kies színházi ruhatárig, ahol a fogasokon feles számban lógtak a fregoli (fordítható) malaclopó köpönyegek. Azt viszont a régi MUOSZ vezetés becsületére el kell mondanom, hogy amikor az APÓ tiltakozásom érvénybe lépett és a Magyar Rádióban Andrej Alexandrovics Zsdánov és Joseph Paul Goebbels nyomdokain haladva munkáimat megsemmisítették, soha eszükbe sem jutott kizárásom vagy megbélyegzésem kezdeményezése. Az új demokratikus vezetés ilyen dolgokban nem habozott. Nyilvánosan a MUOSZ lapjában állított pellengérre. Álláspontjuk érthető. Akkor még nem dőlt el semmi. Ésszerű volt a régi táncot ropni: a kállai kettőst. Különben is, az újsütetű demokraták igen elfoglaltak voltak. Idejük nagy részét a Carrington-féle pecsenyesütés foglalta le. Ez bonyolult technológiai folyamat. A remélhetően ízletes sültet a Kossuth Mauzóleum talpára állított gyertya lángjánál kötelező ropogósra pirítani. (Copyright: Faludy György, 1990.) * Kilépésem ténye azonban kiszivárgott. Én nem szóltam róla, így hát bizonyára a Sugár úti palota valamelyik munkatársa lehetett szószátyár. Azóta cseng a telefonom. Barátaim kérdezik a szakítás okát és felteszik a kérdést, hogy miért nem nyilatkozom? Erre a kérdésre is egyszerű a válasz. Hetenként tucatnyi nyilatkozat lát napvilágot. Ma már ezeknek nincs politikai tetje. Általában személyes vagy karrierféltő indítékból fakadnak. Közzétételük után foszladozó felhőként elsikkadnak a magyar fir- namentumon. Mostani megszólalásomnak oka van: 1975-ben a Belügyminisztérium Sajtó- és Ifjúságvédelmi Osztályainak felkérésére egy nyolcvan perces dokumentumműsort készítettem a kábítószer magyarországi élvezőiről és áldozatairól. Az elkészült darabot 1976. február 26-án népes szakértőgárda jelenlétében a Magyar Rádió elnöksége meghallgatta. A Belügyminisztériumot egy vezérőrnagyi rangban lévő miniszterhelyettes képviselte. Természetesen jelen voltak a párt illetékes osztályának képviselői is. A Kultúrális osztály részéről Tóth Ló- ránd, ki a hallottakat megdöbbenéssel vette tudomásul, az APÓ részéről Flesch István, ki már véleményt is nyilvánított. A belügyminiszter helyettese a meghívott orvosok, pszichiáterek, szociológusok, pedagógusok, neves publicisták támogató nyilatkozataival szemben a helyszínen betiltotta. Indokait elegánsan - kérdés tornájában mondta jegyzőkönyvbe: NEM ADUNK-E ALKALMAT A KAPITALISTA ORSZÁGOK PROPAGANDA SZERVEINEK ANNAK A RÁGALOMNAK A TERJESZTÉSÉRE, HOGY A KÁBÍTÓSZER ÉLVEZETE MAGYARORSZÁGON ÉPPÚGY TERJED, MINT A TŐKÉS ORSZÁGOKBAN? HELYES-E A SZOCIALISTA ORSZÁGOKRA HIVATKOZNI (lengyel és csehszlovák sajtóból vett idézetek is szerepeltek a műsorban), MINT AHONNAN AZ A KÁROS SZOKÁS HOZZÁNK KÖZVETLENÜL ÁTTERJEDT? NEM HÍVJUK-E FEL A KÁBÍTÓSZERPÓTLÉKOKRA AZOKNAK A FIATALOKNAK A FIGYELMÉT, AKIK ADDIG MÉG NEM TUDTAK RÓLA? A jegyzőkönyvbe foglalt kérdések a tipikus appartcsiklogikára és gondolkodásra utalnak. * Telt, múlt az idő. A gyerekek és a fiatalok nyomorultul pusztultak el a kábítószertől. Semmilyen ellenpropaganda vagy felvilágosítás nem létezhetett. A párt nem engedélyezte. Néhány alkalommal egy-egy kiválasztott iskola pedagógusai előtt zárt körben elhangozhatott a műsor. Eredménye csupán annyi volt, hogy a meghívott tanárnők sírva fakadtak. Négy év múlva, amikor a halottak száma harmincra emelkedett, levelet írtam az APO-nak és kértem a műsor sugárzásának az engedélyezését. A testület akkori vezetője Grósz Károly volt. Válaszlevele tanúsága szerint elutasította a kérésemet. Kádár Jánoshoz fellebbeztem. Győri Imre válaszolt a nevében. Helybenhagyták Grósz Károly döntését. A betiltok szemrebbenés nélkül - a párt mundérját, reputációját, kapcsai és hazug állításait védelmezve - engedték, sőt elősegítették az értelmetlen ravatalok sokasodását. Napjainkban történészek, publicisták elemzik a keserű múltat, a kommunista kötélkor történetét és igyekeznek összeállítani a bűntelen áldozatok névsorát. A félszáz gyerek és fiatalember nem a koncepciós perek áldozataként került a temetőkbe, DE OTT FEKSZENEK SZERTE AZ ORSZÁGBAN. Igaz, nem jeltelen sírokban, de áldozatokként! Ki vagy kik az okai annak, hogy a dögletes járvánnyal szemben már a kezdet kezdetén nem vehette fel a harcot a magyar társadalom? Kik gátolták meg az országos méretű felvilágosítási kampányt? Talán nem került volna erre a célra pénz? Czi- nege tábornok egyetlen afrikai vadászútjának a költségei bőven fedezték volna a propaganda kiadásait! A betiltok, bár tisztában voltak a járvány életveszélyes fenyegetésével, némaságot parancsolva halálba küldték a gyerekeket. A magyar idegorvosok tanácskozása 1977- ben a szegedi konferencián a kábítószer elterjedését járvánnyá minősítette. A Büntetőtörvénykönyv 283 paragrafusa egy évig terjedő szabadságvesztéssel, javító-nevelő munkával
