Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-04-01 / 4. szám
4-. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990. április logikus lépései» de hát ott sok minden homályba vész és nem követhető. T.i. Egrivel január végén interjú jelent meg az Élet és Irodalomban s abban azt olvassuk: *1945 előtt kommunista volt és csak a szovjet csapatok bevonulásától kiábrándulva (!) lépett át a szociáldemokratákhoz.* A Torontói Tükörben megnyilatkozott jóbarátja a '45 előtti kommunistaságról nem tud» az ÉS-ben viszont Egri *feledkezik* el említést tenni a 47-es pálfordulásról» amikor a kommunista berkekben talált haza. Szeretnénk tisztán látni ebben a kérdésben» a különböző hazatalálások dzsungelében» hisz' egyáltalán nem mindegy, hogy milyen előéletű, hányféle kanyarral tarkított múltú “gazdasági tanácsadó* képviseli a kanadai tőkét Magyarországon.lCsengjen fülünkben Csurka intése: ébredj, magyar!...) Egri hazatalálásairól röviden még csak annyit, hogy újságírói pályafutása során is lelhetünk erre egy-két példát. Jóbarátja említi a Torontói Tükörben, hogy amikor a magyar zsidóság lapját, a Menórát szerkesztette, sokan nem értettek egyet az újság szélsőséges hangjával. A kifogásokra ez volt a válasz: “Amit a lapban Írok, abban hiszek, abban hazataláltam.* És mindennek betetőzése a legeslegutóbbi hazatalálás. Az új kommunista pártba. Mert aki mostanság belelapoz a hazai Népszabadságba, sűrűn láthatja abban Egri nevét. Úgy látszik, most ebben az újságban “talált haza*. Nem kétséges, a Népszabadság homlokáról lekerült a “Világ proletárjai egyesüljetek!“ és kommunistáról szocialistára festette át magát, de akárhogyan is nézzük, mégiscsak az MSZMP-ből ki- sarjadt MSZP lapja, azé a párté, amelyik ma a “reformkommunistákat* tömöríti. Lehetnek ezek között igen tiszteletreméltó elveket valló és jószándékú emberek, de magyarázhatjuk Így vagy úgy, mégiscsak kommunisták És jusson eszünkbe a legutóbbi otthoni tüntetéseken magasra emelt transzparensek szövege: “Soha többé kommunizmust?“ Amit még ki lehetne egészíteni Így: “Soha többé kommunistákat!* A magyar nép torkig van minden vörös alakulással, hívják azt MSZMP-nek vagy MSZP-nek, vagy másnak, hisz' tapasztalatból tudja, hogy a cégér átfestése legtöbbször semmit sem ér. Hogy Egri György ahhoz a laphoz adta nevét, melynek elméhez 33 év szennye, mocska, hazugsága tapad, amit legjobb lenne az emlékezetünkből is kiirtani, megvilágítja az ő hazatalálásának lelki rugóit. És elszomorítja az emigrációt: mert ugyan mit is gondolnak az évtizedek óta “csodaváró* otthoniak, hogy a szabadföldi magyarság mást nem tud küldeni nekik, csak egy szalonkommunistát? Az - köszönik! - otthon is terem minden bokor alatt... ★ Ennyit a hazatalálásról. Igaz, még lehet írni a többi hazatalálóról, Faludy Györgyről, Király Béláról, meg más, hajdani piroskönyvesekről, akik most megint az elsők közt sürög- nek-forognak, hogy biztosíthassák a helyüket az új érában, öróluk, meg társaikról máskor, bár annyit már most is meg lehet említeni, hogy a hazatalálás közben ezek nagyon egymásra is találtak... Embert bar átjárói... Például a szintén hazatelepült Faludyról a jobboldalinak éppen nem mondható Nyugati Magyarságban (Montreal) olvashatjuk a Prohászka-szobor ledöntésének felelevenítését (költőhöz méltó hőstett volt!) és egy versszakát a “Rajk-kémban- da" halálraltélését követő “Nyolc szörnyeteg* című gyalázatos versének. (Király Béláról is tudjuk, hogy mint a Farkas Mihály-féle néphadsereg egyik vezető tábornoka nagy hangon sürgette Rajkék és az ügybe belekevert katonatisztek kivégzését. Tette pedig ezt azok után, hogy mindenki tudta róla: 1944-ben lelkesen lendltgette nyilas köszöntésre a karját. Vagy tán épp ezért?...) Faludy jellemrajzához még annyit, hogy ő maga vallja be (idézem a Nyugati Magyarságból): “Cikkeimben nem egyszer hazudtam, Rákosit* Sztálint dicsőítő cikkeket Írtam* stb. stb.“ Ennek a jellemóriásnak leglelkesebb barátja és propagandistája Egri György. Egymásrataláltak... Egvmásrataláltak Recsken is, ahová mindezek ellenére annakidején beutalót kaptak Rákositól. No de hát köztudott, Recskre nem azok kerültek, akik tettek valamit a rendszer ellen (hiszen azok a. t bíróságra hurcolták és ott Ítélték el, mert az ÁVH a legkisebb gyanúból is képes volt koncepciós pert fabrikálni), hanem azok* akikre a legnagyobb igyekezettel se tudtak vádat kitalálni. Akik (tisztelet a kivételnek?) - mint Egri és Faludy, hűséggel szolgálták a Pártot és tapsoltak Rákosinak. De néha még az sem volt elég, még egymás túllihegése is kevésnek bizonyult s az illető valamiért terhessé vált a kommunistáknak: ezeket küldték Recskre, átnevelésre. Tisztelet-becsület azoknak, akik megjárták a hírhedt kőbánya poklát, de érdemet senki se kovácsoljon magának belőle! Se Egri, se Faludy* se más. Mert a Rákosi-időkben a rabtartókon kívül kétféle ember volt Magyarországon: aki tett és aki tűrt. Akik valamit tettek a rendszer ellen* kevesen voltak. Annál számosabban voltak azok, akik tűrtek. Ez volt a csendes többség. Ezeket hajtották Szibériába évekig tartó “kicsi robotra*» ezekkel teltek meg az internálótáborok, ezeket telepítették ki és ezeket vitték Recskre. A tűréshez is kell lelkierő» a szenvedéseket is el kell viselni és ez részvétet, együttérzést érdemel. De aki áldozati
