Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1990-04-01 / 4. szám

1990- április Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal ső legyen. (Erre kiáltotta oda Csurka István nagy vihart kavart januári rádióbeszédében, hogy ''ébredj magyar!*, mert megint kisemmiz- nek: egy kis kör kezébe kerül ismét a politikai és főleg a gazdasági hatalom s e kis kör főleg azokból áll, akik Kun Bélától Rákosiig mindenkit kiszolgáltak. Most az amerikai tőke érdekeit szolgálják... Az eredmény: Csurka megnyilatko­zását antiszemitának bélyegezték és hajsza in­dult ellene. Mondj igazat!...} De maradjunk azoknál, akik *hazataláltak*. Akad köztük nem egy ismert emigrációs szemé­lyiség, botcsinálta szabadságharcos, megtért kommunista, hajdani recski internált, tábornok­ból lett egyetemi tanár, stb. Itt van mindjárt az ismert újságíró, a MENÓRA című kanadai zsidó újság éveken át volt főszerkesztője, Egri György, ö is hazatalált. Nem is csak úgy egy szál gúnyában, hanem jól jövedelmező megbíza­tással felvértezve: őt bízta meg Sarlós úr ma­gyarországi érdekeinek képviseletével. Testre szabott feladat, sok szerencsét kívánunk az új szerepkörhöz Egri elvtársnak, azaz pardon, Egri úrnak. Remélhetőleg hasznosan fogja ka­matoztatni szaktudását a magyar nép, Sarlós úr és a maga javára úgy is, mint gazdasági ta­nácsadó. Rendelkezik hozzá képesítéssel és gyakorlattal is. Mint 1945 előtti kommunista párttagot, a “felszabadulás* után pártiskolára küldték - ezért járt a toliam az *elvtárs*-ra fentebb -, amit olyan jó eredménnyel végzett el, hogy jutalmul az államosításkor vezérigaz­gatóként rábíztak egy egész gyárat. Aztán kezd kijózanodni s lanyhuló lelkesedéssel nem képes teljesíteni a normát, amit Rákosiék megkíván­nak: Recskre kerül, ahol alkalma van megismer­ni a rendszernek azt az arcát is, amit mások, a magyar nép jó része már előbb megtapasz­talt... Mindennek hatására ' 56-ban az akkori *reformkommunistákhoz* csapódott és újságíró­ként részt vett a forradalmi eseményekben. Aki át mond, annak bét is kell mondania: a for­radalom vérbe fojtása után nem maradt más választása, mint nyugatra menni, ahogy ezt sok-sok más, az októberi eseményekben magát kompromittált kommunista tette. Igaz, miért ne tették volna? Nyugaton és különösképpen Ame­rikában mindig magasabb volt az ázsiójuk, mint azoknak, akik kezdettől fogva szemben álltak a kommunistákkal. (Ma is magasabb.) Az '56 előtt észhez tért kommunisták, akik elég okosak vol­tak ahhoz, hogy lássák: el kell hagyni a süllyedő hajót, semmiképp sem csináltak rossz üzletet és nem ugrottak a sötétbe: ha végleg győz a forradalom, tettükkel levezekelték addigi bűnei­ket és átmentették magukat a jövőre, ha meg megbukik a dolog, legfeljebb disszidálnak. Mint volt szabadságharcosnak, odakint biztosítva van a karrierjük. (Lásd: a Csurka-féle elméle­tet: eqy bizonyos kis kör tagjai mindenütt bol­dogulnak. Legyen kommunizmus, vagy legyen ka­pitalizmus, a “kiválasztottak* mindig fönt van­nak.) Pont Egri György ne boldogult volna?... Az igazi paradicsom - nyilván a kommunista múltja miatt - ugyan nem nyílt meg előtte és az Egye­sült Államok helyett be kellett érnie Kanadá­val, de ott is megcsinálta szerencséjét. Úgy érezhette, hogy hazatalált... Egri egyébként ar­ról nevezetes, hogy gyakran talál haza. ö maga írja tavaly májusban a Torontói Tükörben, hogy életének számos jelentős fordulata után most ismét döntő lépéshez érkezett: úgy gondolja, az emigráció elveszítette létjogosultságát, mert otthon minden teljesült, amiért eddig a szabad­földi magyarság küzdött. Ezért ő úgy határo­zott: megkezdi az elhagyott otthonnal az együttműködést és Magyarországon fog élni. Ha­zatalált, lelkileg és fizikailag egyaránt... A Torontói Tükör következő számában az­tán meglepő hozzászólás jelent meg, éppen Egri egyik közeli barátja tollából, aki ismeri az ő kanyargós életútját és tudja róla, hogy milyen könnyen lelkesedik... Ez a jóbarát rosszallóan csóválja fejét: ejnye, ejnye, Gyurka, hát már megint hazataláltál? Hányadszor?... No igen, mert - mint olvassuk - 1947-ben már egyszer hazatalált. “Tizenhét évesek voltunk, lelkes szociáldemokraták - olvassuk a hozzászólást -, 1945-ben Egri Gyurka a Szociáldemokrata Párt ifjúsági főtitkára lett. 1947-ben a kommunista nyomás egyre erősödött, valóban nehéz napokat éltünk át. Egri barátom azzal állt elém, hogy alaposan megfontolva a helyzetet, átlép a Kom­munista Pártba. Utolsó érve az volt: hazata­láltam!* Egri aztán legközelebb már a recski tá­borban “talált haza*, de ott még nem tartunk: a hozzászólást író jóbarát egyelőre azt kifogá­solja, hogy Egri megint elsieti a “hazatalálást* és korán lelkendezik. Mert készpénznek veszi a kormány ígéreteit (a cikk 1989. júniusában író­dott!) és fenntartások nélkül fraternalizál, megvalósultnak vél minden demokratikus refor­mot és elérkezettnek látja az időt a hazaköltö­zésre. *Hogy 1947-ben Egri hitt a komcsiknak, azt talán el tudom fogadni, hiszen a bőrét akarta menteni, de hogy Recsk után, 1956 után, a tömeges gyilkosságok után még mindig tud hin­ni bennük, ez számomra felfoghatatlan.* Más számára is, de hát a politikai judicium nem mindenkinek adatott meg s ki tudja, milyen motívumok és érdekek befolyásolták most Egri döntését. A múltban is voltak kevésbé érthető

Next

/
Thumbnails
Contents