Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-04-01 / 4. szám
1990- április Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal ső legyen. (Erre kiáltotta oda Csurka István nagy vihart kavart januári rádióbeszédében, hogy ''ébredj magyar!*, mert megint kisemmiz- nek: egy kis kör kezébe kerül ismét a politikai és főleg a gazdasági hatalom s e kis kör főleg azokból áll, akik Kun Bélától Rákosiig mindenkit kiszolgáltak. Most az amerikai tőke érdekeit szolgálják... Az eredmény: Csurka megnyilatkozását antiszemitának bélyegezték és hajsza indult ellene. Mondj igazat!...} De maradjunk azoknál, akik *hazataláltak*. Akad köztük nem egy ismert emigrációs személyiség, botcsinálta szabadságharcos, megtért kommunista, hajdani recski internált, tábornokból lett egyetemi tanár, stb. Itt van mindjárt az ismert újságíró, a MENÓRA című kanadai zsidó újság éveken át volt főszerkesztője, Egri György, ö is hazatalált. Nem is csak úgy egy szál gúnyában, hanem jól jövedelmező megbízatással felvértezve: őt bízta meg Sarlós úr magyarországi érdekeinek képviseletével. Testre szabott feladat, sok szerencsét kívánunk az új szerepkörhöz Egri elvtársnak, azaz pardon, Egri úrnak. Remélhetőleg hasznosan fogja kamatoztatni szaktudását a magyar nép, Sarlós úr és a maga javára úgy is, mint gazdasági tanácsadó. Rendelkezik hozzá képesítéssel és gyakorlattal is. Mint 1945 előtti kommunista párttagot, a “felszabadulás* után pártiskolára küldték - ezért járt a toliam az *elvtárs*-ra fentebb -, amit olyan jó eredménnyel végzett el, hogy jutalmul az államosításkor vezérigazgatóként rábíztak egy egész gyárat. Aztán kezd kijózanodni s lanyhuló lelkesedéssel nem képes teljesíteni a normát, amit Rákosiék megkívánnak: Recskre kerül, ahol alkalma van megismerni a rendszernek azt az arcát is, amit mások, a magyar nép jó része már előbb megtapasztalt... Mindennek hatására ' 56-ban az akkori *reformkommunistákhoz* csapódott és újságíróként részt vett a forradalmi eseményekben. Aki át mond, annak bét is kell mondania: a forradalom vérbe fojtása után nem maradt más választása, mint nyugatra menni, ahogy ezt sok-sok más, az októberi eseményekben magát kompromittált kommunista tette. Igaz, miért ne tették volna? Nyugaton és különösképpen Amerikában mindig magasabb volt az ázsiójuk, mint azoknak, akik kezdettől fogva szemben álltak a kommunistákkal. (Ma is magasabb.) Az '56 előtt észhez tért kommunisták, akik elég okosak voltak ahhoz, hogy lássák: el kell hagyni a süllyedő hajót, semmiképp sem csináltak rossz üzletet és nem ugrottak a sötétbe: ha végleg győz a forradalom, tettükkel levezekelték addigi bűneiket és átmentették magukat a jövőre, ha meg megbukik a dolog, legfeljebb disszidálnak. Mint volt szabadságharcosnak, odakint biztosítva van a karrierjük. (Lásd: a Csurka-féle elméletet: eqy bizonyos kis kör tagjai mindenütt boldogulnak. Legyen kommunizmus, vagy legyen kapitalizmus, a “kiválasztottak* mindig fönt vannak.) Pont Egri György ne boldogult volna?... Az igazi paradicsom - nyilván a kommunista múltja miatt - ugyan nem nyílt meg előtte és az Egyesült Államok helyett be kellett érnie Kanadával, de ott is megcsinálta szerencséjét. Úgy érezhette, hogy hazatalált... Egri egyébként arról nevezetes, hogy gyakran talál haza. ö maga írja tavaly májusban a Torontói Tükörben, hogy életének számos jelentős fordulata után most ismét döntő lépéshez érkezett: úgy gondolja, az emigráció elveszítette létjogosultságát, mert otthon minden teljesült, amiért eddig a szabadföldi magyarság küzdött. Ezért ő úgy határozott: megkezdi az elhagyott otthonnal az együttműködést és Magyarországon fog élni. Hazatalált, lelkileg és fizikailag egyaránt... A Torontói Tükör következő számában aztán meglepő hozzászólás jelent meg, éppen Egri egyik közeli barátja tollából, aki ismeri az ő kanyargós életútját és tudja róla, hogy milyen könnyen lelkesedik... Ez a jóbarát rosszallóan csóválja fejét: ejnye, ejnye, Gyurka, hát már megint hazataláltál? Hányadszor?... No igen, mert - mint olvassuk - 1947-ben már egyszer hazatalált. “Tizenhét évesek voltunk, lelkes szociáldemokraták - olvassuk a hozzászólást -, 1945-ben Egri Gyurka a Szociáldemokrata Párt ifjúsági főtitkára lett. 1947-ben a kommunista nyomás egyre erősödött, valóban nehéz napokat éltünk át. Egri barátom azzal állt elém, hogy alaposan megfontolva a helyzetet, átlép a Kommunista Pártba. Utolsó érve az volt: hazataláltam!* Egri aztán legközelebb már a recski táborban “talált haza*, de ott még nem tartunk: a hozzászólást író jóbarát egyelőre azt kifogásolja, hogy Egri megint elsieti a “hazatalálást* és korán lelkendezik. Mert készpénznek veszi a kormány ígéreteit (a cikk 1989. júniusában íródott!) és fenntartások nélkül fraternalizál, megvalósultnak vél minden demokratikus reformot és elérkezettnek látja az időt a hazaköltözésre. *Hogy 1947-ben Egri hitt a komcsiknak, azt talán el tudom fogadni, hiszen a bőrét akarta menteni, de hogy Recsk után, 1956 után, a tömeges gyilkosságok után még mindig tud hinni bennük, ez számomra felfoghatatlan.* Más számára is, de hát a politikai judicium nem mindenkinek adatott meg s ki tudja, milyen motívumok és érdekek befolyásolták most Egri döntését. A múltban is voltak kevésbé érthető
