Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-04-01 / 4. szám
2. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990. április HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József Főmunkatárs: Stirling György, Stolmár G. Ilona Évi előfizetése díj: 14 US dollár Nyujgdljból élőknek: 12 US dollár Külföldre: 16 US dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. egyébként mint képviselőjelölt is hirdet» ugyanis a Kereszténydemokrata Párt jelölte a március 2S-i választáson, aminek most van a hajrája, amikor ezeket a sorokat kopogom (remélhetőleg Dr. Endrey bekerül a Parlamentbe: a kérdés addigra eldől, mire cikkem az olvasó elé kerül) - summázva: keresztény alapon álló demokratikus és szociális töltetű Magyarország megteremtése. Ez nyilván nem mindenkinek van Ínyére. De félreértés ne essék: a "keresztény* szó nem akar senkit se kirekeszteni a nemzeti közösségből, csupán a szellemiséget kívánja jelezni, amit a párt képvisel s aminek jegyében akarja felépíteni az országot. És ehhez joga van minden magyar állampolgárnak. Még akkor is, ha manapság egyesek szeretnék félremagyarázni a több mint négy évtizedes "illegalitásba*, föld alá, szellemi katakombákba kényszeritett hazai kereszténység újrajelentkezését. Ez a szándékos félremagyarázás beleillik abba a kampányba, ami ma - különböző központokból irányítva - folyik hazánkban azzal a szándékkal, hogy elterjesszék a világban: Magyarországon feltámadt az antiszemitizmus? ♦ De kissé eltértem a tárgytól, nevezetesen a hazatelepülő emigránsok egyelőre még nem túl népes csoportjának szemrevételezésétől. Mert nem mindenkinek a szándékai olyan egyértelműek, mint Endrey Antalé. Ez a kisded különítmény főleg olyanokból áll, akiknek a múltja nem egészen szeplőtlen: volt kommunisták, megtért, kiábrándult bolsik, akik jószerivel csak az 56-os forradalomkor fedezték fel magukban az addig gondosan titkolt demokratát és választották a Kádár-paradicsom helyett a rothadó kapitalizmust. Ezek a forradalomig, amibe úgy kerültek bele, mint Pilátus a Credoba, buzgón tolták a rendszer szekerét és ha mégis meggyűlt a bajuk Rákosival, az csak azért volt, mert nem voltak elég buzgók a talpnyalásban. A forradalomkor aztán (részben sértődöttségből) elérkezettnek látták a nagy pillanatot* hogy a kommunista perspektívákat felcseréljék kapitalista jövőre. Szélsebesen átnyergeltek hát, mégpedig rögtön az élére rúgtatván a népmozgalomnak, azt a látszatot igyekezvén kelteni, mintha ők irányították volna az eseményeket (lásd: 56 őszén lényegében kommunista reform- mozgalom kezdődött, csak ugye később... ez a kisajátítási taktika?) és nem az események, a magyar nép spontán felkelése dobta volna őket a felszínre. Ezek persze az emigrációban is hűek maradtak múltjukhoz és önmagukhoz: lekicsinylőén beszéltek a "nemzeti" emigrációról és külön utakon jártak. Egyikük-másikuk haza is látogatott, anyanyelvi konferenciákra, meg hasonló alkalmakra, mások "csak úgy". Barátkozni, kapcsolatokat létesíteni, hidat építeni. Nyugaton pedig - anélkül, hogy összebeszéltek volna - általában egy húron pendültek. Például a Szent Korona Kádáréknak való hazajuttatása kérdésében. (Lám, milyen jó lett volna mostanig várni azzal a hazaküldéssel: most tényleg a magyar nép igazi képviselői vehették volna át a szent ereklyét, nem a Kádár-huszárok, mint Carter idejében). Ez volt az ún. haladó szellemű emigráció, amelyik most meglepő gyorsan alkalmazkodott az új helyzethez. Mert az ugye úgy volt, hogy ők már a kádári "konszolidáció* idejében, a hetvenes évek végén s a nyolcvanasok elején szót értettek az otthoniak közül sokakkal, akikhez a közös kommunista múlt, meg egyéb okok révén közel érezték magukat. Amikor aztán most rövid egy év leforgása alatt felszámolódott otthon a Kádár- rendszer, ezek a barátkozók - a legkisebb szégyent sem mutatva amiatt, hogy addig a Kádár-huszárokkal szűrték össze a levet, azaz rossz lóra tettek - új kapcsolatokat kerestek és találtak. S ezeket a kapcsolatokat hasznosan kamatoztatva egyszerre oly természetességgel kezdenek ügyködni otthon, mintha mindig az lett volna az 6 világuk. Bizonyos értelemben Így is van: Kádár idejében is jórészt velük egylvású, kiábrándult, kijózanult kommunisták között érezték jól magukat (hasonló hasonlónak örül) s most is hazataláltak. Hogyisne? Hiszen felfedezték a nagy alkalmat, amikor ügyesen meg lehet lovagolni a szabadpiaci gazdaságban rejlő lehetőségeket s a valódi célt demokratikus szólamokkal lehet álcázni. Fő az, hogy ez a kör, mely mögött, a kulisszák árnyékában sarlósok és sorosok keverik a kártyákat és a dollárkötegeket, ismét megszerezzen minden kulcshelyet a magyar politikai és gazdasági életben s befolyását valamennyi szinten érvényesíthesse. Szegény magyar nép: megsegítése ürügyén folyik a rátelepedés, a zsíros pozíciók szétosztása, hogy mire a magyarság észbe kap, már ké
