Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990. március STOLMÁR G. ILONA: Mundér nélkül As országgyűlés február eleji ülésszakán - dr. Raffay Ernő és Király Zoltán javaslata helyett, miszerint alakítsanak parlamenti különbizottságot az országot mai helyzetébe juttató felelősök megállapítására és elszámoltatására - Hámori Csaba kommunista képviselő javaslatát fogadták el. Ennek értelmében az 19B0 júniusában kezdődött parlamenti ciklustól állami vezetésben részvevők "vagyonnyilatkozatot’' kötelesek tenni még február hónapban. Vonatkozik ez az új pártok és szervezetek országos vezetőire is, akik csak ezután kerülnek be (esetleg) a kormányba vagy a Parlamentbe, vagyis a világon semmi közük a mai csődhöz azon kívül, hogy ők is éppúgy isszák a levét, mint a magyar nép többsége. A "nép" persze nem ilyen törvényt akart és nem érdeklik holmi önként bevallott vagyonok. Mert mit is tartalmaz ez? Hogy kinek-kinek hány háza, nyaralója, telke, esetleg személy- gépkocsija van. Mindezek bevallását pedig - kérésre - az Adóhivatal igazolja, az pedig nem sokat ér. Ismert a gyakorlat: a kis maszekok egy-kétezer forintos adóhátraléka bűntény, míg a sokmilliós sikkasztások nem tartoznak a hivatal hatáskörébe! De van egy másik, egy sokkal súlyosabb gond is ezzel a szocialista típusú "vagyonelszámoltatással". Nem biztos, hogy mindenkinek van vagyona azok közül, akik hazánkat tönkretették és ma is jól élnek. Nem azért, mert ők nem loptak és csaltak vagy nem éltek vissza helyze- tükkel-hatalmukkal. Ez nem jellemző rájuk, ök egyszerűen ügyesebbek voltak a többinél, a kisebb felkapaszkodottaknál. Tehették, hiszen a törvényeket és jogot is ők csinálják, de még satát törvényeik betartása sem kötelező nekik, ök törvény felettiek! Ma is. Pl. a szegedi - és itt még sok megye sorolható - tanácselnök "parcellázott" városából, "jutányosán", mert a "feltört ugar" ugye, nem rendelkezett közművesítéssel. így azután szinte kizárólag saját gyermekei(k), sógorai(k), komái(k) és a pártvezetők "önzetlen* családtagjai "áldozták fel" magukat, hogy ne maradjon a tanács(ok) nyakán a zsíros termőföldekből kihasított; építkezésre alkalmatlan, ezért természetesen csak pár száz vagy pár ezer forintot érő terület. Azután arról meg ki tehet, hogy a tanácstagok új városrendezési terveket készítettek és éppen ezek a területek estek építési övezetbe, amelyeket persze gyorsan közművesíteni kellett- tanácsi, állami pénzen! -, a villany is ott világított előbb, meg a telefonvezetékek is arra épültek ezekben a telefonszegény időkben, de még az aszfaltút is arra kanyarodott gyorsan? A földből arrafelé hamar kiemelkedő villácskák így gyorsan "kertvárost" alkottak, ami indokolttá tette a parkosítást meg egyebeket is... Mi haszna ebből a tanácselnököknek és párttitkároknak? Semmi. Nem az ő tulajdonuk, ők szerényen húzzák meg magukat szolgálati lakásaikban. Igazában csak városukat fejlesztették, szépítették (termőföldből)... s erre még büszkék is lehetnek! ök bátran adnak vagyonnyilatkozatot! A szóbeli és titkos szerződések, amelyekkel öreg napjaikat biztosították a csak névlegesen rokoni birtokokkal, nem ellenőrizhetők. Gyermekeik jóléte sem közügy? De - mint januárban ígértem - térjünk visz- sza most a negyed századon át volt honvédelmi miniszterünkhöz, Czinege Lajoshoz. Az 6 országvesztési ügyét, nép- és országrablását most parlamenti bizottság vizsgálja Dr. Bokor Imre: Kiskirályok mundérban c. könyvében leírtak alapján, vagy talán már annak igazát bizonyítandó. A vizsgálatok során kiderült, hogy a meghallgatott tanúk - Biszku Béla, Fock Jenő, Marosán György és hasonlók - mind ártatlanok. Vagy semmit sem tudtak Czinege italozásáról, általa az ország százmillióinak elherdálásáról, építkezéseiről és még sok egyébről, ami ugye azért a Minisztertanácsot is minősíti, vagy tudtak ugyan róla, figyelmeztették is, célozgattak, "rosszallásukat* fejezték ki (vajon kinek?), de végül semmi nem történt. Illetve csak annyi, hogy minden maradt a régiben, Czinege meg a helyén és vérszemet kapva, újult erővel folytatta, amit elkezdett. Az mindenesetre bebizonyosodott, hogy az elvtársak álmukban sem számítottak rá, hogy őket egyszer bárki faggathatja; elszámoltathatja. Hatalmukat örökéle- tűnek tervezték, úgy is gondolták. A rangjaitól megfosztott, így most ismét eredeti foglalkozású, vagyis kovácssegéd Czi- negét már többször kihallgatta a bizottság, de eddig még semmi bűnt nem vállalt a felsoroltakból. Miért is vállalna? Nem csinált 6 semmit, csak amit az összes többi pártminiszter, s ebben a vonatkozásban teljesen igaza van! Sajnos. Mind ezt csinálták! ö ma is abban az állami tulajdonú bérlakásban él, mint miniszter korában s ezért még lakbért is fizet, újabban már elég sokat, havi 5-000 forint körül. (Egy albérleti szoba dija!) Hogy ez sok vagy kevés, azt nem tudja. (Budapesten csak 160 négyzet- méterig számolnak lakbért. Afölött már nem emelkedik, mert közönséges halandók számára
