Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-02-01 / 2. szám
12.oldal / Amerikai Magyar Értesítő 1990. február mi* esztétikai és történelmi vonulataiba nyújt bepillantást. A költemények tanúbizonyságot adnak a költő és változó környezete viszonyairól: az ifjúkori évekről» a katonai világégések sötét víziójáról» s elvezetnek a békés alkotások komplexebb szférájába. Lapjain kitárulkozik előttünk a költő Tábory Maxim* önnön példáján át megjelenítve énünk sajátos vonásait: a magunkra hagyatottság szorongó érzéseivel* az embertársi megértésre való vágyakozásainkkal. Az egyedüliség érzelme mögött ott dereng a felemelő fény* a szeretet befogadására érzékeny szív szimbóluma... Mindez költői eszközök gyakorlott alkalmazásával. Erőssége a gondolat és érzelem természetes megnyilvánításában rejlik. (Miska János író* főkönyvtáros* Ottawa» Kanadai ■* Tábory Maxim átélte a második világháború minden borzalmát* majd az idegen világban való újrakezdés nehéz éveit. Szomorú tapasztalatai a részvét költőjévé tették. Mikor elolvastam e kötet költeményeinek kéziratát* megrendülve álltam lelki szilárdsága előtt* mert megkapott a belőle áradó mély humanizmus. Hite* hogy az emberiség morálisan és intellektuálisan közelebb hozható Teremtőjéhez* közeli rokona Shelley elképzelésének, hogy az ember végletekig tökéletesíthető. Kevesen ismerik a magyar nagyközönség körében, annál inkább amerikai irodalmi berkekben. Ezáltal nemcsak saját költészetével, hanem klasszikusaink kiváló fordításával is áttörte a nyelvhatárt és felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tett a magyarságnak. (Fáy István irodalomtörténész* esztéta, Welland, Kanada) * Hosszú évek kapcsolata fűz össze Tábory Maximmal, a költőtárssal és a jóbaráttal. Bár testi valóságban csak egyszer volt alkalmunk találkozni, annál gyakrabban találkoztunk a lelkiség országútján való vándorlásunk során az örökszép keresésében. Közös bennünk a vágy* hogy behatoljunk a kézzel fogható hétköznapiság mögé felfedezni azt, ami örök bennünk. Én Tábory Maximot nem egyes versein keresztül, hanem a mindent átfogó dinamikus költészetén keresztül látom* mely a benső tűz éltető lobogá- sától a jég dermesztő haláláig mindent felölel. Ebben a metafizikai dinamizmusban, mely transcendens kozmikus összefogásban látja meg a végső harmóniát, tudom összefoglalni Tábory Maxim költészetének értékét. (Domokos Sándor író* költő* szobrász. Winnipeg, Kanada) Karácsonyest Passaicon Vitéz Serényi István a KERESZT ÉS KARD MOZGALOM főtitkára rendezésében december 9-én ünnepélyes és családias karácsonyest színhelye volt a passaici refromátus templom előadóterme. A Magyar Hiszekegy után meleg hangon üdvözölte a nagy számban megjelent közönséget és a Mozgalom vezetőjét, VASVÁRY Zoltánt* aki a magyarosan feldíszített karácsonyfán három gyertyát gyújtott. Az elsőt a kommunizmus elleni harcban 1944-45-ben* majd 1956-ban elesett hőseinkért és a kommunista vész-*nép*bí- róságok mártír áldozataiért; a másodikat az Erdélyben szenvedő magyar véreinkért és az utolsót a 4 évtizedes kommunista kizsákmányoló zsarnokságból megújuló Hazánk szabadságáért és jövőjéért. Az ünnepséget követően KEVICZKY Kálmán, az MHBK New York-i csoportvezetője emelkedett szólásra* és mint Vasvári Zoltán egykori ezredtársa méltatta az orosz fronton szerzett érdemeit. Utána a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége (MHBK) Központi vezetőjét* vitéz MARTONFALVY Húgót mutatta be* aki felemelő szavak kíséretében ismertette Vasvári Zoltánnak as emigrációban kifejtett nemietmentfi munkásságát* melynek elismeréséül a KORONÁS MAGYAR EMLÉKKERESZTtel ékesítette Vasvári Zoltán bajtársat - am. kir. honvédség egykori pán-célos erőinek századosát. Serényi István* mint a KKM főtitkára elsőnek köszöntötte a mozgalom kitüntetett vezetőjét és részletezte a szervezet évtizedes munkásságát* majd ügyesen átadta a szót AND- REÁNSZKY Károlynak* aki az AFABN antibolse- vista világszervezetben végzett munkáját méltatta. Dr. VARJÚ Kálmán orvos, aki Közép- Amerikából érkezett az ünnepségre* Zoltánt a lövészetre emlékeztette. Prof. FISCHER Viktor az Egyesült Államok első magyar ERÖSS Gusztáv Cserkészcsapatának alapító parancsnokaként üdvözölte Vasvárit. Befejezésül Dr. ÉRDY Miklós fogorvos, ismert eredet-kutató szintén mint öregcserkész tekintett vissza a múltra és méltatta egykori parancsnokát. A valóban ritka és szokatlan ünnepséget SIMON Zoltán lövész »ELŐRE, FIÚK...» szavalata zárta le, majd a SZÉKELY HIMNUSZ közös éneke után az ünneplő közönség meleg szeretettel vette körül úgy Zoltánt* mint nemzetmentő munkájában fáradhatatlan élettársát» BABA ASSZONYT. K. K.
