Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-02-01 / 2. szám
8.oldal Bíró Zoltán: Menteni, ami menthető (Az alábbi Írást, amely a mai magyarországi helyzettel foglalkozik, a HITEL c. kéthetenkénti folyóirat 1990. 1. számából vettük át - egyrészt viszonzásul, amiért a Magyar Demokrata Fórumba és köré csoportosult, elsősorban "népies-nemzeti" írók, költők, történészek kitüntették lapunkat azzal, hogy a hazai magyarság számára is közvetítették egyik régebbi számunk cikkét, amely Kádár Jánost NKVD-ügynöki minőségében is bemutatta. Másodsorban azért, mert magunk is azt tartjuk mérvadónak és igaznak, amit ez a "népies-nemzeti" csoport közvetít az emigráció számára (is).) * Népszavazás után, választások előtt egyre több az aggodalom bennünk, egyre több a fáradt ember, a fásult legyintés, a hitetlenség és a bizonytalanság. Rosszul indul ez a demokrácia. Kezdeti lelkesedések, bizodalmák és tiszta gondolatok után, most, egyre zavarosabb minden. Mintha nem is demokrácia készülne itt, hanem káosz. Mintha nem is a nemzeti akarat támadna fel, hogy emberibb és ésszerűbb társadalmat teremtsen a maga jövőjéhez, hanem inkább az ezerféle és ezerirányú egyéni és csoportos önérvényesítés talá.lná meg a maga lehetősögét az áttekinthetetlen acsarkodásban, a formátlanságban és a stílustalanság már- már karneváli tobzódásában. A bontás már úgy-ahogy sikerült. Sikerült szétbomlasztani a diktatórikus egypártot és ezzel elindítani az egész tegnapi politikai-jogi felépítmény bomlását. Sikerült alapjaiban megrendíteni a rendszer valamennyi hatalmi intézményét. Sikerült apró darabokra vagdosni a vasfüggönyt, jelképesen és valóságosan is. Minderre még büszkék is lehetnénk, annak tudatában, hogy a magyar kezdeményezések sora nélkül, a magyar minta nélkül aligha indult volna meg ilyen lendülettel, s ilyen teljességgel az erjedés az NDK-ban, Csehszlovákiban és Bulgáriában. Nélkülünk Európa ma szegényebb lenne egy reménységgel: ma sem hihetné, hogy Közép- és Kelet-Európa nem gátja, hanem medre lesz az európai megújulási folyamatnak, megfiatalodhat tőle az öreg kontinens, s ez új termékenységet hozhat völgyeiben, nemcsak új gabonával, talán új gondolatokkal is. Büszkék lehetnénk tehát és magabízók, de nem vagyunk azok. Inkább riadtak vagyunk és bizonytalanok. Ez abból fakad, hogy holtpontra jutott a magyar átalakulás. Azért, mert maga a bontás 1990. február nem program. Program csak építés lehet. Mi pedig mintha csak kényszer alatt cselekednénk, csak bontunk, bontunk, bontunk tovább, holott érezzük, hogy el kellene kezdeni az építést, de nem tudunk parancsolni sem az eszünknek, sem a kezünknek. Eljutottunk odáig, amikor már kezdünk eszelősen viselkedni, amikor már értékeket rombolunk, amikor már éppen a jövőt emésztjük, amiért egyáltalán elkezdtük az egészet. Kikezdünk mindent és mindenkit. Sárba akarunk rántani mindent és mindenkit, csapkodunk, pedig a holnapi államigazgatásnak, a holnapi kormányzatnak valamire és valakikre mégiscsak épülnie kell. Elfelejtettük, hogy a mai kezdetleges és önmagukkal is elégedetlen pártok nem fognak holnap a semmiből országot, államot és kormányzatot teremteni, de a felelősséget már nem háríthatják el magukról, a felelősség itt mostmár mindenkit terhel, aki beleártotta magát a politikába. És csakis minket terhel, magyarokat, nem mutathatunk sem Kelet sem Nyugat felé, nem az agresszorok, nem az impé- riumok, nem az idegen abszolutizmusok rabolják meg az életünket - raboljuk mi saját magunkat. És ne álmodozzunk! A mi rosszkedvűnknek telét nem York napsütése fogja tündöklő nyárrá változtatni, hanem ha valami, hát csakis a saját józan eszünk, lelkiismeretünk és erőnk. Jótékonysági akciók nem varázsoltak paradicsommá még egyetlen magatehetetlen országot sem. A nyugat-európai jóléti államok egy részében - talán mindegyikében - van még segítőkészség Magyarország iránt, van tisztességes üzleti kapcsolatokra hajlandóság. Van még erkölcsi tőkénk az elmúlt esztendő magyar törekvései és eredményei nyomán. Ám ha a saját közönyünk, vagy politikai csoportosulások, pártok és álpártok kollektív felelőtlensége a mai zavart és lelki szétesettséget tovább fokozza, ha az ország szervezhetetlenné és kormányoz- hatatlanná válik, akkor Magyarország - minden eddigi sikere ellenére - elérheti, hogy nem lesz "tárgyalóképes" Európában. Akkor, amit a magyarok vetettek, más népek, nálunk okosabbak és egységesebbek fogják learatni - nélkülünk. Mondhatjuk majd, hogy a történelem megint igazságtalan volt velünk szemben, de ez még sovány vigasznak is kevés lesz és hamis. Túl vagyunk egy látványosan kicsikart és MEGALÁZÓAN ÉRTELMETLEN népszavazáson. Ez a népszavazás elintézte nekünk azt, hogy nem jöhet létre az országgyűlési választásokig még az az intézmény sem, amely addig is az egyetlen alkotmányos kapaszkodó lehetett volna a mai vásári politizálgatás közepette. (Hogy mennyire vásári, azt éppen a népszavazás kicsikaróinak politikai hirdetéskampánya mutatta Amerikai Magyar Értesítő
