Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-02-01 / 2. szám
Amerikai Magyar Értesítő 1990. február k,oldal_____________ litika egyik irányítója. Amikor (látszólag) még jól mentek a dolgok, Fekete János magabiztosan nyilatkozgatott fű- nek-fának, amerikai magazinokban fejtette ki elgondolásait, úgy tüntetve föl, hogy rajta tartja a kezét a magyar gazdaság ütőerén. S most úgy tesz, mintha semmi köze se lett volna az egészhez, ő csak egy jelentéktelen csavar lett volna az "alkotmányos* gépezetben: véleményére a kutya se volt kíváncsi. És ő mit tehetett volna? Néma maradt és szállította a kölcsönöket nyakló nélkül, végkimerülésig. A nyugdíjig. Folyik az egymásra mutogatás otthon, a felelősség másra hárítása. Senkiben sincs annyi bátorság, hogy vállalja, amit tett, elismerje a hibákat. Mindenki ködösít, mellébeszél, igyekszik másra hárítani a múlt ódiumát. Pedig ahogy a rehabilitációk, az igazságtalanul meghurcoltak kárpótlása és elégtételben részesítése nélkül nem lehet elképzelni társadalmi megbékélést, ugyanúgy szükség van a történtekért jogosan hibáztatható felelősségrevonásra is. Különben aligha képzelhető el kiegyensúlyozott lelkületű társadalom. Nem bosszúra, megtorlásra, boszorkányüldözésre gondolunk, hanem higgadt és törvényes számonkérésre. Mert magától nem jutott oda az ország, ahol ma van. Csak valakik révén, akik butaságból, kommunista szűklátókö- rúségből, vagy éppen szovjet érdekek szolgálatáért rossz irányba vezették az ország szekerét, tönkretették gazdaságát. És ezért felelniük kell. Az erkölcsi törvények arculcsapása lenne, hogy akik mindvégig vezető állásban, az élet napos oldalán élvezték a hatalom privilégiumait s közben olyannyira felelőtlenül végezték dolgukat, hogy most egy egész ország nyög bele, továbbra is megbecsült ("kiemelt") nyugdíjasként töltenék napjaikat a párt kiszolgálásáért kapott villában, vagy luxuslakásban. Érthetetlen, hogy otthon ezt senki se meri komolyan felvetni. Itt-ott szóba kerül a dolog, aztán gyorsan másról kezdenek beszélni és ismét a tapintatos hallgatás fátyla borul a kérdésre. Pedig más, a demokrácia útjára lépett országokban azonnal megindult az eljárás a bűnökkel gyanúsítható volt vezetők ellen. Ho- necker és több társa már őrizetben várja sorsát, de Csehszlovákiában is bolygatják a múltat és kiteregetik a hajdani hatalmasok szennyesét. Mindkét országban csak hetekkel ezelőtt kezdődött a demokratizálódás, de a felelősség kérdését máris napirendre tűzték. Mert Így kívánja a közvélemény. Nálunk eltussolják az ügyet és námaság veszi körül. Vajon miért? Pedig ahogy a keletnémet és cseh vezetőknek, úgy a magyar uralkodó osztály tagjainak is van bőven vaj a fején a magánéletük vonatkozásában. Városszerte beszélnek panamáikról, államköltségen tett külföldi kéjutazásaikról, a pártüdülőkben és vadászházakban tartott orgiákról, a néppel megfizettetett luxuséletükről. Mindezekért - az országvesztő politikai- és gazdasági döntésekért, magánéletükben elkövetett visszaéléseikért - mikor vonják már felelősségre őket? Felelősségrevonás? Ugyan kérem! Nem fogják elhinni: Fekete János még ma is országgyűlési képviselő (köpönyeget fordítva most egyszerre demokratikussá kaméleonosodott és több mint negyven éves kommunista tagsággal a háta mögött lelkesen szavazza meg a kommunistaellenes törvényeket... sőt mi több: a parlament reformbizottságának vezetője! Bizony ám! ö, aki 18 milliárd dolláros terhet varrt a magyar nép nyakába és hűségesen kiszolgálta a sztálinista vonalat? most hirtalan dornokratá-v^L v edlett. 0, aki négyvenvalahány év alatt nem tudott arra alkalmat keríteni, hogy felszólaljon a kormánynál vagy a pártnál az esztelen pénzügyi politika miatt és soha eszébe se jutott, hogy lemondásával protestáljon a mértéktelen pazarlás ellen, most egyszerre tudja, mit kell csinálni. Mitől világosodott meg az agya, mitől lett máról holnapra demokratává, mitől vált hirtelen jellemes emberré a hajdani, mindig mindenkihez jól alkalmazkodó, Kádár bizalmát is élvező "szocialista bankár"? Mitől?... Köpönyegforgatók, kétkulacsosok, képmutatók, jellemtelen karrierlovagok: itt is, ott is túltermelés van belőlük, határainkon kívül és belül egyaránt megtalálhatjuk őket. Most hallgatnak, mint a sült hal. Illetve csendben megpróbálják átmenteni magukat, megpróbálnak hozzáidomulni az új helyzethez. Most lapítanak és sunyin várnak. Némán. Pedig volt idő, amikor - ha nem lelkendeztünk velük - megleckéztettek bennünket, hogy negatívok vagyunk. Amikor azt mondtuk: várjuk meg a végét és figyelmeztettük őket, hogy ebből még súlyos bajok lehetnek, lemosolyogtak minket. Akkor nagyon hangosak voltak. Most nagyon csendesek. Maradjanak is azok! Mi csak egyetlen mondatot várunk tőlük kint is, bent is: Belátják, rossz lóra tettek. Aztán, ha ez a mondat elhagyja szájukat, vonják ki magukat a közéletből. Véglegesen.. Mert az, hogy a magyar nép fülig eladósod- va indul neki az új évtizednek, ezeknek a benti és kinti köpönyegforgatóknak köszönhető elsősorban. S vajon tudatában vannak-e, hogy ezért még vezekelniük kell?... * Lapunkat is beengedik Magyarországra. Kérjük olvasóinkat, fizessenek^elő rokonaiknak, barátaiknak, ismerőseiknek
