Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 10. szám
6.oldal reformja melletti kiállás miatt akartak székéből - semmilyen eszköztől vissza nem riadva - kibuktatni. Az SZDSZ-Fidesz, no és az MSZP nem ért egyet azzal, hogy valahol meg kell húzni a választóvonalat, valahogy tulajdonba kell adni az elrabolt földeket, s mindezt úgy, hogy közben valamiféle jóvátétel is szülessen, vagyis lehetőleg azok kapják VISSZA a földjüket, akiktől elvették, vagy azok örökösei. (A 40 éves veszteségük úgyis pótolhatatlan!) Ez persze Így még nem lenne igazságos, hiszen a 4 évtized alatt sokan művelték a földeket a kolhozokban, mező- gazdasági bérmunkásokként olyanok, akiknek soha nem volt földjük, mégis abból éltek, őket sem zárja ki a rendezés a tulajdonosok köréből, mert őket sem lehet kisemmizni! Ilyesmire nem is gondoltak a kisgazdák, az 1947-es választóvonal, aminek alapján megkezdődik a földek tulajdonának rendezése, csak kiindulási pont. Az a reális időpont, ami után megindult a törvénytelenségek - Így a földek elrablásának - zuhataga. Tud valaki jobbat? Talán a mai, kényszerállapotból ki lehetne indulni? Hogy csak az jusson földhöz, akinek pénze van - tudjuk, többnyire kik azok! -, akiktől pedig elvettek mindent, az most se kapjon semmit? Hogy a téeszelnök elvtársak legyenek az ’'eladó* •menedzserek’’, a privatizálok? A kommunista típusú földosztókat már ismerjük, elég volt belőlük! Az SZDSZ - és néhány mostanában elszaporodott ’’nemzeti’’ és *paraszt*-párt, meg *ag- r ár egy esület* - azt üvöltötte, hogy Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter a legkártékonyabb a mezőgazdaságra, szétzilálja a termelést, a gazdaságokat, veszélyezteti az ország élelmiszerellátását. Még azzal is megvádolták, hogy felszámolja a “jól működő* bolsevik típusú téeszeket. Erről szó sincs, a szövetkezés, társulás, egyéni gazdálkodás egyformán szabad, egyenrangú, de a magántulajdon szentsége mindenki számára garantálva van, s a kolhozokban évtizedekig csak napszámért, “egységért* dolgozók is lehetnek tulajdonosok. Akkor is, ha továbbra is közösen kívánják művelni SAJÁT földjeiket - esetleg a régi keretek között. A miniszter állta a sarat, a kormánykoalíció kompromisszumot kötött a földprivatizáció és visszaadás kérdésében. A kórus hangja közben egyre erősödött. Hivatkoztak a falu népére, a parasztokra, akik teljes “kétségbeesésben* élnek - mintha az SZDSZ éppen a falu és a parasztság pártja lenne, érte aggódna, miközben éppen a “szürkeállomány*, az ész pártjának szerepében és egyedüli birtokosaként tetszeleg. Azután azt zengték, hogy az MDF becsapta választóit, mert megválasztása előtt 1990. október nem ilyen földprogramot Ígért. Majd azt: a kisgazdák becsapták választóikat, mert nem ilyen földprogramot Ígértek nekik. Nagyon fájt, hogy a kormányzó pártok egyezségre jutottak e kérdésben. Ezért azután kikezdték az FKgP több tagját is. Dr. Torgyán József, a párt parlamenti frakciójának vezetője - aki maga is régi célpont, mint Csurka - fején találta a szöget, amikor azt mondta: a kisgazdák a mérleg nyelve. Ha őket sikerül az ellenzéknek szétzilálni vagy kipiszkálni-kibuktatni a kormányból, akkor győztek, mert a kisgazdák nélkül a kormánykoalíció elveszítené parlamenti többségét. A következő “áldozat* Andrásfalvy Bertalan kultuszminiszter volt, aki olyan “balgaságot* szándékozott elkövetni, hogy tisztességre - hitre és erkölcsre - akarta nevelni/nevel- tetni a felnövekvő nemzedéket, mégpedig a nevelés, az oktatás keretein belül. A vita még ma is parázslik, fellobbanása bármikor újra várható, demagóg szövegek, csúsztatások és hazugságok csattannak állam és egyház szétválasztásáról, lelkiismereti és vallásszabadságról, miközben csak az egyetlen alapigazságot nem mondják ki nyíltan: a kereszténység fáj. Gojoknak nincs helye a liberális társadalomban, amelyet az SZDSZ remélt felépíteni Szent István országában. A kultuszminiszter is maradt, s nagyon-nagyon csendesen dolgozik tovább. Az eredmény is csak itt-ott érezhető - hiszen a liberálisok uralta sajtó ezekről nem ad hirt! egyházi- és magániskolák nyílnak, a hittanosok szaporodnak az iskolapadokban, új iskolaigazgatók választása kötelező - habár ez utóbbi intézkedést is cikkek százaiban ellenezték, mondván: szeptemberben már késő új tantestületeket létrehozni, megzavarja az iskola “kialakult* rendjét, ezt az évet már Így kell végigcsinálni, vagyis a régi, káderigazgatókkal..., s majd jövőre... Vagyis ha csinál valamit a kormány, az rossz. Ha nem csinál, mert még el sem juthatott minden elintézendőig, akkor “fenntartja a régi rendet*, és “nem rendszerváltás, csak hatalomváltás* töretént! Ez utóbbi sztereotip szöveg visszaütött az ellenzékre. Már a tavaszi választási hadjáratban, a nemzeti-keresztény vonal nehezen elviselhető győzelme után méginkább azzal riogatták a hazaiakat (és a nyugatiakat egyaránt), hogy B-listázás, tisztogatás, “boszorkányüldözés* lesz, ha az MDF győz. Jó előre tiltakoztak az ellen, hogy a bolsevik-kommunista módszert 1990-ben megismételje az új vezetés. S amikor minden lármázásuk ellenére elmaradt az “üldözés*, lám, az SZDSZ terjesztett be törvényjavaslatot arról, hogy LISTÁT kell készl/ Amerikai Magyar Értesítő
