Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-10-01 / 10. szám
1990. október Amerikai Magyar Értesítő teni azokról» akik az elmúlt rendszerben titkos ügynökök vagy besúgók voltak. Nem is lehetne ez ellen kifogásunk, ha a javaslat tisztességes lenne, de nem az! Célja nem a bűnösök bűnükhöz mért megbüntetése, hanem mindenkié, aki egyszer a BM listájára felkerült. 16.500-an vannak - mert az SZDSZ ezt is tudja ám? vaj'h honann? -, közülük meggyőződésem szerint nagyon sokan olyanok, akiket megzsarolt a külső-belső kémszolgálat, de soha senkit be nem súgtak, vagy olyanok, akik esetleg - ki tudja? - csak most kerültek fel, hogy rajta legyenek. A javaslat elfogadása minden jóérzésű magyar arculcsapása lenne, miközben a főbűnösök, az országot csődbe juttató és villáikban millióikon pöffeszkedő elvtársak jót röhögve "tengetik* tovább szerénynek nem mondható életüket felelősségre vonás nélkül. Mert az ő esetükre "nincs jogszabály"! Ezt nem én mondom, hanem a képviselő urak - vajon miért nem csinálnak rá? - és Horváth Balázs belügyminiszter, aki ezt legutóbb szeptember közepén erősítette meg egy választási gyűlésen elmondott beszédében, és sajnos, igazat szólt. Az SZDSZ körömszakadtáig védi volt elvtársait» most "menedzsereknek" nevezve őket és már az egész világot teleüvöltötte, amikor a kormány le merte váltani pl.a bolsevik és "hithű" Bors Jenő elvtársat a Hanglemezgyártó vállalat - saját állami vállalata - éléről, hogy egy hozzáértőt, híres orgonaművészt nevezzen ki helyette, vagy át merte alakítani a Lapkiadó Vállalatot új vezetőkkel. S ha már Horváth Balázsnál tartunk, éppen ő volt az ellenzék soron következő célpontja. Fantasztikus arcátlanságot művelt ugyanis, annyira, hogy még "alkotmányossági" vizsgálat is folyik ellene, illetve az általa kiadott rendelet megsemmisítése érdekében. Utasította rendőreit - mivelhogy ő a belügyminiszter! -, hogy 8 napon belül szedjék össze a régi elvtársaktól a régi pozícióikban "jogos* hatalmukat jelképező, nekik kijáró és MEGKÖVETELT önvédelmi fegyvereiket, amik ugye, fölöttébb alkalmasak a régi rend visszaállítására. Ez már csak azért is feltételezhető, mert a régi elvtársak maguktól, felszólításra sem adták be a szívükhöz nőtt "szocialista-demokratikus" eszközöket. Lett is nagy riadalom, felzúdulás és a belügyminisztert azonnal kikiáltották diktátornak, parancsuralmi rendszert emlegettek és lemondását követelték. Igaz, az ő lemondását már előbb is követelték, hiszen átadta az ügyészségnek a Carlos-ügyet, miután elmondta a Parlamentben, hogy adatai vannak arra, hogy Kádárék menedéket adtak a hírhedt, Moszkvában kiképzett *forradalmárnak", mert fölöttébb nem 7■oldal szereti, ha nemzetközileg körözött terroristák menedékhelye Budapest. Már csak az a kérdés: mi lesz, ha a belügyminiszter "alkotmánysértést" követett el rendeletével (és annak gyors végrehajtásával)? Visszaadják az eddig jogtalanul megtartott fegyvereket? Eddig mindenki a helyén maradt, megpróbál hozzáedződni a mocskolódáshoz - talán mint újfajta "demokratikus" stílushoz. A Kéri Kálmán bácsi felszólalása utáni rágalomhadjárat sem hozott babérokat az ellenzéknek, még gyümölcsöt is csak rothadni látszót termett, pedig ugyancsak elővették minden bevetnivaiójukta és pimaszságukat. Támadták Dr. Kónya Imrét, az MDF frakcióvezetőjét, amiért nem mocskolta be sem Kéri Kálmánt, sem önmagát, sem pártját - ahogyan azt az ellenzék követelte. Azután támadták dr. Antalit, amiért "elsimítani" igyekezett az ismét erőszakosan felkorbácsolt vihart és nem volt hajlandó "elhatárolni" magát és kormányát a tábornok véleményétől. Talán - történelmet ismerő ember lévén - ő is tudja, hogy Sztálin elvtársat már a Szovjetunióban sem ildomos megvédeni! Csurka Istvánt még ma, cikkem írásakor is támadják, mert egyértelműen Kéri tábornok mellé állt a Rádió Vasárnapi Újságjában, pedig mellette újabb emberekre is kénytelen hallatlan energiákat fecsérelni az SZDSZ-Fidesz. Nevezetesen Dr. Raffay Ernő történész, két remek Trianon-könyv és egy román történelemkönyv szerzője, ma (még) honvédelmi államtitkár, talán a magyar történelem "nem ismeretéből* (?) elkövette azt a megbocsáthatatlan bűnt, hogy elfogadta a Trianon-emlékmű felállítására alakult bizottság és alapítvány elnöki tisztre való felkérését. A hangzavar már követhetetlen: "irredentizmus, sovinizmus, nacionalizmus, antiszemitizmus, fasizmus..." az ember azt sem tudja, hogy hazai magyar, vagy romániai román újságot olvas-e. Ez még nagyon hiányzott hazánknak, s kapóra jött a szomszéd népeknek, hiszen: "ha már ott maguk is mondják...!", biztosan igaz. Lehet újult erővel támadni, ha eddig még nem volt elég! Teszik is. Szlovákiában, Komáromban elbocsátottak egy magyar iskolaigazgatót, mert a tanévnyitón - lévén a gyerekek fele magyar - a csehszlovák himnusz után el merte játszatni a Magyar Himnuszt IS. Országos felzúdulás, rágalomhadjárat indult - az összmagyarság ellen. Romániában azonnali hatállyal rendeletet adtak ki arról, hogy KIZÁRÓLAG ROMÁN nyelven lehet érettségizni, bármilyen szakvizsgát vagy felvételi vizsgát tenni. Ez a rendelet egyben visszavonta az előzőt, amelv szerint a
