Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 9. szám
!(•. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990.szeptember tagja, 1937/38-ban számos jelentést küldött Farkas és Vágó szovjetellenes tevékenységéről. További jelentései alapján letartóztattuk és elitéltük Manuelt, Lubarszkijt, Dobrovszkijt, Barost, Kramert, Madzsart, később pedig Steinbergert, Stukkert, Sugárt, Polacseket és Karikást.» Majd három saját kezűleg írt névsor, amelyeket Nagy Imre készített azokról, akikkel munkája során kapcsolatba került és a nép ellenségének tart. A három listán összesen szereplő 203 névből - Grósz adatai szerint - kereken ötven embert tartóztattak le és ítéltek el. Közülük Magyar Lajost, Sugár Andrást, Karikás Frigyest, Baros Lászlót, Farkas Gábort, Müller Ernőt, Vági Istvánt, Wimmer Ernőt, Gold Gézát, Hajdú Pált, Vágó Bélát, Varjas Elemért halálra ítélték és valamennyiüket kivégezték. Nagy Imre 1953-ban elsőnek lazította meg a Sztálin-Rákosi-terror bilincseit, 1956-ban pedig bizalommal tekintett rá az egész nemzet. Fájdalmas dolog ilyeneket megtudni a múltjából és kellemesnek aligha mondható kötelesség foglalkozni velük. De a tények makacs dolgok - ha tények! Lehetséges, hogy csak egy jól felépített kommunista csalással állunk szemben, melynek egyetlen célja Nagy Imre, az »elhajló» kommunista lejáratása, diszkreditálása. A történészek dolga ennek utánanyomozni és ha tudják, mossák tisztára Nagy Imre emlékét. Ugyan kinek okozhat örömet, hogy valakiről rosszat írhat? Sokkal szívesebben ír az ember jót és nemeset akárkiről, mint jellemhibák felsorolását. Hiszen a múltban is sokszor hallottuk, hogy amikor Nagy Imre földművelésügyi, majd begyűjtési miniszter volt, bizony könyörtelenül elvette a földet mindenkitől, akiről úgy érezte, nincs joga hozzá (félreértés ne essék: nem a földosztás tényében volt a hiba, hanem a végrehajtás módjában és a túlkapásokban) és emlegették, hogy Nagy Imre a padlások lesöpörtetésénél se bánt kíméletesen a kulákokkal, de hát mit lehetett erre mondani? Kommunista volt kora ifjúságától kezdve, Moszkvában nevelkedett, ez a vérében volt. Nem viselkedett - nem viselkedhetett - másképp, mint abban az időben pártja többi vezetője. Ezt nem lehet tőle számonkérni, mert mindezt feledtette 1953/56 közti viselkedésével. Ám embereket, saját elvtársait feladni a tit- kosr endőr ségnek és bitóra juttatni!... Ha ez igaz, több mint elgondolkoztató. * S ha már Nagy Imréről beszélünk: engem harmincnégy éve foglalkoztat egy másik kérdés. Két mondat kérdése. Azé a két, ma már szállóigévé vált mondaté, amit Nagy Imre olvasott be 1956- november 4-én hajnalban a rádióba: •CSAPATAINK HARCBAN ÁLLNAK. A KORMÁNY A HELYÉN VAN.» Egyik sem volt igaz. Nagy Imre tíz perccel ezután adott utasítást Király Bélának, hogy nem szabad ellenállni a bevonuló szovjet csapatoknak, mert kerülni kell a fölösleges vérontást. Ami a másik mondatot illeti, mint tudjuk, Bibó Istvánon kívül ebben az időben senki nem tartózkodott a hivatalában - o a Parlament épületében -, Nagy Imre pedig a bejelentés után azonnal a jugoszláv követségre sietett, ahol már várták és el voltak készülve a fogadtatására. Ez a két sorsdöntő mondat tehát - akár hogyan is nézzük és próbáljuk szépíteni - valótlan volt. Rejtély számomra, * hogy a történészek, akik 1956 minden eseményét és mozzanatát már számtalanszor kielemezték, épp ezt a két sarkalatos mondatot hagyták figyelmen kívül. Vajon miért? Nem vagyok történész és ott sem voltam abban a kritikus órában a Parlamentben, csak rádión hallottam ezt a két mondatot, másik tízmillió magyarral együtt. De feleletet még máig se találtam a kérdésre: miért tette Nagy Imre ezt a két bejelentést, noha neki kellett a legjobban tudnia, hogy egyik sem felelt meg a valóságnak? íme egy másik lecke a történészeknek, ha Nagy Imre életének ma még homályba vesző részleteit akarják megvilágítani. Mert tudnunk, ismernünk kell az igazságot mindkét vonatkozásban, de elsősorban az 1945 előtti évekről. Ez nem értelmetlen múltban való vájkálás, hanem történelmi kötelesség azok számára, akiknek fontos 1956 emlékének makulátlan tisztasága és egy abban vezető szerepet játszó politikus nevének becsülete. Jó lenne végre tisztán látni minden tekintetben. Forradalmunk jó híre kívánja így. VÉGE A POLITIKAI uborkaszezonnak. Az augusztus 21-ével kezdődő hét közepén lejárt a magyar képviselők rövid szabadsága és ismét belevetették magukat a törvényhozás nehéz munkájába. A választási kampány - a szeptember 30-án tartandó helyhatósági választásokra *■> - a törvény értelmében augusztus 27-én kezdődött. Reménykedünk abban, hogy a magyar nép ismét a nemzeti, keresztény vonalra szavaz, ilyenek közül választja meg helyi vezetőit, annál is inkább, mert az önkormányzati törvény hátráltatására az SZDSZ több mint 200 módosító javaslata felnyithatta a szemét. Igaza volt Torgyán József kisgazda képviselőnek: az SZDSZ és a Fidesz az MSZP-vel együtt halad! Az MSZP-sekből pedig már elege van minden- , kinek. Éppen őket kell leváltani kiskirálysá- gaikból.
