Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 9. szám
2.oldal HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 212-5333 Szerkeszti: 5'oós József Főmunkatárs: Stirling György, Stolmár G. Ilona Évi előfizetése díj: 11 US dollár Nyujgdíjból élőknek: 12 US dollár Külföldre: 16 US dollár A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. hetett tévedés: mindez Nagy Imre senkivel össze nem téveszthető jellegzetes orgánumán hangzott el a film elején, úgy ahogy azt 1953- ban a kommunista képviselők előtt a törvény- javaslat előadójaként elmondta. Félelmetes volt hallgatni ezt az akkori időkre, a magyar társadalom szervilizmusára annyira jellemző beszédet, Sztálin felmagasz- talásának tirádáit. * J o s z i f Visszárionovics Sztálin elvtárs neve, műve és tanítása eltép- hetetlenul összeforrott hazánk történelmével - hangzottak Nagy Imre szavai 1953. március 8- án a magyar parlamentben (akkor Nagy Imre a Rákosi-kormány miniszterelnök-helyettese volt) - és neki köszönhetjük, hogy népünk eredményesen rakja le a szocializmus alapjait Magyarországon.* S a befejező mondat: *Az országgyűlés Joszif Visszárionovics Sztálin elvtárs emlékét, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kultúrális felemelkedése körül szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el men múló hálájának tanúbizonyságául törvénybe iktatja.* Három nappal előbb halt meg Sztálin, az egész ország fellélegzett és a magyar (?) parlament - örök szégyenéül a magyar történelemnek - ilyen törvényt fogadott el. Ez lett az 1953- I. te. s így Sztálin lett a negyedik név a magyar történelemben, akit az a megtiszteltetés ért, hogy törvényben örökítették meg “elévülhetetlen* érdemeit. 1925-ben Széchenyi, 1927-ben Kossuth, 1916-ban pedig Károlyi Mihály részesült ebben a kitüntetésben. (E harmadik névvel szemben lehetnek ugyan alapos fenntartásaink, de a “vörös gróf* legalább magyar volt - ezt nem vonhatjuk kétségbe. No de Sztálin?...) Mondom, megdöbbentő volt hallgatni ezt a filmbéli visszajátszást, melyet nyilván nem véletlenül épített bele filmjébe Zsombolyai János, hanem azzal a szándékkal, hogy minél hitele1990.szeptember sebben próbálja érzékeltetni az '56 előtti éveknek a mai generációk számára szinte elképzelhetetlenül primitív és a talpnyalásban minden képzeletet felülmúló stílusát. Itt talán nem is azon van a hangsúly, hogy ezt a beszédet éppen Nagy Imre mondta el, mert ő csak része volt az akkori *establisment*-nek és csak azt a szellemet sugározhatta, ami a pártban uralkodott s őt is áthatotta. Hogy pontosabban ^ fogalmazzak: nem is Nagy Imre személyén lenne a hangsúly, nem a személy és szerepe érdemelne különösebb figyelmet, ha most nem irányult volna rá nevére a reflektortény otthon. De egy eredetileg szűk kör számára szánt közlés s az ezt követő számos újságcikk nyomán ráirányult * és efölött nem lehet átsiklani. Mert nem a legjobb beállításban mutatja az utókornak Nagy Imrét és bizony elgondolkoztató dolgokat közöl róla. Halottakról vagy jót vagy semmit - tartja a közmondás és ez érvényes is lehet magánemberekre. De ha közéleti alakokra, politikában, történelemben szereplő személyekre is érvényesítenénk ezt a szabályt, akkor jószerivel le kellene állítani a történelemkutatás egyes ágait, hátha a múlt vallatása során kiderül ez vagy az erről vagy arról a közéleti emberről. Nem, ezt nem lehet megtenni, mert akkor fabatkát se érnének a történelemkönyvek. A kutatásoknak igenis mindenre ki kell terjedniük, akár kedvező, akár kedvezőtlen fényt vetnek bizonyos korok szereplőire, mert így kívánja az igazság. És Szent Pál is megírta volt, hogy nincs a földön semmi, amit tartósan el lehetne titkolni. Előbb-utóbb minden kiderül és az emberek suttogni kezdenek, megindul a pletyka, a találgatás, a szóbeszéd. Ilyenkor kettőt tehet az ember: úgy tesz, mintha nem tudna semmiről, < nem vesz tudomást a hallottakról és tapintatóV san félrenéz. Vagy - és feltétlenül ez az egyenesebb magatartás - foglalkozik a hallottakkal, nyíltan kitárgyalja a tényeket, mérlegeli a pro és kontra érveket. Ha valamiről nem beszélünk, attól az még létezik és sokkal mérgezőbb, ha csak suttogva jár a szó az emberek között. „ Ilyenkor tág tere nyílik a ferdítéseknek, torzításoknak és a felelőtlen fecsegéseknek. Nézzünk szembe bátran a tényekkel: ez annak is érdeke, akit valamilyen vád ért, mert csak nyílt beszéddel szemben tisztázhatja magát. Susogással szemben nem. No de hát miről is van szó tulajdonképpen? Mint fentebb utaltam rá, Nagy Imre szerepéről került nyilvánosságra legutóbb néhány új adat s azok annyira hiteleseknek tűnnek, hogy megvizsgálásukra rá kell szánni némi időt, még akkor is, ha olyan nem éppen gáncsnélküli lovag Amerikai Magyar Értesítő
