Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 9. szám
Ära: 1.50 USA dollár J Amerikai Magyar f ff ERTESITO Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron HUNGARIAN MONTHLY XXVI. évf. 9. szám 1990. szeptember STIRLING GYÖRGY: Tisztázásra váró kérdések Néhány hónappal ezelőtt alkalmam nyílt megnézni WaStolmár G. Ilona: Jóvátételek shingtonban a “Halálraítélt* című új magyar filmet (angol elme: “Death Row“ volt}» aminek - mint a jelen lévő Zsombolyai János rendezőtől előadás után megtudtam - ugyanazon az estén tartották budapesti bemutatóját is. Tehát vadonatúj filmet látott az a néhány tucatnyi magyar, akit érdekelt, hogyan tükröződnek a magyar filmgyártás egyik legfrissebb alkotásában a hazánkban történt politikai változások, meg az a még ennél is kevesebb amerikai, akiket nyilván a kuriózum várható élménye hozott az idegen filmek fesztiválja keretében vetített közép-európai alkotáshoz. Senki sem csalódott! A film egyszerű, de megrázó művészi eszközökkel érzékeltette az ötvenhatos forradalom előtti évek fojtogató légkörét, a posztsztálinista korszak sivárságát, majd a népfelkelés napjainak nagyszerűségét s végül harmadik részként a forradalom utáni megtorlás, a bosszú hideglelős éveit. Meghökkentőek voltak az ávós parádézást bemutató kezdő képsorok, de még azoknál is jobban oda kellett figyelni a hangokra, a kor szellemét idéző hangkulisszákra. Alig pár perce pergett a film, amikor ismerős, ízes magyar kiejtésű mély férfihang ünnepi bejelentéssel szolgált: a hangfelvétel eredetiben közvetítette azt a beszédet, amit Nagy Imre mondott el a magyar parlamentben 1953 elején. A. beszéd, pontosabban az előadói javaslat arról szólt, hogy Joszif Sztálin érdemeit és nevét törvénybe kell iktatni a magyar országgyűlésnek. Az indoklásban Nagy Imre hosszan sorolta az érveket, amelyek mindezt indokolttá teszik: Sztálin elévülhetetlen érdemeit, amelyek a magyar nép szebb és jobb életének megteremtéséhez kapcsolódnak, az ország felszabadításától a szocializmus építéséhez nyújtott sokoldalú segítségig. Nem, nem le*A magyar gazdaság háborús kárait az 1938-as vásárlóerő alapján 22 milliárd pengőre értékelik, ami azt jelenti, hogy az említett viszonyítási év nemzeti jövedelmének több mint ötszöröse pusztult el, ment tönkre, semmisült meg. A gyárak egy része hadizsákmány lett, és a Szovjetunióba került. A mezőgazdaság a békebeli terméseredmény felét tudta csak produkálni, ami csupán arra volt elég, hogy ellássák belőle a Vörös Hadsereg katonáit és a jóvátételi megállapodásban szereplő, évi 31 MILLIÓ korabeli USA-DOLLÁR értékű mezőgazdaságitermék-köte- lezettség teljesítését. ... A potsdami határozat alapján a magyar kormány 1947-ben 400 vállalatot, telepet és több száz ingatlant adott át a Szovjetuniónak, amelynek VISSZAVÁSÁRLÁSÁT 1947 és 1955 között MEGENGEDTÉK...“ - kezdi Szabó Iréné a Népszavában “Negyvenöt évnyi megszállás mérlege“ című sorozata 3. részét. Eltekintve most attól az “apróságtól“, hogy rég várt, de még néhány hónapja sem remélt pillanat következett el, amikor nyomtatásban, hazai, nem szamizdat lapban azt olvashattuk, hogy az eddig “dicsőséges felszabadítók“ megszállók voltak, Szabó Iréné sorozatának az ad rendkívüli aktualitást, hogy július elején Burlakov vezérezredes, (Folytatás az 5. oldalon)
