Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
1990. junius segítettek neki» mint ahogy segített Sárközy Endre hadbíró is. Volt aki karriervágyból, volt aki a párt iránti hűségből, volt aki félelemből szolgálta a terrort, de a döntő az, hogy szolgálta. Az nem derül ki, hogy Sárközy Endrénél ezek közül mi dominált, de valószínűleg mindegyik közrejátszott abban, hogy hét évnek kellett eltelnie, amíg 1356-ban - a forradalom kataklizmája és Rákosi bukása után - rádöbben, hogy ebben az emberdaráló gépezetben még egy csavarnak se szabad lenni. A statáriumot már nem vállalja: inkább lemond és elmegy segédmunkásnak. Ami a felelősségét az előzőleg történtekért nem menti, csak kisebbíti és enyhítő körülménynek számit. Mert a tanult, kellő látókörrel, Ítélőképességgel rendelkező közreműködő szerepét mindig súlyosabban kell megítélni. Egyrészt, mert magatartáa mások számára esetleg követendő például szolgál, másrészt mert - éppen a jogi képzettség miatt - tisztában kellett lennie azzal, hogy mi folyik a Katonapolitikán és a Törvényszéken. Oldalszám lehetne még idézni a könyvből fejezeteket, amelyek mind a terror boszorkány- konyhájának eddig kevéssé ismert zugaiba világítanak bele, de recenzió címén nincs szándékomban kivonatolni az egész kötetet. Csak még egyetlen részlet, amely talán legjobban megrázott olvasás közben: egy egyszerű ember, egy futballista kivégzésének körülményei. Mert a terror nemcsak tábornokokat és főtiszteket fejezett le, de bebörtönzött, kivégzett közkatonákat, kis sarzsikat, a nép fiait is, akik fölött a nép nevében hirdettek könyörtelen Ítéleteket a bíróságok. Szűcs Sándor az Újpestben játszott s ezért a rendőrség állományában volt, Így került a Fő utcába. Az volt ellene a vád, hogy nyugatra akart szökni. Fegyveresen. Halálra ítélték. Sárközy ott volt az akasztásánál. ö olvasta fel a bitófa alatt a halálos Ítéletet. "Szűcsöt nem bilincsben hozták ki - emlékezik vissza -» soha nem fogom elfelejteni, életem legszörnyűbb élménye volt. Odaállították elém és én a rendelkező részt készültem felolvasni, amikor reszketve megszólalt: »Könyörgöm bíró úr, nézze meg ezt a képet— és elém tartotta a kezében lévő fotográfiát. A gyermeke képe volt... > > É n nem csináltam semmit, könyörgöm, bíró úr!...<< Hozzákezdtem a személyi adatok ismertetéséhez. Újra megszólalt: »Könyörgöm bíró úr, nem csináltam semmit, nézze, ez a gyermekem« és elém tartotta még egyszer a képet. Kénytelen voltam folytatni az eljárást: 'Kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította' - »Könyörüljön, bíró úr... ez a gyermekem...« Azután mindennek vége lett..." Elrettentő példaként kellett meghalnia 9.oldal Szűcs Sándornak és nem volt könyörület a többi szűcssándoroknak se... Ez volt az a kor, amikor még a szándékot, a gondolatot, a vágyat is büntették és még a feltételezett, de soha nem bizonyított kísérletért is kötél járt... Az egész szörnyűséges színjátékot Rákosi és bandája irányította, de a mechanizmus csavarjaiként sok-sok ember működött közre abban, hogy ezek a magyar emberek a vallatószobába, a börtönbe, a bíróságra s végül az akasztófára jutottak. (Hadd jegyezzem meg itt zárójelben, hogy amikor Rákosi bűnbakokat keresett gaztetteire és lebuktatta magát Péter Gábort is, Sárközy Endre tárgyalta ennek a főhóhérnak az ügyét is. Valószínűleg ennek jutalmául nevezték ki nem sokkal később a katonai törvényszék vezetőjévé.) * A sok közreműködő közül, akik a terror ap- róbb-nagyobb csavarjai voltak, amikor valaki azokban az időkben került az "igazságszolgáltatás" fogaskerekei közé, végül mégiscsak a bíróé volt a döntő szó, aki az Ítéletet hozta. Mert igaz ugyan, hogy az rendszerint előre készen volt, de a bírón mégis sok múlott. És nem tudjuk, Sárközy Endre emberként viselkedett-e az embertelenségben? Egy biztos, és ez a javára szól: amikor 56 őszén kihirdették a statáriumot, a véres bosszúhadjáratban nem volt hajlandó részt venni. Erről ezeket mondja az Írónak: "A hadbíróságon eltöltött évek tapasztalatai már nem engedték meg nekem, hogy a bekövetkező mészárlásban valamilyen szerepet is elfogadjak. A bosszúállás a közelmúlt magyar történelmének legnagyobb megtorlásává nőtte ki magát. Mint a katonai bíráskodás irányítójának, tekintve a statáriumot, nekem az új Haynau szerepét szánták. Az akasztófákat újra ácsolták, sőt többszörösét annak, amit Haynau készíttetett az első kötélkor idején. Julius Jacob Haynau báró idegen volt. Utódai, a negyedik kötélkor irányítói magyarnak vallották magukat, pedig a nemzethez csak annyi közük volt, hogy magyar nyelven beszéltek. Én pedig Haynau szerepét sem Isten, sem a történelem, sem a lelkiismeretem előtt nem vállalhattam." Ezek a könyv befejező sorai és ha őszinték, akkor elismerés illeti értük Sárközy Endrét. Mert jobb későn, mint soha... A könyv a KAPU kiadásában jelent meg. Megrendelhető a szerző elmén: Kubinyi Ferenc 1135 Budapest, Béke út 63. B I. fsz. 2. JA könyv cime lehetne* A borzalmak könyve. Ajánljuk olvasóinknak. Az árát dollárban nem tudjuk. Tegyünk borítékba 1+-5 dollárt ez talán elegendő lesz. Kérésre a szerző szívesen dedikálja. Amerikai Magyar Értesítő /
