Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
2. olda' / Amerikai Magyar Értesítő 1990. junius HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József Főmunkatárs: Stirling György, Stolmár G. Ilona Évi előfizetése díj: 14 US dollár Nyujgdljból élőknek: 12 US dollár Külföldre: 16 US dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem érzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javítás jogát fenntartjuk. leplezték le a csalást, megvesztegetést és hazugságokat, vallották be, hogy méltatlanra pazarolták az előnyöket - egy ország darabjait és népét - és jogtalan igényeket elégítettek ki! 70 évvel ezelőtt széttépték, szétmarcangolták hazánk történelmi testét. De a szive - valamilyen csoda folytán - megmaradt és dobogott tovább. Ez a szív, ez az erős magyar szív élni akart! * Most siratót kellene írnom. Június 4-én minden magyar szivet a gyász fájdalma szőrit össze. Június 4-én minden magyar szív felzokog és keserű könnyeket hullatva átkozza Trianont. Ezen a napon mindenütt gyászlepleket bontanak, koszorút fonnak, bánatvirágot öntöznek... Budapesten gyásztort ülnek, szerte az emigrációban fekete zászlókat lengetnek és könnyek között emlékeznek a magyarok. E>e mire? A sötétség győzelmére a világosság felett? A világosság nem legyőzhető. A nap mindig felkel, amióta Isten megteremtette a világot. Az éjszakát felváltja a nappal. A napot eltakarhatják sötét fellegek, a fényt el lehet homályo- sitani, de csak átmenetileg! Magyar Testvéreim! Gyászolni csak halottat szokás. De Magyarország nem halt meg! Magyarország él. A szive - ha betegen is, ha vé- rezve is, de - dobog és élni akar. Teljes, egészséges, példamutató életet akar élni, békességben, szeretetben. Trianonban a mérgezett szikék nem végeztek teljes amputációt. Az éltető szövetek és erek — az elszakított magyarság — megmaradtak és regenerálódni akartak, visszanőni a testhez, az éltető szívhez. 1947-ben ugyanazok a sötét erők vágták át újra a keringésbe visz- szakapcsolódni igyekvő testrészeket, még erősebben s elkötni is megpróbálták, hogy teljesen elhaljanak. A proletár internacionalizmus nevében a hallgatás mérgével szórták be a nyílt sebeket s tartották rajtuk a mérget négy évtizeden át. Mára kiderült, hogy erős szervezettel van dolguk, ez sem segített, mert a hajszái— erek működtek. A.z elhalás — elpusztítás — erősen megindult, de nem lett teljes. Szovjet lánctalpak és keleti hordák ta.posták ezt az erős magyar szivet. A szétszagga- tás után menekülthullámok indultak újra és újra, 45-ben, 56-ban és azóta, szerte a nagyvilágba, mint a szívből kiserkenő vércseppek földet érve gurulnak apró gyönygyszemekké válva szerteszét. Ezek a cseppek vissza vágynak a szívhez, hogy erősítsék, segítsék. Ne gyászoljunk! Gyászolni csak halottat szabad. Gyűjtsük össze az éltető erőt és gyógyítsuk meg a beteget. Emeljük magasra fejünket, töröljük le a fájdalom és a bánat szomorú könnyeit és akarjuk, akarjuk, akarjuk a gyógyulást! 70 év nagy idő. Nem várhatunk tovább. Minden perc, minden pillanat a levágott részek teljes elhalását segíti. A mi dolgunk már nem a további sirás, hanem a gyors beavatkozás. Nemzetünket Trianonban megtiporták, szétszaggatták, de büszkeségét és élni akarását meg nem törhették. Megölni - a sötétség szándékai ellenére - nem tudták. S amíg élet van, addig remény is van, ha van akarat. ■* 1920. május 6-án adták át a magyar kormány érveire érdemi választ egyáltalán nem adó - mert nem is adható! -, végleges békediktátum szövegét. A kísérőlevelet a legfőbb tanács nevében Millerande francia miniszterelnök irta alá, s ebben szerepel a következő mondat: "Egy állapot fennmaradása nem indokolt akkor sem, ha ezeréves, amikor az, az igazsággal ellentétes." Mi tudjuk, hogy ez a hivatkozott "igazság" a szomszédos hódítók érdeke volt és csak az igaz érvek rácsok mögé zárásával érvényesült. Miért gondoljuk ezek után, hogy ez utóbbi, 70 éves "állapot", mely valóban ellentétes minden igazsággal, ez fenntartható? Érveink súlyosak és legfőbb dolgunk ezeket sorakoztatni, harsogni és ismételni. Nemzetközi hírünk végre jó, újra a szabadság élharcosa hazánk, mint volt mindig. Ezt kihasználatlanul hagyni megbocsáthatatlan és jóvátehetetlen bűn. Hazugságra nem kényszerülünk, de igazunkat elhallgani tovább nem lehet! Magyarország soha nem vágyott más országok területeire, háborút nem robbantott ki és a világháborúkban - deklaráltan - nem te- rületrabiási céllal harcolt, hanem mert belekényszerült. Nem rúgott fel és nem szegett meg szerződéseket, nem kötött ellenséggel titkos megállapodásokat más népek, nemzetek kárára. Ezeréves államiságát, területi épségét védte, és a Szent István-i elvet, amely örökül hagyta
