Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-05-01 / 5. szám
4. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990. május maradék nemzeti kincseinkre, hanem helyette a nyugat-európai és japán beruházók tisztes üzletekkel, vegyesüzemekkel, beruházásokkal segítik szorgos magyar népünket hazánk felvirágoztatásában! Az eddigi "segítőkész" pénzemberek, akik közt sok volt a külföldre szakadt magyarul beszélő, még nem hoztak hasznot hazánknak, csak a fillérekért megszerzett gyárainkban gyorsan megtermelt profitot vitték el még gyorsabban, dollárban, gyakran többszörösét, mint amit bevittek. Az ilyen "segítségre" már nincs szüksége hazánknak! Eleget vittek el évtizedeken át az oroszok Záhonynál, soha meg nem térülőén. Hazánk most végre szebb jövő felé tekint. S már belátható közelségbe került az a pár évvel ezelőtt leírt, akkor álomnak tűnő kívánságom is, hogy virágot nyújthassak át az utosó hazatávozó szovjet katonának. Lehet, hogy sokan jönnek velem ezt a csokrot átadni? KÖRLEVÉL Az amerikai és magyar lapok szerkesztő-kiadóinak- vallási, kulturális, irodalmi és tudományos vezetőinek, a magyar irodalom, művészet, tudomány pártolóinak adassák tisztelet: Az óhazai politikai helyzet javulása ez év február havában lehetővé tette, hogy rég esedékes doktori szigorlatomat a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészeti Kara előtt letehettem«, "XÁNTUS JÁNOS MAGYAR GEOGRÁFUS és ETHNOGRÁFUS AMERIKÁBAN" cimü, 129 oldalas disszertációmmat a Budapesti Egyetem Bölcsész Kara "SUMMA CUM LAUDE" osztályzattal elfogadta és részemre az Etnográfia Doktora oklevelet kiállította. A birálók kiemelték, hogy "hasznos lenne a kéziratot mihamarabb magyar nyelven nyomtatásban látni." Ha elegendő érdeklődés mutatkozik, dedikált disszertációmat minden müpártoló magyar olvasómnak szivesen elküldöm, aki költségek fejében hozzám 10 dollárt mielőbb eljuttat. (Felülfizetéseket köszönettel elfo- fogadok és nyugtázok.) Sajnos e körlevelem 2 hetet késett, mert az orvosok sürgős "pace-maker" (szívritmus szabályozó) operációt tartottak szükségesnek. Remélem, hogy ezzel és Isten segítségével továbbra is folytathatom magyar földrajzi, néprajzi, irodalmi és történelmi munkásságomat. Boldog húsvéti ünnepeket kiván minden jó magyarnak: Könnyű László,Ph.D.,M.A.,B.M. "Amerikai Magyar Szemle" 5^10 Kerth Rd.St.Louis,M0 63128 STIRLING GYÖRGV* Búcsú egy “ünneptől” A magyarországi kalendáriumokban most szerepelt utoljára piros betűkkel április 4! Márciusban közölték a hazai újságok, hogy idén már ünnepnek se számít ez a nap, a "felszabadulás" évfordulója és a jövő évtől kezdve megszűnik a naptárak pirosbetűs jelzése is: épp olyan munkanap lesz, mint a többi. A hivatalos közlemény azt is megjegyzi, hogy 1991-től a magyar nép is azon a napon emlékezik a II. világháború befejezésére, mint a világ többi országa: május 9-én, de munkaszünet nélkül. Egy korszak zárult le április 4- detroni- zálásával, a magyar történelem talán legszé- gyentel jesebb pirosbetűs ünnepének eltörlésével. Igaz: napjainkban oly sok eseményre lehet mondani, hogy egy korszakot zár le, vagy új korszakot nyit hazánk történetében, de ha valamire, akkor április 4. ünnepe jellegének megszüntetésére ráillik ez a meghatározás. Mert 45 éven keresztül irritálta ez a dátum a magyar népet, amely soha nem tekintette a szovjet megszállás befejezésének, teljessé tételének napját ünnepnek. Örvendezésre méltó ünnepnek semmiképp, inkább gyásznapnak, ami évről évre emlékeztette arra a szomorú tényre, hogy 1945-ben hazánk elveszítette függetlenségét és azóta is szovjet megszállás alatt kénytelen élni. Ezekben az években járta Magyarországon az a keserű mondás, hogy a török uralom abban tért el az orosz megszállástól, hogy a törökök nem kívánták a magyaroktól a mohácsi vész megünneplését... Aztán a dacos párhuzam: a törökvilág 150 évig tartott s azt is túléltük, ezt is túl fogjuk élni, akármeddig is tartson. És itt senki se merte volna gondolni, hogy ilyen hamar és ilyen váratlanul szakad majd vége a szovjetvilágnak... Almunkban se hittük volna, hogy szinte máról holnapra, egy kurta év leforgása alatt úgy semmivé válik a párt megdönthetetlennek látszó uralma, mint egy lyukas luftballon, amiből hirtelen kieresztik a levegőt... És két-há- rom évvel ezelőtt még ki remélhette volna, hogy megérjük április 4. semmivé foszlását?... De hát megértük és azzal együtt megértük az azt ünneppé emelő rendszer bukását is. Pedig április 4. nem akármilyen ünnep volt: előbbrevaló nagy rangot kapott még március 15-nél is és elhomályosította a szent király hagyományos ünnepét is. Legfeljebb május 1., a munkásosztály nemzetközi ünnepe, vagy a Nagy Októberi torosz) Forradalom évfordulója vete
