Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
10.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1989. január HAAS GYÖRGY (Becs): 40 éve történt . . . A Tájékoztató Iroda 19*48 júniusi közleménye. II. RÉSZ Időközben az MDP KV 1948. novemberi ülésén Rákosi Mátyás főtitkár hangoztatta a pártvezetőség egységét, és kijelentette, hogy az MDP-n belül a jugoszláv kérdés nem okozott nézeteltéréseket. Ugyanakkor a kommunista párt politikai bizottságában Rajk Lászlót élesen bírálták a belügyminisztérium pártszervezeteinek kérdésében elfoglalt álláspontja miatt. Ezt követően Rajkot áthelyezték a külügyminisztérium élére, a belügyminisztériumot Rákosi Mátyás helyettese, Kádár János vette át. Ebben az időben a kommunista párt már teljes egészében egy titkos konspirativ, vakfe- gyelmú szervezet volt, amely ugyancsak vak- fegyelmű, Moszkvából irányított titkosrendőrségre támaszkodott. Az ÁVH kötelékébe tartozó személyeket a párt tömegesen helyezte el az államigazgatásban, részben aképp, hogy az ÁVH szolgálatába vonta a különböző minisztériumokban dolgozó kommunistákat. 'így és hasonló módon - Írja Szász Endre, aki ebben az időben, mint kommunista a külügyminisztériumba került - hódított teret magának az ÁVH más államigazgatási szervekben és közhivatalokban is. Természetesen mindez nem Moszkva és a Moszkvából hazatért pártvezetők tudtán kívül történt. Sőt, nyilván, szovjet utasításra, rég megfontolt tervek alapján. Hiszen a magyar titkosrendőrséget 1944-ben szovjet csapatokkal érkező MVD tisztek állították föl és természetesen irányításuk alá vonták. Mialatt még két fronton folyt a harc Hitler ellen, a közvetlen orosz vezetés - éppen a politikai rendőrség titkos, konspirativ jellege következtében - viszonylag kevés föltűnéssel érvényesülhetett, sőt, tovább fejlődhetett akkor is, amikor Magyarországon még demokratikus politikai pártok működtek. így 1949-ig az orosz MVD és a Moszkvából hazatért magyar kommunisták, akiknek nem csekély része szervezeti kapcsolatban is állott az MVD-vel, az ÁVH- magból valósággal pártot szervezett a kommunista párton belül.' 1948-1949 fordulóján még formális működését is be kellett szüntetni nemcsak az ellenzéki Demokrata Néppártnak, hanem a kommunista szalámitaktikát hűségesen kiszolgáló többi politikai pártnak is. 'A Parasztpárt önfelszámolását - írja Benkő Péter: A Nemzeti Parasztpárt és a szocializmus 1947-1948. című munkájában - az NPP Országos Vezetőségének Rákosi Mátyás tanácsolta. Az MDP főtitkára 1948 őszén 'tanácskozásra' hívta az NPP vezetőit, hogy ilyen irányú kívánságát közölje velük.' Erről a beszélgetésről a Parasztpárt egyik társutas vezetője, Nánási László így emlékezett vissza: 'A Szabó József utcában az úgynevezett 'négyesfogat' tagjai: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály és Révai József fogadtak. Nem tudtuk, miről lesz majd szó, de megállapodtunk, hogy a Nemzeti Parasztpárt nevében a tanácskozáson csupán Veres Péter és Erdei Ferenc mondhat véleményt, de még kérdezni is csak ők kérdezhetnek.' A különös üdvözlések után Rákosi elismerően szólt a Nemzeti Parasztpárt eddigi tevékenységéről. 'Jól dolgoztatok, - mondta Rákosi - szervezeteitek jól segítették a kommunistákat. De - tette hozzá - egy korszak lejárt, mint Gerő Ernő mondta, átléptük a 'Rubicont'. Ezért - folytatta Rákosi - azt tanácsolom nektek, hogy hagyjátok abba a párt építést, s helyette inkább kezdjétek meg a szervezeteitekben a lebontást.' Nagy csend követte Rákosi szavait. Jó ideig senki sem szólt, csupán a hátam mögött ülő Szabó Pál száján csúszott ki egy halk sóhajtás: - Püff! - Jó, jó - kérdezte végül Veres Péter -, de mi lesz a mi embereinkkel? Elsősorban azokkal, akik a jövőben is szeretnének politizálni, és veletek egy úton haladni? Veres Péter kérdésére Rákosi így adta meg a választ: 'Ti, a Nemzeti Parasztpárt központi vezetői maradjatok tovább a helyeteken. Ha veletek kapcsolatosan új álláspontot alakítunk ki, hát majd szólunk. Az embereitek, megyei, járási vezetőitek pedig egyénileg keressék az utat a mi pártunkhoz. - Még néhány udvarias mondat, s Rákosi felállt a karosszékből, mi pedig távoztunk.' Mindszenty József bíboros hercegprímás elhurcolása 1948 decemberében, és a Magyar Függetlenségi Népfront 1949. február l-i megalakítása egy újabb lépés volt a teljes önkény- uralom felé vezető úton. A Magyar Függetlenségi Népfront feladata volt, hogy mint a párt transzmissziós szerve, megszervezze az első kommunista jellegű, egy listára történő ország- gyűlési választásokat. Miközben Magyarországon az 1949- március 15-i választások után a politikai pártok még formálisan is megszűntek, az ausztriai Baden bei Vienben az MVD főhadiszállásán Fjedor Bjelkin tábornok már előkészítette a következő konspirációs pert, melynek első ízben nem a magyar demokrácia vezetői voltak az áldozatai, hanem a kommunista párt olyan prominens vezetője, mint Rajk László és társai, akik szintén nagy szerepet játszottak a diktatúra beveze-
