Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
1989- április Felettük a negyedik emeleten egy azonos lakásban laktak Kudlicskáék, ők azonban a mérleg másik serpenyőjében helyezkedtek el. Az ő fajsúlyúk a Párt értékmérésében messze túlszárnyalta Halászékat. Kudlicska káderlapján "órás segéd* megnevezés állt. Tehát kizsákmányolt dolgozó volt. Azt senki sem sejtette» hogy mikor Bánátból elmenekültek pár bőrönddel» akkor rpég az *Órás és ékszerész* táblát is levette üzletének ajtaja fölül az elővigyázatos Kudlicska. Felesége» Bözsike is, mint fodrásznő volt nyilvántartva, kényelmesen megfeledkezve egy hasonló nevű temesvári fodrász-szalon tulajdonosnőjével való döbbenetes hasonlóságáról. Azt se tudta senki - de még Bözsike sem -» hogy Kudlicska József az ékszerekből mennyit tudott az oroszok érkezése előtt gyorsan begyömöszölni a kofferbe. Ám itt a Török utcában Kudlicskáék egy csodálatos átalakuláson estek át. A férj lépten-nyomon elpanaszolta szörnyű kizsákmányolt múltját. Belépett a pártba és mivel a párt mindenkit hasznossága és nem jelleme alapján alkalmazott, hamarosan a Ganz ke— rékgyár közeli üzemében, mint pártmegbízott dolgozott. Felesége jól ismerte a volt urak minden zűl- löttségét, melyek mint bizalmas közlések jutottak tudomására a hajmosás és berakás közbeni fecsegésekből. Ezeket most, mint szörnyű példákat emlegette az úri osztály ellen. Ez az ő párthűségét bizonyította és nem csoda, hogy a kerületi tanács tüzelőanyag ellátási osztályán kapott állást. így a Kudlicskáék élete teljes harmóniában haladt volna a földi paradicsom megvalósulása felé, ha... Minden drámában van egy drámai fordulat. Ez mindig egy szóval: *ha*-val végződik. Az igazság az, hogy Kudlicskáék életében két különböző *ha* volt, amelyet még egymás előtt sem vallottak be. Bözsi *ha*-ja az volt, hogy “mennyivel jobb lenne az életünk, HA a vízvezeték nálunk is működne. Mert mégiscsak égbekiáltó igazságtalanság, hogy azoknak a burzsuj Halászéknak, ahol az asszony őt még csak le se tegezi, azoknak van folyóvizük!* Kudlicska József *ha*-ja sokkal nagyobb cél megvalósítása felé tört. így hangzott: “Mennyivel többre vinnénk, HA kinn Nyugaton élhetnénk!* Ez az ötlet már régen nem hagyta nyugton. Mikor a minden hájjal megkent kollégája, Horovitz Dénes egy napon megemlítette a Mi- lenkó féle bécsi busz lehetőségét, Kudlicska félretette megszokott óvatosságát és egy behatóbb érdeklődésbe kezdett. Tudta, Horovitz nem árulhatja el, hisz ő is benne van a buliban. - Csak úgy, elméleti kíváncsiságból érdekel, mibe kerül egy kirándulás?- Úgy tízezer forintnyi aranyba vagy ékszerbe. Papír nem kell.- Teszem azt, ha egy barátomnak volna erre húsz Napóleon aranya? Elég lenne?- Elég. Kár, hogy nem rólad van szó! Megbízható párttagnak olcsóbb. Csak tizennyolc.- Nekem olcsóbb? - hűledezett Kudlicska.- Igen. Milenkónak is van lelkiismerete, ö meggyőződéséé párttag. Jobban érzi magát, ha tudja, hogy ízig-vérig marxistákat ültet át a már úgyis rothadó kapitalizmusba. De a két Napcsi az az én kommisszióm. Mert a húszon felül is járt volna nekem valami. Vagy csak nem akarsz engem te is kizsákmányolni?- Nem, a világért sem. Holnapután hozom az összeget.- Rendben, addig én elintézem Milenkóval a dolgot. Ne félj, nem te vagy az egyetlen. De várj csak, mi a pontos címetek?- Török utca kilenc, negyedik emelet hat. Ki van egyébként írva a lépcsőházban.- Nagyszerű. Milenkóék ugyanis címre mennek. Úgy rendezik, hogy senki ne foghasson gyanút. Úgy néz ki, mintha elhurcolnának. Van egy kis színpad, üvöltés, puskatus, stb, de azt nem kell mellre szívni! Csak hozd a pénzt! Míg Kudlicska a nyugatra vezető utat egyengette, Bözsi a maga útján kereste a megoldást. Mikor Horváth elvtárs lakásügyi igazgatót a tanács folyosóján közeledni látta, egy kis kölnit fújt a saját szemébe. így könnybelá- badt szemekkel és ártatlan kifejezéssel az arcán úgy ütközött bele Horváth elvtársba' a kanyarban, hogy melltartótól feszülő mellei jó benyomást keltsenek a kazánkovácsból lett igazgatóban.- Jaj, bocsánat - szipogta és a férfi vállába kapaszkodva ráemelte könnyes szemeit. A várt hatás nem is maradt el.- Oh, valami baj van, elvtársnő?- Bözsike!- Mi baj, Bözsike drága? Mi baj van?- Ne is kérdezze az elvtárs! - nyögte ki nagy szipogások közepette Bözsi.- Na, csak jöjjön be az irodámba. Hátha tudok segíteni - mondta Horváth, miközben erősen szorongatta Bözsi kezét. Alig egy negyedóra kézszorongatás és egyebek után Bözsike elrebegte a sors igazságtalanságát, hogy míg ők a negyediken folyóvíz nélkül kell éljenek, addig azok a kapitalista Halászék élvezik az összkomfortot.- Hát szocialista igazság ez?- Nem! - nyögte ki Horváth, kinek kezét Bözsi most a keblére szorítva tartotta.- Hát segítsen rajtam! Maga megteheti!- Hogyan? Csak mondja! 15-oldal Amerikai Magyar Értesítő
