Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
1989. április lesz* még a zsákos embereket is elkergethetik, hiszen egyre többen tartják a zsák alatt a markukat. Kellett a pótlás nagyon, mert a nagyobb markúak is emésztették a zsák tartalmát, no, meg mint mondtam, a zsák is lyukas volt a zsákos ember felé eső részén, folyt kifelé a pénz belőle az "állami támogatás" névre keresztelt nagy lyukon is. Aztán a szocializmusban nem is létező veszteségek is csak egyre jobban "újratermelődtek" bővítetten és egyre több helyen az "egyenlő lazsálás egyenlő támogatás* elvén, és mivel a távolabbi helyekről adogatok is megelégelték a sok viszonzatlan kéregetést és nem adtak többet, nem maradt más hátra, a zsákos embereknek be kellett vallaniuk, hogy a zsák végleg kiürült, nincs mit elosztani tovább? Lett nagy felzúdulás a kis közép-keleti országban? Milyen szocializmus az ilyen? Már mióta építjük, már milyen régen mondják nekünk, hogy kész is van, aztán a szegény meg csak egyre szegényebb lett, mert a gazdagabbaktól, ügyeskedőbbektől, kapzsibbaktól már régen a zsák közelébe sem fér, csak ha tennie kell bele? De a bajt nem lehetett tovább titkolni, mert már régebben kiderült, hogy van ám csőd a szocializmusban is, de nem csak vállalati ám, hanem gazdasági is, egy egész ország gazdaságára! Ilyet bizony a kapitalizmus nem tud, meg rothadni sem akart, de hát "rosszul számítottuk ki, nem figyeltünk eléggé, nem jól fogtunk hozzá", meg hasonlókat kezdtek mondogatni a zsákos pártemberek. De a bajt csak be kellett vallani, így a bevallás mellé mindjárt gyorsan ígérgettek is, mert azért annyira nem lettek szegények, hogy ígérgetni ne tudtak volna, ebben már amúgy is volt több, mint 4 évtizedes gyakorlatuk, gondolták most is beválik, ígértek hát reformot, mindenfélét, gazdaságit is, meg politikait is. Ez utóbbit ugyan nem szí- vesen. Hb gondoltá-k? hei másként nem megy* hát megígérik, aztán majd kitalálnak valamit, hogy ne kelljen teljesíteni — van már ebben is gya— korlátúk -, anarchiával, fehér terrorral ijesztgetnek, meg az ideiglenesen náluk állomásozó fegyveres barátokkal, ha a gazdasági reformmal nem sikerülne betömni az üres markokat. Egyszercsak elkezdték a reformot, de nem ám úgy, ahogy Ígérték, mert az üres markok megtöltése helyett a zsebekből, meg a szalmazsákokból kezdték kiszedegetni a "két féle adótörvény" nevű első reformlépéssel azt is, amit az üres markú szegény emberek még el tudtak dugdosni addig. Nem voltak ők harácsolok, csak megtanulták az apjuktól, meg a nagyapjuktól, hogy ezek a kommunista zsákos emberek mindent elvesznek, hiszen a zsákjuk feneketlen is, lyu7-oldal kas is, de már új korában is az volt, mert beleállamosítottak minden értéket, meg belesöpörték a padlásokat, aztán belevittek mindent kollektivizáláskor, elnyelte a békekölcsönöket, meg még azóta is sok mindent, de sose telik az meg! Megjegyezte jól a szegény ember, amit az öregektől tanult, de hiába, nem tudott mit tenni - az elődeinek is sok áldozatba került, mikor '56-ban megpróbálták? - a reform, az reform, az adót meg akkor is levonják a fizetéséből, ha a családnak nem marad kenyérre, nem bízzák őrá, hogy csak a fölösleget fizesse be. Mor- gott, morgolódott, morogtak a többiek is, de aztán csak elkezdtek kiabálni, mert gondolták, rosszabb már úgyse lehet. Egyre többen kiabáltak már, gondolták együtt jobban szól, így hát egyesültek, meg gyülekeztek, alternatív meg érdekvédelmi szervezetekbe tömörültek, no, meg a régen feloszlatott pártjaikat is újra előszedegették, javítgatták, újakat alapltgattak. Igaz, ettől még nem lett nagyobb kenyér, sőt, egyre kisebb lett, a munka meg egyre több, de legalább egy kicsit a zsákos emberek is megijedtek. Úgy megijedtek, hogy már félig— meddig - legalábbis szavakban - belementek a politikai reformba is, csak csend legyen. Igaz, közben egyre csak mondogatják, hogy a politikai reform, meg a többpártrendszer nem oldja meg a gazdasági csődöt, ők ezt jól tudják, elvégre ők csinálták. Már azt is ígérik, hogy a nagy, lyukas zsák szájához engednek egy-két hangoskodót, tartsák együtt a zsák száját, megosztoznak szépen a hatalmon... De az éhes ország nem hallgat el. A hatalom, az csak hatalom, ha megosztoznak is rajta, abba a népnek nincs beleszólása. Nem oszto- zást akarnak, mert attól, hogy többen tartják a zsák száját, az bizony még ugyanolyan lyukas marad, meg tartották már máskor is közösen egy darabig. Egyszercsak mit hall, mit olvas a sok éhes állampolgár? A zsák legfelső csücskét tartó "nagy" zsákos ember, a Grósz nevű azt mondja egy jugoszláv újságírónak: "Szocialista államot akarunk, de Magyarországon még nincs szocializmus." - majd' elfelejtettem, így hívják ezt a kis országot, - "Számunkra tehát ez cél, nem pedig meglévő eredmény." Hű, ez bizony nagy baj, mert éppen az idén április 4-én már 44 esztendős lesz, komoly férfi korú már, és közben is, már egész fiatal korában is mindig azt mondták rá, hogy milyen szép, fejlett szocializmus lett már belőle! Akkor hát potyára volt minden? A leigázott ország széttaposé.sa sem volt "felszabadulás"? Meg a lyukas zsák is hiába nyelte el a szerencsétlen, Amerikai Magyar Értesítő /
