Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő dolgos kis nép mindenét? Mégse lett szocializmus? Milyen lehet az hát? De a zsákos emberek görcsösen szorítják az üres zsák száját» egyre hangosabban biztatják az egyre koldúsabbá váló népet: dolgozzon csak jobban, meg többet, akkor majd kerül a zsákba és valamicskét visszakap belőle maga is, mert azért csak-csak felépítjük azt a szocializmust, amiben a legfőbb érték az ember - legalábbis, ha túléli az építést, amit bizony már eddig is több millióan nem mondhatnak el magukról. De a baj esőstől jön - mondta már évszázadok óta a kis közép-keleti nép közmondása, most se lehet az másként! A főfő zsákos ember már azt is bevallotta, hogy nincsen érvényes szocializmuskép, mert hogy az folyton változik, amiből az okos nép hamar rájött, hogy imbolygó meg folyton változó célpontra se lőni nem lehet, se követni, mert úgy járnak, mint az eddig eltelt 44 év alatt, hogy csak mennek utána, mennek utána, egyre csak elfáradnak, a tarisznyájuk is kiürül, mint lám most is a sok - egy kicsit előre, többet hátra - bolyongásban, aztán sehova se jutottak, a cél egyre csak távolodik, a szegény ember már megúnta a hasztalan követését. De okos nép ez, mint mondtam, gondolkodott a dolgon, és úgy döntött: tartsák csak a zsákos emberek az üres zsák száját, amíg nekik sem lesz mit enniök, ő bizony nem dolgozik többet azért, hogy megtömje nekik! Úgy döntött, kifújja magát egy kicsit, összefog a többi szegénnyel és keresnek együtt valami tisztességesebb, elérhetőbb célpontot, amit maguk választanak és nekik lesz hasznuk belőle, mindnyájuknak, szóval az egész népnek. Csinálnak új alkotmányt, meg olyan választási törvényt, amivel választani is lehet, nemcsak szavazni, aztán a régi, rendes értékrend szerinti magántulajdont meg erkölcsöt, hogy el ne lopják megint a magántulajdont, megpróbálják visszahozni az ellopott szeretetet is, meg a család szentségét, aztán Így már erősebbek is lesznek, kidobják a zsákos embereket az üres, rossz, lyukas zsákjukkal együtt, aztán kezdik az egészet előlrő!» ott, ahol még apáikkal, nagyapáikkal abbahagyatták. Választanak majd maguk közül valakit, aki nem csak ahhoz ért, hogy szorítsa a zsák száját, hanem ahhoz is, hogy hogy lehet megtölteni, meg igazságosan osztani belőle, vigyáz a majdani javaikra. Csak a majdanira, mert most már bizony semmijük sincs, csak a nagy, szép történelmük. De hát, volt már az úgy máskor is, mégis túlélték, ha nehezen is, de újra kezdték a tatár dúlás után is, a török dúlás után is, meg a *f elszaba-dúlás* után is. Miért ne sikerülhetne 1989. április most a kommunisták dúlása után is? Sikerül az bizony, csak amúgy magyarosan kell hozzálátni! Nem azért mese a mese, hogy ne a legkisebb, a legszegényebb győzzön! Az győz bizony. Itt a vége egyenlőre, de ne fuss el véle! Inkább csak maradj közel, figyelj tovább, aztán segíts minden erőddel ennek a mégiscsak közép-európai hős kis népnek-nemzetnek, hogy visszacsússzon a helyére, hogy boldogan élhessen, amíg meg nem hal; hogy egyre nagyobb, erősebb nemzetként ne is halhasson meg soha? DÖNTÉS született az egyik legszínvonalasabb irodalmi lap: a TISZATÁJ ügyében. A lapot két éve tiltotta be a párt, majd pártfegyelmikkel és egyéb büntetésekkel azonnali hatállyal kirúgta a főszerkesztőt és munkatársait. Két hónap múlva a lap újra megjelent a megyei párthatalmasságok vezetésével és hit hú főszerkesztő bársonyszékbe ültetésével, ami a lap színvonalának zuhanását okozta. Most a Csongrád megyei pártfasiszták bűn- bánatra kényszerültek és magyarázkodnak, mert az Írótársadalom újra és újra hangosan követelte a rehabilitálást. A búnbánat pedig azért is indokolt, mert a Tiszatáj szerkesztő- gárdáját azért bocsátották el, mert már 1986- ban az erdélyi és felvidéki magyar kisebbség tragikus sorsára hívta fel az olvasók, a közvélemény figyelmét! Ez, ugye két éve még megtorlást "érdemelt", "sorozatos közléspolitikai hiba" volt, holott Trianon óta irtják a magyart! Most azért van bajban a Csongrád megyei pártbizottság, mert ha a régi gárdát rehabilitálja, ahogy parancsot kapott rá, az azt jelenti, hogy elrabolt pozíciójukat vissza kell kapniuk - visszamenőleges kártérítéssel! -, de akkor mi legyen a most helyüket bitorló "hú" senkikkel? # EOY ÉV katonai fogdában eltöltendő szabadságvesztésre Ítélték azt a debreceni rendőrt, aki "foglalkozási körében elkövetett, halált okozó gondatlan veszélyeztetést* követett el. A rendőr zászlós fegyvermesterként vett részt az éves technikai szemlén. Ellenőrzés közben a nyomozó százados fegyverét kibiztositotta, de nem ürített ki, mert úgy észlelte, hogy a géppisztoly nincs megtöltve. Közölte viszont a századosával, hogy a kakas felhúzott állapotban van és ezért annak rugója majd elfárad. Közben ujjával rábökött az elsütő billentyű kakasakasztójára, amely működésbe lépett. Ez idő alatt lépett a helyiségbe egy rendőrzászlós» akit az elsülő fegyver halántékon talált és belehalt sérülésébe. S.G.I.
