Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
1989. március / Amerikai Magyar Értesítő olyan nagy nevek szerepeltek* mint Nagy Imre, Kovács Zoltán és Miklóssy Gábor, kitüntetett művészek. Tanulmányai befejezése után hamarosan Európa-szerte vannak kiállításai. A keleti blokk államai közül a Szovjetunióban és Magyarországon szerepel, de rövidesen meghívásokat kap Olaszország, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság majd Ausztria tárlataira is. 1958- januárja óta az NSZK-beli Karlsruheban telepedett le férjével és leányával a Rajna partján, közel a francia határhoz. Azért esett választásuk erre a szépfekvésű városra, mert férje, Pallos István gépészmérnök itt végezte egyetemi tanulmányait a második világháború előtt. "Művészi szempontból azonban - mondotta nekem - München lett volna alkalmasabb város." Alig telepedtek le, máris kapott meghívást a Karlsruheben rendezett őszi tárlatra, melynek témája angolul megfogalmazva: "Boxed in", németül "Innenraume", vagyis a bezártság, befalazottság festészeti kifejezésének volt szentelve. A művésznő ezek után megmutatta a műtermében lévő képet, mely a kiállítás legillusztrisabb helyét foglalta el. A kép közel életnagyságban álló erdélyi embereket ábrázol, de mintegy jégbe fagyasztva, vagy üvegtömbbe öntve, az elhelyezett erdélyi cserépkorsók és köcsögök úgyszintén üvegkockákba falazva jelennek meg a képen, a maguk erdélyi eredetiségében. Ami megdöbbentő, hogy ezt a kirakatba merevített életet most a kirakatbábuk csoportja bámulja "kívülről*. Mintegy megfordítva látjuk itt a valóságot, mert az "élő" és az élettelen, most itt népviseletbe öltöztetett bábukkal a specifikus erdélyi kultúra egy ideig tartó megőrzését, direkt és indirekt ismertetését célozza ezzel a szimbolikus szerepcserével. Sajnos, a képről készített reprodukció színek hiányában csak megközelítésben tudja érzékeltetni Pallos Sch. Jutta alkotó fantáziáját. Tömör és meglepő kompozícióban Erdély soha nem marad ki a téma középpontjából. Lendületes akvarelljeinek fő témája a már tűnőfélben lévő erdélyi városok, Nagyszeben, Brassó, Segesvár, Szászrégen és a nagymultú Kolozsvár festői részletei. Maga mondja, hogy a művészi perspektíva kedvéért kompozlciós átcsoportosltásokat is eszközöl, de csodálatos módon a város jellege olyan felismerhető, hogy soha senki azt nem kifogásolja. ö nem fényképszerűén másol, hanem képcsoportokkal erdélyi városhangulatokat teremt. A jelleg azonban megmarad, mint a jó arcképfestőnél, aki jellemet fest, de nem az arc felismerhetősége rovására. Mindezeken túl, 7.oldal azért a tradícióját görcsösen és tudatosan védő erdélyi nép áll legközelebb szívéhez. Olyan szeretettel és mély tisztelettel beszél róluk, hogy aki hallja, érzi azt az átfűtött népszere- tetet, amit csak a már-már eltűnőnek, vissza- hozhatatlannak szentelt fájdalom tud Így szavakba önteni. ö, mint festő, ezt képszimbólumokban juttatja kifejezésre. Egy ilyen különös meleg érzés fűzi a kis elfelejtett népcsoporthoz: a székiekhez. Ez a falu Kolozsvártól nem messze, tudatosan őrzi emlékét a XIII. századbani tatár járásnak. A tatárok teljesen fedúlták a helységet és a férfiakat megölték, a nőket megerőszakolták. A megerőszakolt nők közül a teherben hagyottak világra hozták gyermekeiket és azok lettek a székiek ősei. Hagyományos ruházatukat és arcalakjukat a Pallos-képek hűen őrzik. Egy másik megrázó kép, ahol a mukában elnyűtt asszonyok ülnek az útszélen és a kifeszi- tett kötélen kézimunkáikat lengeti a szél. Vásárba bocsátott népművészetüket és elkótyavetyélt kelengyéjüket ábrázolja a kép. Egy újabb képe újra a székiekhez viszi a látogatót. Ott is a nyomorító szegénység csak- csak arra kényszeríti a családot, hogy az egyke népfogyasztó kényszerének alávessék magukat, de arra is, hogy a család utolsó értékét, a kakast is vásárba vigyék, illetve szimbólumként a jövő generációnak átadják. Az arcok komorsága mindennél jobban fejezi ki a jövő reménytelenségét. Álljon itt minden további szó helyett a művésznő pár képe, melyek a színek hiányában csak halvány tolmácsolói a valóságnak. Motívumaival azonban még Így is jellemző emléket állít a tovatűnő Erdélynek Pallos Sch. Jutta, e tűnő Erdély megőrzője.
