Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
1989. március 5.oldal r Amerikai Magyar Értesítő FAZAKAS FERENC: Soha többé Vietnam? II. rész A magyar közmondás szerint varjú a varjúnak nem vájja ki a szemét, de a vietnámi korszakban még ez is megdőlt, mert a csontvelőig liberális, de hazáját meg nem tagadó Johnson elnököt a legveszettebbül támadó *vietkong partizán* Eugene McCarthy szenátor volt. Amerika demokrata részlege sem volt hajlandó egy ilyen árulót támogatni s a demokrata elnökjelöltséget Herbert Humphrey nyerte meg, akit azután az 1968-as novemberi választáson Nixon csúfosan megbuktatott. Johnson elnök 1969 januárjában azon meggyőződéssel hagyta el a Fehér Házat, hogy a Vietcong (a dél-vietnámi vörös gerillák) megsemmisült s az északvietnámi hadsereget is alaposan megnyomorították. Az amerikai hírverés a világösszeesküvők parancsát teljesítve, továbbra is azt hirdette, hogy az amerikai haderő vereséget szenvedett a kommunisták által indított Tét támadásban. Ebben az amerikai önmarcangolásban Nixon elnök világosan látta, hogy az amerikai haderőnek még utánpótlást sem lehet biztosítani ilyen felkorbácsolt, állandóan fokozódó háborúellenes uszításban. Ezért igen ügyesen a meggyilkolt Kennedy elnök tervét újította fel, mely szerint a kommunizmus ellenes lelki beállítottságú délvietnámi hadsereget kell megnövelni és felfegyverezni a térrorharcokra, s az amerikai haderő csak a légi és tengeri támogatást biztosítsa. Nixon elnökségének első négy éves szakasza ennek a tervnek a végrehajtásával telt, s mindezt betetőzte azzal, hogy 1972-ben Kínába repült, és a teljesen izolált vörös óriással - mely szintén segítette Észak-Vietnámot - felvette a kapcsolatot. Észak-Vietnám a közbenső 3 év alatt szintén felkészült s az USA-kínai kapcsolatok létrejötte nemcsak meglepte a vezetőséget, hanem dühbe is hozta őket. így 1972 húsvét hétvégén többszáz szovjet harckocsi és 200*000 teljesen kiképzett és felszerelt haderő vonult be Dél-Vietnámba, ahonnan akkorára már az amerikai sorkatonaság 90 %-a hazatért. A nagyszerűen kiképzett és felszerelt dél-vietnámi haderő azonban állta a sarat, s pár heti harcban 50*000 kommunista halott és ugyanannyi sebesült úgy meggyengítette az észak-vietnámiakat, hogy kényszerülve voltak leülni a tárgyalóasztalhoz. A tárgyalásokat amerikai részről Henry Kissinger vezette és olyan titokban, hogy amikor csak négyszemközt volt a legbizalmasabb dolgokról szó, akkor nem amerikai tolmács volt jelen, hanem angolul tudó észak-vietnámi. Az északiaknak kedvező egyik feltétel - amit Kissinger elfogadott - az a jól bevált módszer lett volna, hogy a dél-vietnámiak vegyék be a kormányukba a kommunistákat is. A dél-vietná- miakat azonban nem lehetett átejteni s megtagadták a béketervezet aláírását, mire a kommunisták nyilvánosságra hozták a tervezet részleteit; erre Kissinger háborodott fel nagyon, mert bebizonyosodott, hogy mennyire kedvezett a vörösöknek. A kommunistáknak ezzel a nyilvánosságra hozatallal az volt a céljuk, hogy az 1972 novemberi elnökválasztáson az *azon- nali, minden áron való békekötés* jelszavával induló szélső baloldali George McGovern jelöltnek a megválasztását hathatósan megsegítsék. Azonban minden agymosás ellenére a választók döntő (land-slide) győzelmet szavaztak újból Nixonnak, aki azonnal tudtul adta Észak-Viet- námnak, hogy a háború nem folyhat tovább és 69 szigorítással benyújtotta az előző béketervet, amely pl. nem tartalmazta azt, hogy a délvietnámi kormányba be kell venni a kommunistákat. Az északi vezetőség akadékoskodására az elnök minden, a Johnson által 1964 óta a haderőkre kényszerített megkötöttséget azonnali hatállyal érvénytelenített, a B-52-es bombázókat Észak-Vietnám ellen harcbavetette; minden légvédelmi röppentyűt és tüzérségi állást ripi- tyára lőttek, a raktárakat és utánpótlási telepeket a légierő megsemmisítette s minden hadianyagnak, főleg a tengeri szállítás által való bejutását megakadályozták. Rövid időn belül nem volt hadianyag, benzin és olaj, amit déli irányba elindíthattak volna a frontra; a kommunista vezetőség megrettent, hogy mi lesz, ha a déliek támadást indítanak? Nem lévén más megoldás, azonnali tárgyalást kértek, amelynek második napján a béketervezetet a Nixon által követelt változásokkal együtt elfogadták. Az amerikai egykéz-híradás őrjöngött, a Nixon gyalázás naponta az újságok első oldalán folyt, az elnök a világ első számú közellensége lett, embertelen és barbár háborús bűnös. A demokrata többségű kongresszus olyan törvényt szavazott meg, mely megtiltotta Nixonnak a további bombázást. Alexander Haig tábornok akkoriban azt a kijelentést tette, hogy ha az elnök csak két napig bombázhatta volna még Észak-Vietnámot, a kommunisták feltétel nélkül beszüntették volna a harcot és Dél-Vietnám egyes részeibe bef észkelődött csapataikat visszavonták volna. A bosszúéhes falkának kapóra jött az úgynevezett Watergate ügy, amelynek lényege, hogy 8 hónappal előbb Nixon egyik választási korifeusa hozzájárulásával
