Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
1989. február . . ' t f» Amerikai Magyar Értesítő 11.oldal VICC NÉLKÜL Torzomborsi szakállas férfi ül a padláson egy ládán, lim-lomok között. Előtte egy fiatalabb férfi és egy asszony, akik tálcán ételt-i- talt hoztak neki. A kép szövege: 'Lassan előbújhat, papa, amnesztiát kaptak az ötvenhatosok!" Brenner György rajza a Ludas Matyi október 12-i számának címlapján jelent meg. Ugyanez a szám "Minden meg van bocsátva" címszó alatt további rajzsorozatot közölt erről a témáról. A jelenleg még egyetlen magyarországi vicclap, a Ludas Matyi közel negyvenöt éves pályafutása során kitűnően játszotta a politikai szélkakas szerepét. Akit ma felmagasztalt, azt holnap sárba rántotta. Természetesen nem a saját elgondolása, hanem a párt utasítása szerint. Karikatúrái, melyekről egyébként kitűnően le lehetett olvasni a politikai klíma változásait, sokszor inkább siralmasak, mint nevetségesek voltak. Az utóbbi években ez a szatirikus lap kétségtelenül sokat fejlődött. Egyes rajzain, írásain már mosolyogni, sőt nevetni lehetett. Az említett címlap és a tárgykörrel kapcsolatos rajzok azonban megint visszaesést mutatnak az ízléstelenség irányába. Vannak ugyanis dolgok a világon, amelyekből egyszerűen nem lehet viccet csinálni. Aligha juthat eszébe humoristának, karika- turistának a földgömb északi vagy déli féltekéjén, hogy viccet csináljon pl. abból, hogy Hitler hogyan küldte gázkamrába a zsidókat. Ha ezt valaki mégis megtenné, jogosan váltaná ki maga ellen az egész civilizált emberiség felháborodását. 1956 olyan esemény volt Magyarország történetében, amiből nem lehet három évtized távlatából sem viccet csinálni. A történteket nem lehet egyszerűen viccel "elütni", lényegtelennek nyilvánítani. A jó ízlés minden ilyen kísérleten csak felháborodhat. Arról nem is beszélve, hogy az a bizonyos amnesztia, ha elgondoljuk, valóban viccként hat. ízléstelen, rossz viccként, akárcsak a Ludas i'iatyi karikatúrája. Egy országban, ahol egyre nyíltabban elítélik Sztálin és Rákosi uralmának kegyetlenségeit, jogtiprásait, azoknak, akik ezek ellen felkeltek, életüket, szabadságukat áldozták, 32 év múlva csak amnesztiát adnak? Amnesztiát a bűnös kaphat, aki egy bizonyos bűnt valóban elkövetett. A kormányzat egy idő múlva nagylelkűen bocsánatot hirdet neki. Szabadon engedi, eltörli a büntetését és ezért az elbocsátott még hálával tartozik neki. Bűnt követtek el azonban az 56-osok, akik felkeltek azok ellen, akiket a mai kormányzat is elitéi? Ha csak amnesztiát kapnak, ez annyit jelent, hogy a kormány még mindig nem ítéli el igazán Sztálin és Rákosi aljasságait. Az ötvenhatosoknak nem amnesztia jár, hanem rehabilitálás. Hivatalos és nyilvános elismerése annak, hogy nem követtek el bűnt. Csak az ötvenhatosok rehabilitálásával képes a mai kormányzat bizonyítani, hogy valóban nem kíván a sztálini terror útjára visszatérni. Ötvenhat rehabilitálása természetesen további lépéseket vonhat maga után. Felelősségre kellen vonni mindazokat, akik részesek voltak ötvenhat előidézésében és az ártatlannak nyilvánított elítéltek megbüntetésében. Akik ezreket juttattak bitófára, börtönbe, vagy késztettek hazájuk elhagyására. Mert ezek az emberek még élnek és továbbra is hivatalukban ülnek, /agy nyugdíjasok, anélkül, hogy bárki háborgatná őket, vagy számonkérné tőlük tetteiket. Szabadon járkálnak a párttitkárok, spiclik, ávósok. Azzal, hogy áldozataik csupán amnesztiát kaptak, semmiféle felelősség nem terheli őket. Hol vannak azok, akik annak idején a felvonulásokat és ütemes tapsokat vezényelték? Nem azok, akik kénytelenek voltak állásvesztés terhe mellett Sztálin képét hordozni és ütemesen apsolni, hanem azok, akik őket erre kényszerí- .ették? Hol vannak a pártaktívák szervezői, ahol kifejtették, hogy aki a havi fizetés összegénél kevesebbet jegyez békekölcsönre, másnap már be se jöjjön a vállalathoz dolgozni? Hol vannak azok a suhancok, akik házról házra jártak Mindszenty prímás és a pócspetri plébános ellen országszerte aláírásokat gyűjteni? Most nosztalgiával emlékeznek a "fényes szelek* régi szép éveire, amikor ezeket a vérlázító gazságokat cselekedték. Hol vannak végül és nenr utolsósorban a Ludas Matyi szerkesztői, karikaturistái, akik azokban az években, amikor mindenki rettegett az életéért .és húsért, kenyérért félnapig kellett sorbaállni, amikor a paraszt utolsó vetőmagját is felsöpörték, őt magát pedig ávósok félholtra verték, akik ebber az időben duzzadó izmú munkásokat, ragyogc arcú parasztokat rajzoltak a joviálisán mosolygó Rákosi Mátyás képe mellé? Bizonyára nerr haltak meg valamennyien, sokkal valószínűbb hogy ma is háborítatlanul dolgoznak a szakmájukban, vezető állásban ülve figyelik az eseményeket. A náci háborús bűnösöket a tábornokoktól és miniszterektől kezdve az őrmesterig és a vidék pártbizalmiig felelősségre vonták. Ha ez igaz-
