Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

10.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1989. február az összes elvtársat. Kalamajkát okoznék, nyil­vánosát. Nem volna megállás, mert ma már ugye nem teheti meg egyetlen elvtárs se, hogy leállít egy ügyet, így védvén meg az elvtársi tekintélyt. Figyeljük csak meg, meddig nyúlnak majd a bundaügy szálai, meg hogy kiknél lobbiz­tak a lobbik. Mindenre fény derül. Ezt mondja az egyik énem. A másik énem meg azt kérdi, mi volna, ha a szálak csakugyan nyúlnának, s mondjuk minden órában lebukna egy elvtárs. És minden lebukott elvtárs nem többet, csak két elvtársat ránta­na magával, hogy ők is ugyanúgy, de legalábbis az ő tudtukkal. Csak egy apró stikli, egy baklö­vés, közpénzen megevett egytálétel, vagy csak annyi, hogy a feleség vállalati kocsival jár ide-oda, grillpartira, fonalboltba. Akkor ez egy mértani haladván’/ volna, minek következtében már a huszonnegyedik órában az ország összes elvtársa le lenne bukva. ... Elmondom most, milyen ez a rendszer. Nem a magam esziből mondom el, a nyilvános magyar sajtó a forrásom, és csak abból interpretálom, sűrítem. Ez a rendszer, ahogy van, nem jó. Ebben a rendszerben nem érdemes dolgozni, alkotni, gondolkodni. Se vállalatnak, se vállalkozónak, se egyénnek. Ez a rendszer tehát munkaellenes, gondolkodásellenes, vállalkozásellenes. Ez a rendszer nem lát tovább az orra hegyénél, kockára tesz jövőt, nemzeti tudatot. Ez a rend­szer nem fizet meg senkit, ez a rendszer már a saját erőszakszervezetét sem fizeti meg. Nincs pénze rendőrnek, tűzoltónak. Úgy szólván semmi se jó. Nem jó az iparszerkezet. Prob­lémák vannak a Gagarin hőerőműben, anarchia van a tojás- és krumplifronton. Elkeseredettek már a népművelők is. Portékáink nem kelendőek. A régészek is mozgolódnak. Nem tudunk csoma­golni. Állandóan átszervezik a kutatóintézete­ket, az enbékettőt. A Corvin filmszínház jegyü­zérek paradicsoma. Pusztulnak vizeink. Már a méhészet is veszteséges. A. Dunai Vasműhöz nem lehet hozzányúlni. A Lenin téeszben kont- raszelekció van. Minden második ember nern megy el tüdőszürésre, csak akkor, amikor már késő. Tönkreteszik azt a kevés zöldterületet is, ami van. Legjobb volna, ha az egyház is be­szállna. Kevés az éjszakai pótlék, de a déiutá- nosokra se figyel senki. Az alul járóirodalom a könnyebb ellenállás felé veszi irányát. Nincs kávéházi kultúránk. Ez a rendszer táptalaja a pr otekctiónak, a korrupciónak, a lobbizásnak. Erkölcsi fertő, ami van. Már a pártban is el­harapódzott a testiség. Komoly állami cukrá­szok marcipánt alloszt készítenek Ciccolinának. Vannak napok, amikor káderfeleségek döntenek primer személyi kérdésekben. A Bosnyák téren még mindig virágzik a lánckereskedelem. Még mindig él a bázisszemlélet. A szombati nyitva tartásokat képtelenek koordinálni. Ebben a rendszerben mindenki stikli re kényszerül, a tisztesség és az erkölcs ráfizetéses: úri pasz- szio, luxus. Ezen a rendszeren akarnak változtatni az elv társak. Azok az elv társak, akik benne vannak a rendszerben, s egyébként ennek a rendszernek köszönhetnek mindent. BIZALOM Az ám, a bizalom. “Minekünk nincs szüksé­günk megvásárolt bizalomra* - mondta egy okos ember a Parlamentben egy országot érintő sú­lyos kérdésben; Izig-vérig politikus. Uram - üzenném most neki legszívesebben -, lehet, hogy igaza van, ám én a helyében mégis­csak megpróbálkoznék üzletet kötni. A saját érdekükben. A dolgok úgy állnak, hogy Önöknek van na­gyobb szüksége ránk, mert mi már el volnánk magunk is. (Élet és Irodalom) MEGYESI GUSZTÁV Rendelje reg. ajándékozza magyar és külföldi barátainak a Nl'MISMATICA HUNGAR1CA eredeti, művészi értékű emlékérmeit „GLORIA VICTIS” 50 mm 1000/1000 finom ezüstből, patinás felszínnel kb.55 g á DM 165.­38 mm 1000/1000 finom ezüstből, patinás felszínnel kb. 25 g á DM 105.­50 mm bronzból aranyhoz hasonló tényezőssel (tombak) á DM 50.­38 mm bronzból aranyhoz hasonló fényezéssel (tombak) á DM 35.­NUMISMATICA HUNGARICA Postfach 73-0302, D-6000 Frankfurt/Main 73 West Germany, Europe

Next

/
Thumbnails
Contents