Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
9.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1989. február Army (.a Harris házaspár és a Hearst leányzói már kimondottan terror._ta szervezetek voltak. A sajtónak dolgozó kémek kipattantották, hogy a My-lai helység körüli véres harcokban 527 vietnámi polgári személyt felkoncoltaké s ezért az egység parancsnokát» Calley hadnagyot, mint háborús bűröst perbefogták. A hadsereg egy részének harci szellemét annak hangoztatásával ásták alá, hogy az USA.-nak nem célja a háború megnyerése. Ennek megfelelően azokat a kikötőket, ahová a szovjet hadianyagokat a hajókról kirakták, szigorú parancs védte. Ezt a hadianyagot az ú.n. Ho Chi Minh Trail (hegyi és erdei ösvény) útvonalon szállították a kommunista haderőknek; határozott parancs tiltotta, hogy az amerikai légierő az ettől az ösvénytől bizonyos rövid távolságon túl bombázhasson. Ezt a külügyminisztériumban lévő kémek révén Hanoiban is tudták, így az útvonaltól pár száz méterre menedékhelyet készítettek, ahová a figyelmeztetett teherautókaravánok kitértek és biztonságban megvárták, amíg az ellenséges gépek elhúztak. M’ndezek dacára az amerikaiak egyetlen csatát sem veszteitek Vietnámban! 1968-ban az északiak titokban egy erős, támadó harci egységet összpontosítottak Laosban, hogy a közelben fekvő Khesank-i mr.rine támaszpontot lerohanják. A B-52 . épülők és a nehéz tüzérség hamar kifüstölte a kommunsitákat a domboldali üregeikből, s az amerikaiak lövészárkaikból kiugorva olyan bajonet-támadást intéztek a megmaradt északiak ellen, hogy azok rémülten igyekeztek keresztülvágni magukat az őserdőn, vissza Laosba. A TV hírmagyarázók és az e- gész hírközlés pont az ellenkezőt hitette el az amerikai néppel. Ugyanez történt a hírhedt 1968-as Tét támadással, amikor a N.Y-i TV hlrbemondók 3 napon át azt a Hanoiból származó rémhírt közölték, hogy az észak-vietná- miak elfoglalták Saigonban az amerikai nagykövetség épületét, annak ellenére, hogy világos cáfolatok álltak rendelkezésükre. A világösszeesküvők bérencei és az egykézsajtó kiűzte az elnöki székből Johnsont, aki 1968 derekán bejelentette, hogy az őszi választáson nem indul. Ez azért történhetett meg, mert az amerikai nép kétharmada agymosottan elhitte, hogy a Tét támadásban a kommunisták nagy győzelmet arattak, holott a Vietcong megsemmisült, s az északi haderő is megingott. _________________________________________(Folytatjuk) Kedves Olvasóink' Kérjük, figyeljék a címzést, ott azt is feltüntetjük, hogy mikor jár le az előfizetés. Az előfizetést előre kérjük beküldeni. Ezzel időt, fáradságot és anyagiakat takaritunk meg. Politikai lektűr Sorra buknak le az elvtársak* és ezen el kell gondolkodnunk. A nyolcvanas évek végén máris több elvtárs bukott le, mint az illegalitásban összesen. Itt van Papp elvtárs» itt van Komócsin elv- társ, s egyáltalán: a szegedi elvtársak. Legújabban Győri elvtárs, 6 egyenesen a Mátraal- járól. Telekügy» kiskirályi allűrök, sofőr szabálytalan igénybevétele, a kollektív bölcsesség semmibevétele. Aztán az ORI-elv társak, a pénzügyminisztériumi lakásépítő elvtársak, s a bundaügyesek, mert a bundaügynek is vannak elvtársai. És hát az egészen magas rangú elv- társak, együtt is, meg külön-külön is; a hetvenes évek emberei. Mert ugye, az is lebukás, ha az elvtársakról megírják, hogy a hetvenes években rosszul vezették az országot, ráadásul semmibe véve a nyilvánosságot. De ma már nyilvánosság van. Most két énem áll egymással szemben, s farkasszemet néznek. Az egyik énem örül ám a sok lebukásnak, hogyne örülne. Fukjon csak le minden elvtárs» aki megérdemli - mondja ez az énem -» lesz itt rend hamarosan. Némi önigazolást is érez ez az énem, lám, mégsem voltam én annyira hülye annak idején, jól sejtettem, mi folyik itten. Az ember, ha el is van zárva hírektől, történésektől, azért megérzi, hogy valami folyik. Az úgy benne van már a levegőben. E>e valahogy semmiféle elégtételt nem érzek. Sztálin gyilkos volt, Brezsnyev korlátolt, a többiek korrumpáltak, itthon meg egymást csukták le az elvtársak és verték egymást agyba-főbe, később olefinprogramot és Gabcsikovót csináltak. Kő nem esik le a szívemről* nem vagyok felszabadult. Még leginkább az fog meg, amikor egy lebukott elvtárs azt kér di* miért éppen 6. És elmondja (céloz rá, sejteti), hogy lebukhatott volna más is, hiszen majdnemhogy mindenki. Azok is. De legalábbis azok tudtával. Csak épp neki kell el vinnie a balhét, hogy csend legyen végre, nyugalom. A nyilvánosság fejeket követel. Még sajnálom is a lebukott elvtársat. Nehezen veszi a levegőt, érrendszeri panaszai vannak, helyébe képzelem magam. Nyugdíjba küldik szégyenszemre, kiszerkesztík, a szomszédok röhögnek rajta, a veje visszabeszél. Eszembe se jut azt mondani: "de hiszen ez egy egész megyét, egy egész országot*, mi meg legfeljebb olcsó protekciót, néhány hiánycikket. Nem szeretnék lebukott elv társ lenni. Már alkatilag se felelek meg a lebukásra. Én valószínűleg egyből köpnék. Belerántanám a sz • • ba
