Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
Ára: 1.50 USA-dnllar J Amerikai Magyar j n ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védem fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron XXV. évf. 2. szám 1989. február STOLMÁR G. ILONA: Rohan az idő? Kidobtam a félig megirt cikkemet. Arról szólt volna, hogy a méregdrága, idomtalan, már a piacon lehulló tüskéjű karácsonyfák alá a magyarok Grósz Károly két oldalas, hazugságoktól terhes, de Ígéretekkel teli nyilatkozatát kapták ajándékul, december 24-én. De kit érdekel ma már Grósz Károly, aki elmondta, hogy nagyon tiszteli Kádár elvtársat és mindig kikéri tanácsait igaz, utólag, amikor már úgyis mindegy. Elmúlt a karácsony, új év kezdődött, és ez az új év már január 9-én országos sztrájkot hozott hazánkban. Igaz, csak 10 percre álltak meg gépek és emberek, de az AP hírügynökség szerint több tízezren. A figyelmeztető megmozdulást ráadásul már vasárnap bejelentették, és azt is, hogy ez a már amúgy is csillagászati árak további emelése miatt lesz. (Hírek szerint a gyógyszereket pl. 60 százalékkal emelték, de az alapvető élelmiszereket is 30-tól 60 százalékig! Olcsó áru pedig nem kapható.) A sztrájk más eredményt is hozott. Nem tudom biztosan, de a mai helyzetet ismerve gyanítom, hogy az Ország- gyűlés december 22-én le nem zárt, és január 10-re folytatni tervezett ülésszakára is gondoltak az időzítéssel. Nagy dolgokról kellett ugyanis dönteni. Az egyesülési- és gyülekezési, a választási törvény, valamint az új alkotmány koncepciója volt napirenden. És megtörtént a várva várt csoda! Az amerikai TV állomások bemondói főhírben jelentették, hogy a kommunista diktatúrák történetében először, Magyarországon szabad választások lesznek, független pártok részvételével. Magyarul: a kommunista kézfellendítő parlament félelmében, vagy mert neki is elege volt, megszavazta a demokráciát: a többpártrendszert. HIERONYMI PÁL (Svájc): NEM VAGYOK ÉN SENKI, SEMMI Nem vagyok én senki semmi, csak ember szerettem volna lenni! Gyűjtöttem, kerestem az embereket, találtam is sokat, eleget: legjobb lesz, ha most már elmegyek! Nem vagyok én senki, semmi, csak ember szerettem volna lenni! Magyaráztam, tanítottam egy életen át az angyalát! azt hiszem hiába, mert semmi sem lett jobb — pedig én tudtam és tudom, hogy szép az Élet! amikor tavasszal a Föld éled, vagy rozsdabarnán elalszik az ősz jégcsapok lógnak az eresz alól Télen, forrón tűz le Nyáron a Nap, Virágillattal és gabona szaggal van tele a levegő — ki rendezi ezt mind meg? Csak Ü, az Örök Ö! Nem voltam én senki, semmi, csak ember szerettem volna lenni! * AZ ESTE SÖTÉT BURKÁBAN Az este sötét burkában — hallgatok. Hallgatom, mint szállnak el a fiatal dalok, mint szállnak ei a vágyak csendesen — nem talállak meg már sohasem- itt vagy mellettem közel: ne érlek el. Nem nyújtom ki többé a kezem, nem hív többé a tiszta szerelem s csak kéj maradt — pókhálók borítják a piszkos falakat. Az este sűrűn fekszik rá a házra, én meg visszanézve, mitsem várva- élek célok nélkül, vágytalan.
