Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

Ára: 1.50 USA-dnllar J Amerikai Magyar j n ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védem fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron XXV. évf. 2. szám 1989. február STOLMÁR G. ILONA: Rohan az idő? Kidobtam a félig megirt cikkemet. Arról szólt volna, hogy a méregdrága, idomtalan, már a piacon lehulló tüskéjű karácsonyfák alá a magyarok Grósz Károly két oldalas, ha­zugságoktól terhes, de Ígéretekkel teli nyilatkozatát kapták ajándékul, december 24-én. De kit érdekel ma már Grósz Károly, aki elmondta, hogy nagyon tiszteli Kádár elvtársat és mindig kikéri tanácsait igaz, utólag, amikor már úgyis mindegy. Elmúlt a karácsony, új év kezdődött, és ez az új év már január 9-én országos sztrájkot hozott hazánkban. Igaz, csak 10 percre álltak meg gépek és emberek, de az AP hírügynökség szerint több tízezren. A figyelmeztető megmozdulást ráadásul már va­sárnap bejelentették, és azt is, hogy ez a már amúgy is csillagászati árak további emelése miatt lesz. (Hírek sze­rint a gyógyszereket pl. 60 százalékkal emelték, de az alapvető élelmiszereket is 30-tól 60 százalékig! Olcsó áru pedig nem kapható.) A sztrájk más eredményt is hozott. Nem tudom bizto­san, de a mai helyzetet ismerve gyanítom, hogy az Ország- gyűlés december 22-én le nem zárt, és január 10-re foly­tatni tervezett ülésszakára is gondoltak az időzítéssel. Nagy dolgokról kellett ugyanis dönteni. Az egyesülési- és gyülekezési, a választási törvény, valamint az új alkotmány koncepciója volt napirenden. És megtörtént a várva várt csoda! Az amerikai TV állomások bemondói főhírben jelentették, hogy a kommunista diktatúrák történetében először, Magyarországon szabad választások lesznek, független pártok részvételével. Ma­gyarul: a kommunista kézfellendítő parlament félelmében, vagy mert neki is elege volt, megszavazta a demokráciát: a többpártrendszert. HIERONYMI PÁL (Svájc): NEM VAGYOK ÉN SENKI, SEMMI Nem vagyok én senki semmi, csak ember szerettem volna lenni! Gyűjtöttem, kerestem az embereket, találtam is sokat, eleget: legjobb lesz, ha most már elmegyek! Nem vagyok én senki, semmi, csak ember szerettem volna lenni! Magyaráztam, tanítottam egy életen át ­az angyalát! azt hiszem hiába, mert semmi sem lett jobb — pedig én tudtam és tudom, hogy szép az Élet! amikor tavasszal a Föld éled, vagy rozsdabarnán elalszik az ősz ­jégcsapok lógnak az eresz alól Télen, forrón tűz le Nyáron a Nap, Virágillattal és gabona szaggal van tele a levegő — ki rendezi ezt mind meg? Csak Ü, az Örök Ö! Nem voltam én senki, semmi, csak ember szerettem volna lenni! * AZ ESTE SÖTÉT BURKÁBAN Az este sötét burkában — hallgatok. Hallgatom, mint szállnak el a fiatal dalok, mint szállnak ei a vágyak csendesen — nem talállak meg már sohasem- itt vagy mellettem közel: ne érlek el. Nem nyújtom ki többé a kezem, nem hív többé a tiszta szerelem s csak kéj maradt — pókhálók borítják a piszkos falakat. Az este sűrűn fekszik rá a házra, én meg visszanézve, mitsem várva- élek célok nélkül, vágytalan.

Next

/
Thumbnails
Contents