Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-02-01 / 2. szám
HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József Fómunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij: 14 US-dollár Nyugdíjtól élőknek: 12 US-dollár Külföldre: l6 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fe- jezik^ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. 2.oldal "Rohan az idő" - énekelte a 60-as évek slágere. Rohanás-e 43 óv várakozás, küszködés? "Rohan az idő" - énekeltük, de akkor, amikor éppen nagyon is állt. Mert a rohanás csak a 80-as évek végén kezdődött. Nem is rohanás ez már. Versenyfutás az idővel! Most valóban rohan, hiszen az egyik nap elmondott pártszöveg másnapra elavult, "túlhaladott". Grósz karácsonykor még kijelentette: "Csak a pártnak van átfogó programja* - január elejére már más pártnak is lehet ilyen. "1945 óta olyan átfogó és reális programot, mint a mi pártunk, egyetlen más politikai erő sem tudott megalkotni. A koalíciós időszakban a többi párt is az MKP programjához csatlakozott, mert nem tudott jobb stratégiát." - mondta a Kiskádár, és ez több gondolatot ébresztett bennem. Először még azt, hogy ez a mai párt semmiben nem különbözik a sztálini-rákosi vonaltól, hiszen maga hangoztatja a folytonosságot 1945-től, tehát a visszaéléseket, gyilkosságokat is vállalja! Másodszor, hogy az a bizonyos "reális" program a "vas és acél orszá.ga" volt nyersanyag nélkül. A mezőgazdaság szétzilálása volt, beszolgáltatás és téeszesítés volt. Azután arra gondoltam, milyen jó vagy jobb "stratégiát* tudhattak volna felmutatni a koalíciós pártok orosz fegyverekkel a hátukban, az ÁVH pincéiben, az orosz fogságban, vagy Rákosi elől külföldre menekülve? Nem hiszem, hogy Grósz ennyire nem ismeri hazánk történelmét! Amikor aztán hallottam a jó hírt, akkor már az jutott eszembe, ha a többi párt mellett a következő választáson esetleg csalással sem nyernek a kommunisták, akkor is Így hazudnak majd? Amíg élnek, kitartanak saját hazug, piros—f ehér történelmükben? A legjobban mégis az foglalkoztat: hogyan tovább? Mi lesz most? Béke vagy terror? Grósz karácsonykor kijelentette: "Én az KSZMP-n kívül nem látok az országban egyetlen politikai erőt sem, amelynek összefüggő 1989. február programja lenne, akárcsak a pillanatnyi problé- mák megoldására is»* Hogyan is lehet net hiszen a mai napig nem közölték a tényleges és pontos adatokat hazánk gazdaságának csődjéről! Mai napig nincs adat a veszteséges vállalatok veszteségéről, és nincs a beléjük pazarolt "támogatások" száz és ezer milliárdjairól. Sőt, nincs pontos adat a "nagyberuházásokról" sem. Annyira nincs, hogy az idei költségvetés úgy került a "honatyák" elé, hogy hiányzott belőle Bős-Nagymaros! Gró- szék szerint benne volt, csak persze nem látszott, kommunista trükkel elbújt! "Rohan az idő"! - hiszen fenti dec. 24-i kinyilatkoztatás után 4 nappal, december 29-én a legfelső vezetés egy másik tagja, Nyers Rezső ugyancsak a pártlap első oldalára kerülve, lám-lám, mit mondott a híres "átfogó programról"? "...a kormány programja alkalmas a pénzügyi stabilizálás végrehajtására. A gond az, hogy e téren egyéves késésben vagyunk. NINCS viszont még világos program az új növekedési szakasz megindítására. Márpedig kiderült, hogy a magyar gazdaság stabilizációja csak az új növekedés feltételeinek megteremtésével tehető teljessé és tartóssá. A veszteségforrásoknak a felszámolásában el kell érni a kívánt szintet ahhoz, hogy megindulhasson a vállalkozások élénkítése. Ezért 1989-ben csupán az élénkítés előkészületei kezdődhetnek meg." Megdöbbentő. Újabb és újabb tervek, újabb és újabb lemaradások! Mert Nyers Rezsőnek sajnos, igaza van. A veszteséges vállalatok működnek tovább. Működnek egész addig, amíg kommunista vezetés van, mert "Magyarországon ...a kormányzat a nagy ipari és mezőgazda- sági vállalatok foglya, nem dönt szabadon és elfogulatlanul, egy piaci mérce alapján a költségvetési támogatások hovafordításáról. E támogatások már az erőcsoportokkal folytatott alku révén előre el vannak osztva." - írja Lengyel László közgaszdász a 7Q-es, 80-es évek úgynevezett "dinamizálási" gazdaságpolitikájáról. De ez a Kádár-korszakra vonatkozik, mondhatják, hisz azóta új program van, új néven, most kibontakozásira és stabilizációsra keresztelték. Csakhogy a helyzet, ha változott is, csak a még rosszabb irányába tette. Az 1987-es párt— és kormányprogram ellentétekkel volt terhes, hiszen csak adót vetett ki, és azóta még emelte is, a súlyos bajok orvoslásával nem is foglalkozott. El kellett volna dönteniük: l, hogyan viszonyuljanak a KGST-hez; 2- hogyan kapcsolódjanak a piacgazdasági partnerekhez; 3. milyen elkötelezettséget vállaljanak a nagy- vállalatok a 1 kucsoportjaiva 1 szemben, illetve r Amerikai Magyar Értesítő'
