Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-06-01 / 6. szám
Ára: 1.50 USA dollár Amerikai Magyar g §§ értesítő HUNGARIAN MONTHLY Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védem fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron XXV. évf. 6. szám STIRLING GYÖRGY: Trianon Nem tudom» más hogy van vele, de engem június elején minden évben lehangoló érzések kerítenek hatalmukba. Süthet kint hétágra a melegítő nyári nap» én fázom belül és sötét gondolatok járnak a fejemben. Ez nem holmi wertheri póz» vagy szenvelgés» hanem őszinte» belülről fakadó szomorúság. Valószínűleg gyermekkori emlékeken alapuló beidegződés, neveltetésem holtig megmaradó eredménye. Mert ilyenkor Édesapám minden esztendőben rátűzte kabáthajtókájára a Trianont jelképező T-betűt» a Nem-Nem-Soha felírással és kisétált velem a Köröndre, ahol lelkiismeretes pontossággal - mint a zarándok a stáció állomásait - végigjártuk a négy elszakított országrészt jelképező szobrokat, Észak, Kelet, Dél és Nyugat allegorikus emlékműveit. Én némán baktattam Apám mellett, aki fogta a kezemet és minden szobor tövében elmesélt egyet-kettőt régi emlékeiből, amelyek az első világháborúhoz, az azt követő kommün- höz, az Erdélyből való meneküléshez, de főleg egyhez: a trianoni béke aláírásának napjához, 1920. június 9-hez kötődtek. Mert minden év június 9-én került sor erre az idők folyamán már szinte rituálissá vált sétákra, amelyeken kisdiák koromban hallgatagon, Apám szavaira figyelve vettem részt, de később már kérdeztem is és melyek együttlétünk felsős éveimben kétoldalú, apa s fiú közti beszélgetésekké alakultak ott, a köröndi szobrok alatt. Rosszak voltak ezek a szobrok - a főváros közismerten legsikerületlenebb köztéri emlékművei -» de a szememben hatalmasaknak és meg- rázóan szépeknek tűntek. Mert Apám elbeszélései nyomán minden alakba élet költözött és én gyermeki lelkemmel áté- reztem azt a fájdalmat, amit a szobrász művével ki akart fejezni: a Dél v idék megcsonkításának fájdalmát, Erdély el— I989. junius EMLÉKEZZÜNK 1920 Június 4 Tábori Piroska ÜZENET ERDÉLYBŐL Üzent az Olt, Szamos. Maros Minden hullámuk vértől zavaros Halljátok ott tál a Tiszán. Mit zeng a szél a Hargitán? Mit visszhangzanak a csíki hegyek? Erdély hegyein sűrű fel legek Ez itt magyar föld. és az is marad tiporják bár idegen hadak. Csaba mondája új erőre kel segít a tűz a víz a csillagok. és nem leszünk mások, csak magyarok. Ha szól a kürt. egy szálig felkelünk, halott vitézek lelke jár velünk. Előttünk száll az ős turulmadár, nem is lesz gát és nem lesz akadály. Ember lakói, ha ellenünk szegül. A székely állja rendületlenül. Üzenik a gyergyói havasok- Megvannak még a régi farkasok. Megmozdulnak mind a csíki hegyek! A székely föld nem terem több kenyeret, elhervad minden illatos virág, mérget terem minden gyümölcsfa ág. Vizek háta nem ringat csolnakot. Székely anya nem szül több magzatot VADON puszta lesz az egész vidék S ha végezetül még ez sem lesz elég. A föld megindul, a mennybolt megszakad De Erdély földje csak magyar marad. ERDÉLY MAGYAR FOLD HARCOLJUNK ÉRTE
