Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
2.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988. május HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore. MD 21227-0416 U.S.A. Telefons (30I) 2L2-5333 Szerkeszti: Soós József Főmunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij s llp US-dollár Nyugdíjból élőknek: 12 US-dollár Külföldre: lé US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. gok rendezésére, amikor egy évtized előtt Kádár Debrecenben, illetve Nagyváradon találkozott Ceausescuval, de a megbeszélésekről kiadott semmitmondó hivatalos jelentésből kiderült: egyenlőségi jelet téve a romániai magyarság és a magyarországi román kisebbség közé (hogylehet e kettőt egymással összehasonlítani?...) valamiféle összekötő "hid" szerepét szánják a nemzetiségeknek. Ugyanakkor leszögezik, hogy a lenini tanítások szellemében a kisebbségekkel kapcsolatos politika minden ország belügyének tekintendő. De a magyarság elnyomásáról, az autonóm magyar területek felszámolásáról és a kulturális nemzet irtásról egyetlen szó sem esett a két "nagy" találkozóján. (Igaz: hol voltak még akkor a román asz- szimiláló törekvések a mai kíméletlen, durva erőszaktól!) Aztán nagy, fagyos csend következett. Romániában évről-évre romlottak a közállapotok, s ahogy súlyosbodott a gazdasági helyzet, úgy fokozódott a kisebbségekre nehezedő nyomás. Hozzátartozik a teljes igazsághoz, hogy nemcsak az Erdélyben élő nemzetiségek szenvedtek a bukaresti palotájában cézárt játszó kerge suszter uralmától, hanem a regáti románok is, az egész román "nemzetállam" lakossága. Ceausescu titkosrendőrségének terrorját nyögte egész Románia, mint ahogy Rákosi ávéhásai tartották rettegésben annakidején a magyar népet. De ahol terror van, ott a másodrendű állampolgárokra mindig többszörös nyomás nehezedik. És Romániában a magyarok másodrendű állampolgárok (már Trianon óta!), akiknek mindig az a szerep jutott, hogy elnyomásukkal bizonyítsa a rendszer a született románoknak: lám ti különbek vagytok, az uralkodó nemzet tagjaiként titeket több jog illet, mint a betolakodott magyarokat! Tudjuk, hogy a gyakorlatban ez mit jelent: születéstől az iskolákon át a munkavállalásig és a lakásszerzésig.Mig a román diákok a maguk anyanyelvén tanulhatnak, a magyarokat megfosztják e joguktól és nemzeti kultúrájukat elveszik tőlük. Később olyan munkahelyekre irányítják őket, amelyek a Regátban vannak, nevük elrománositására, nyelvük elhagyá- * sára kényszerítik őket. Köztudott, hogy a két évtizede tervszerűen folyó telepítési politika révén valósággal kicserélték Erdély lakosságát: az őslakosságot elüldözik szülőföldjéről s helyükre regáti románokat hoznak, akik lakást, állást és nagyösszegü letelepedési segélyt 4 kapnak. Noha Erdélyben az iparfejlesztés jóval lassúbb ütemü, mint a Kárpátokon túli területeken, a székelyföldi városokban szórványosan létesitett üzemekben nem a helyi, környékbeli lakosság kap munkát, hanem a betelepítettek. így érték el azt, hogy a hajdan kivétel nélkül magyar többségű városokban ma már mindenütt túlsúlyba kerültek a románok, akik ezeket a kiváltságokat azzal hálálják meg, hogy ma- gyarellenességben (tisztelet a kevés kivételnek! ) egy követ fújnak a bukaresti rezsim uraival. Hogy mire megy a játék,azt könnyű kitalálni. A románok nem tudnak szabadulni a gondolattól, és rémálmaikban ez mindig vissza-visszatér, hogy a történelem egyszer még megismétli, illetve korrigálja önmagát és sor kerülhet egy olyan valóságos népszavazásra vagy népszámlálásra, * amikor bizonyitaniok kell Erdély román voltát. Ha pedig az etnikai elvek alapján gyakorolhatta volna önrendelkezési jogát ezelőtt negyven évvel az erdélyi magyarság, az eredmény lesújtó lett volna Romániára nézve. Ennek a lehetőségnek a réme kisérti a románokat s azóta is ezt megelőzendő folytatják könyörtelen asszi- miláló és kitelepítő politikájukat.Hogyha netán egyszer valamilyen nemzetközi bizottság tévedne Erdélybe, ott még véletlenül se találjon már magyarokat. És ha a mostani tendencia tovább folytatódik, két-három évtized múlva nem is fog találni... < ** Eltértem volna a témától, az otthon elhangzott fontos nyilatkozat ismertetésétől, amire az első sorokban céloztam volt? Aligha! Inkább e kissé hosz- szura nyúlt bevezetéssel igyekeztem ér- « zékeltetni:milyen tragikus helyzetben van az erdélyi magyarság, miféle veszélyek fenyegetik létét és mi történt, illetve mi nem történt, mig most - mint a hajnal első vékony fénycsikja a koromsötét égbolt alján - valami kis reménysugár mutatkozik. Aminek értékét *; nem szabad sem túlbecsülni, sem kézle- gyintéssal elintézni. A rádiónyilatkozatot Szűrös Mátyás ( tette, aki a párt Központi Bizottságának titkára és az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Kormányfunkció ja ugyan nincs, de a párt külpolitikai vo- v nalának ő az irányitója, s mint ilyennek döntő szava van az ide tartozó kér
