Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
Amerikai Magyar Ara: 1.25 USA dollár ff értesítő HUNGARIAN MONTHLY Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron XXIV. évf. 4. szám Stirling György / Április 4-re emlékezve- Elfogadás és elfogadás Március szabadságot idéző napjai után ismét ránkköszöntött az április, amely negyvenvalahány év óta fájdalmas asszociációkat kelt minden tisztességes magyar emberben, éljen otthon vagy emigrációban. Ujabbkori történelmünk legsötétebb, legtragikusabb napja esik erre a hónapra-, április L. amikor hazánk földjének utolsó négyzetmétere is szovjet megszállás alá került. E napon szűnt meg Magyarország szuverénitása és azóta vagyunk gyarmati sorba kényszeritett, idegen érdekek szolgálatában álló vazallus ország. Vannak, akik azt állitják, hogy hazánk akkor már évek óta nem volt független és csak a megszálló hatalom változott: a német uralmat felváltotta az orosz uralom. A nácizmus dominációja helyett megjelent a kommunizmus,hogy ugyanúgy folytassa az elnyomást, amint azt már évek óta szenvedte az ország. Csak a szinek cserélődtek: a szélsőjobboldali ideológia szerepét átvették a szélsőbaloldali dogmák, a barnát és a zöldet fölváltotta a vörös. A lényeg ugyanaz: a magyar nép ma sem ura saját sorsának és idegen zsoldban álló öncsinálta vezetői egy idegen hatalomnak szolgáltatják ki az ország gazdasági és szellemi értékeit . Bár azt nem vitatom, hogy a háború legvégső szakaszában - az 19^. március 19.-i német megszállás után - valóban kevés maradt a magyar szu- verénitásból, de hogy ez az állapot már e dátum előtt éveken át tartott volna, azt tagadom. A kommunisták azt akarják elhitetni az azóta szüle1988- április MARAI SÁNDOR A rabbi, aki a szomszédban rejtőzött, az orosz megszállás második napján átjön és sápadtan adja elő: orosz katona járt nála az imént, az asszonnyal bizalmaskodni kezdett, majd átkutatta a házat, megtalálta a kamrában rejtőző rabbit és igy kiabált: "Óra, óra!" Aztán lekapcsolta a rabbi csuklójáról az órát és elszaladt a zsákmánnyal. "Kérem, milyen csalódás ez!..."- mondja a rabbi. Mindene elpusztult az ostrom alatt, s most harsányan fenekedik: "Ezért fizetni fognak nekem'...." Szegény balek! Még azt sem tudja, hogy mindezért ő fog fizetni, - éppen ő, a kárvallott. Minden szétesik. Állam nincs. Adott szó, Írott szó, törvény, amely érvényes lenne nincs. Pénzzel mindent el lehet intézni, embereket börtönbe lehet juttatni és embereket ki lehet hozni a börtönből. Az a csekély "gátlás",amely eddig közéleti fegyelmet jelentette, elpattant. A svábokat kitelepítik,mint tavaly a zsidókat, marhacsorda módjára hajtják el őket, száz és százezer embert. A "kollektiv büntetés", mint nemzetközi gyakorlat, a legaljasabb elv, amivel ez a század megajándékozta magát. Tegnap a "zsidók" ma a "svábok", holnap a "polgárság" ,aztán a laposfülüek... S hajtanak bűnöst és ártatlant gyermeket és aggastyánt.
