Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefont (301) 242-5333 ^Szerkeszti: Soós József Főmunkatársi Stirling György Évi előfizetési dij: 14 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 12 US-dollár Külföldre: 15 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. 2.oldal tett nemzedékekkel, hogy a Horthy-rend- szer mindvégig német járszalagon volt és legalábbis az ország háborúba sodródása után lényegében a hitlerista Harmadik Birodalom hátországaként, kénye-kedvre kiszolgáltatott gyarmataként szerepelt. Aki végigélte mindkettőt - a Horthy- korszak utolsó éveit és az otthoni kommunizmust - az tudja, hogy ezeket össze sem lehet egymással hasonlítani. Az kétségtelen ugyan, hogy 1942 után az országban felülkerekedett a német orientáció és a budai Sándor-palotában székelő kormány lehetőségei igen korlátozottakká váltak, de háború folyt, melyben a föld országainak többsége részt vett. És földrajzi fekvésénél fogva hazánk el volt vágva a világ többi részétől, német nagyhatalom árnyékában pedig önállósága is kérdésessé vált. Addig azonban, amig ez bekövetkezett, az ország függetlensége csorbitatlanul létezett. Huszonkét év kettő ellenében: hogyan lehet ezt összehasonlítani az immár negyvenhárom év óta tartó szovjet hegemóniával és annak pusztításaival? De ami az ország háborubalépése utáni állapotot illeti, még az sem hasonlítható a mai helyzethez. Noha háborúban egészen más törvények érvényesek, mint békeidőben - például most -, hazánk vazallus-jellege távolról sem volt annyira pregnáns, mint manapság. A magyar kormány mindvégig igyekezett szem- előtt tartani a magyar érdekeket és a német követelések teljesítését huzta- halogatta, ha lehetett, elszabotálta. Megpróbált minél kisebb vérveszteséggel kikerülni a háborúból, s ennek érdekében a németek háta mögött igyekezett kapcsolatokat keresni a nyugati szövetségesekhez. És nem utolsósorban menedéket nyújtott lengyel,francia és más menekülteknek, legfőképp biztonságban tartotta az ország zsidó lakosságát, holott a környező országok addig már mindenütt végrehajtották a zsidók kitelepítését. Hogy e célok közül egyiket sem sikerült teljesen megvalósítani, az nem a magyar kormányon múlott. Hanem más erő1988.április kön, melyek kivül s belül egyaránt működtek. Egy viszont biztos: a kormány - kivéve az utolsó hónapokat - soha nem volt lelkes kiszolgálója a németeknek. Csak kényszerből kooperált. Mivel más választása nem volt. A nyugati hatalmak kisujjukat se mozdították azért, hogy segítsenek. Mint ahogy a Horthy-rend- szernek első perctől nem hagytak más választást, mint a német kapcsolatokat, ha ki akart szabadulni a Trianon utáni izoláltságból és szövetségeseket keresett az országcsonkitás sérelmeinek orvoslására. ** Mindezt azért elevenítettem föl ilyen részletességgel, hogy rámutathassak: mennyire más a hazai mentalitás mai A magyar népnek és kormánynak ma sincs más választása, mint elfogadni a szovjet dominációt, de milyen másként történik ez, mint 1944 előtt a ránknehezedő német nyomás elviselése! Az akkor kényszer volt, a mai rendszer urai pedig lelkesen, egymást tullihegve, szolgai alázattal, a szervilizmusban egymással vetélkedve, szolgálják ki Moszkvát. De nemcsak ettől fordul föl az ember gyomra! Az un. német időkben senki sem ülte meg Hitler 33-as hatalomrake- rülésének évfordulóját, senki sem akarta március 19.-ét, a német megszállás napját, nemzeti ünneppé nyilvánítani s mint "felszabadulás napját" dicsőíteni, senki sem tartotta számon a náci ünnepeket és senki sem hajbókolt szüntelenül a követendő német példa, a német szellemi felsőbbrendűség előtt. Ma meg mást se látni és olvasni otthon, mint az oroszok és a szovjet rendszer magasztalását, nagyságuk dicsőítését, a szovjet minta majmo- lását. Erre még azután sem volt példa, amikor a németek már ténylegesen megszállták az országot és a magyar társadalom kétségkívül tekintélyes számú németbarát része minden vonalon átvette a vezetést s a német nyomás teljes súllyal nehezedett hazánkra. 1945. április 4. óta negyvenhárom hosszú esztendő telt el. A magyar életet, a magyar társadalmat szovjet mintára alakították át Moszkva bérencei: egy egész országot toltak át nyugatról keletre...A négy évtizedes bolsevista propaganda és agymosás megtette a magáét: a magyar nép többsége megalkudott a helyzettel és beletörődött a szovjet megszállásba. Már az ellen se lázong, hogy az ország önállósága és függetlensége csupán fikció. A rabszolgaélet tulajdonsága, hogyha sokáig tart, felőrli az erkölcsi ellenállóerőt. 56 égigcsapó lekesedésének kudarca, a forradalom tragédiája után a magyar nép elveszítette Amerikai Magyar Értesítő
