Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
Amerikai Magyar Értesitő Stirling György Arcképvázlat egy örökös főtitkárról- Folytatás Legutóbb pár vonással megrajzoltam, illetve néhány körlevél tükrében megmutattam egy"örökös főtitkár" portréját. Nem sok örömmel tettem - lenne kellemesebb témám s ennél fontosabb irnivalóm is -, de vannak a sajtó munkásai számára olykor kötelességek, amelyek sem. nem szívderítők, sem nem rokonszenvesek, mégis időt kell szánni rájuk. Ilyen kötelesség például felhivni a figyelmet közéleti jelenségekre és leleplezni olyan közszereplőket, akik több kárt okoznak a köznek, mint hasznot és öncélú tevékenységükkel nemcsak sokakat félrevezetnek, de velük született adottságuk van arra, hogy megosszák a közösséget. Gyakran párosul ez a tulajdonságuk egy másik képességgel: tevékenységüket olyan ügyesen tüntetik föl közhasznúnak, hogy sikerül megtéveszteniük sokakat, akik aztán hívükül szegődnek. Az emigrációban is akadnak ilyen nyüzsgöncök, akik el tudják hitetni magukról, hogy pótolhatatlanok és nélkülük megállna forgásában a földgolyó. De legalábbis megszűnne a magyar politikai emigráció és minden aktivitás befagyna, hiszen csak ők szolgálják "alázattal" a magyar célokat, egyedül nekik adott erre "tehetséget" a Mindenható. Ezt talán őszintén is hiszik magukról s igy - mint minden beteges tudatferdü- lés - ez is megbocsátható lenne, ha nem befolyásolna másokat is. De mivel cirkuszi mutatványuk mások tetteit, véleményét, közéleti állásfoglalását is irányítja, már nem lehet szó nélkül hagyni a dolgot. Előző számunkban - hogy visszaidézzem az eddig írottakat - főleg a KMKB nevű baráti körrel s a "Hatszázezer" néven ismertté vált és emigrációszerte mélységesen elitéit könyvrészlettel foglalkoztam. Hogy e két ügy kihez kapcsolódik, talán fölösleges is megismételni: az "örökös főtitkár", közkeletű nevén GI "van benne" mindkettőben. Amint az kitűnt az egy hónappal ezelőtt bemutatott két körlevélből, melyekkel "megvédte" a KMKB-nak ismert baráti társaságot és - a Hatszázezer körüli vitában - megmagyarázta a bizonyítványt. Nagyon gyönge logikával, dehát Istenem, nem mindenkitől lehet elvárni, hogy tudjon érvelni. Rossz ügyet amúgy is nehéz védeni. És a Salom-nyilatkozat rossz ügy! De hadd menjünk tovább! Ezúttal nem 1988. február a KMKB és a Defiant Voices körüli rejtélyeket firtatván, hanem GI és az AMOSz kapcsolatát. Megvilágítva - ismét csak két körlevélen keresztül - GI és a legnagyobb magyar emigráns szervezet viszonyát . # Még mielőtt rátérnénk, álljunk meg egy polgári szóra! Tudom: sokaknak nem tetszik, ha erről irok, de mindenkinek nem lehet kedvére tenni. Aki tollat fog, annak számolnia kell azzal, hogy nemcsak olyanok olvassák írását, akik helyeslőén bólogatnak mondataira, hanem olyanok is, akik méregbe jönnek azoktól. Mindenkinek jogába áll megírni a maga véleményét és mindenkinek jogába áll azzal egyet nem érteni. Csak egyre nincs joga senkinek: megakadályozni valakit abban, hogy véleményt nyilvánítson. A sajtószabadság honában lehet vitatkozni - úgy tisztulnak ki az álláspontok - s én várom az ellenvéleményeket. Amig ilyen nincs, azt irom, amit legjobb tudásom és meggyőződésem diktál, még ha bírálatom nem is találkozik mindenki tetszésével. És talán vannak széplelkek, akik felteszik a kérdést: mi szükség van erre? Hisz' ennek csak az ellenségeink örülnek; Hát örüljenek! Ha egyébként a kommunisták nevetni akarnak, találnak elég más kikacagnivalót némely cimekkel-ran- gokkal játszadozó emigránsok anakrosz- tikus buzgólkodásaiban. Azokon inkább lehet derülni, mint a fórumra nem való elemek kritizálásán. Emiatt legfeljebb irigykedhetnek a kommunisták: nekik csak bólogatni van joguk, de a pluralista társadalom, melyben mi élünk,módot ad a vitákra. Ami jó és hasznos. S ezzel tulajdonképpen feleltem is a kérdésre: szükség van-e az ilyen cikkekre? És hogy miért van szükség GI "élveboncolására", arra választ talál az olvasó cikkem első két bekezdésében; Tessék újra végigfutni rajtuk; Kész? No akkor kezdhetjük is! # Ezúttal - akárcsak legutóbb - ismét két körlevél lesz a "tükör", melyben megmutatom a fentemlitett ur igazi arcát. A két körlevelet az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége vezetőségének egyik legilletékesebb tagja, a vezető tisztségveselők egyike irta és küldte szét sokaknak. S mivel a többtucatnyi címzett közül jónéhányan eljuttatták másoknak is a levelek kópiáit, azok tartalma már széles körben ismert. Idézésük tehát inkább csak az ismert tények összefoglalása, illetve - mivel a szükséghez mérten, a jobb megértés kedvéért kiemelek egyes mondatokat - eddigi véleményem alátámasztása. Mert amit csak egy ember állít, nem biztos, hogy 9•oldal
