Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
8.oldal / Amerikai Magyar Értesítő' 1988. február tikai és ideológiai gyökereinek leleplezését, az emberiség rákfenéi kiujulása mindennemű..........megnyilatkozásának a visszaverését." Kár, hogy a mennyezet nem omlott rá arra a betűvel gyilkoló- ra, aki ezt a bevezetőt kiöklendezte. A bécsi döntésről - amelyet a románok kértek a tengelyhatalmaktól - Manoiles- cu akkori külügyérük hord össze egy csomó légbőlkapott hazugságot, hogy az micsoda égbekiáltó igazságtalanság volt. Közük egy állítólagos román értelmiségiek által készített felhívást, mely szerint a trianoni román-magyar határ csak részben vette számításba a román nép etnikai realitásait." Az még elképzelhető, hogy a román vagy a szász lakosság egy része tiltakozott a magyarok "annexiós tendenciái" ellen, de az, hogy a sváb, vagy a nagyváradi illetve mára- marosszigeti magyar lakosság tüntetett volna a Románia iránti szolidaritás mellett, ez már túl otromba hazudozás. Ezek- után az következik, hogy a honvédség bevonulását "a békés és fegyvertelen román lakosság kiontott vére jelezte." A több tucatnyi véres megtorlásból is kiemelkedik az 1 hogy Zilah városában négy nőt is meggyilkoltak s a tetemeket meggyalázták. Hogy mind ezt a sátáni gyalázkodást hit elesitsék, kitaláltak egy "Nincs kegyelem" cimü füzetet, melyet egy állítólagos magyar, Dücső Csaba irt imigyen: "...Bennünk Attila, Árpád és Dzsingisz- kán vére forr’ Én nem várok a bosszúval! Ki fogok irtani minden utamba kerülő oláhot...!" Ezekután csendesen megkérdezem, miért parancsolta ki a szovjet parancsnokság a Mániu gárdát 1944-45-ben Erdélyből s hogy is volt annak a 13 egyszerű székely földművesnek a családjuk előtti baltával való lefejezése, melyet józan és emberibb román irók mint a román nép örök szégyenét örökítették meg? Akinek vaj van a fején ne menjen a napfényre ’ 198ő-ban majdnem egyidőben három hason- stilusu könyv jelent meg: a/ Jocul periculosal falsificarii istoriei (A történelem meghamisításának veszélyes játéka), Stefan Pacu akadémikus és Stefan Stefanescu egyetemi tanár szerkesztésében, mint történelmi szöveggyűjtemény. b/ Doru Munteanu: Yinerea neagra (Fekete péntek) cimü regénye (Szt. Bertalan éjszakáról plagizálva?) c/. Fogcsikorgató erdélyi elvtelen elvtárs Jón Lacrajan, Toamna fierbinte (Forró ősz) cimü regénye, olcsó népszerű kiadásban. Mint a legveszélyesebbet, ezt az utolsót ismertetni kell. Az iró itt is kiagyalt egy a magyar pusztáról 1940-ben Erdélybe vándorolt verő-gyereket a Gyuri nevű paraszt fiúban, aki tömeggyilkos, elmenekült háborús bűnös, Kain aki szemben áll a szelíd román Ábellel. Ez az iró teljesen megőrült, mert azt állitja, hogy a magyar háborús bűnösöket nem lehetett törvényesen elitélni, mert a román és cseh rendőrség védte a törvények alapján őket. A román népet felsőbbren- dünek tartja, igy szerinte a magyarok, németek, csehek és lengyelek bolondok és őrültek (ez a négy nemzet, amely a Szovjet ellen fellázadt vagy berzenkedett) a románok, szerbek és szlovákok szenvedő felek, akik még mindig nem bosszulták meg az évszázados sérelmeket. Az ember belebetegszik a 250 oldalnyi gyűlölet okádásba s bennem állandóan az a megállapítás hullámzik, hogy a veszett kutyával nem lehet vitázni, mert az nyálaz, mar és mérgez. Azonban egy roppant nagy veszély, hogy minden azt célozza, hogy a nagy tömegek felkészüljenek a magyarokkal való nagy leszámolásra. Nehogy azt higyjük, hogy csak Ceau- sescu árnyékában Írnak ilyen mérgezett pennával. 1983-ban Freiburgban (Nyugat- Német országban) a jobboldali Coresi- Verlag adta ki Vasile Coman "Contrapro- pogandei maghiare" (A magyar hírverés ellen) cimü 89 oldalas müvét. A bevezetőből idézem: "Tépjük le az álarcot a soviniszta népnek az arcáról, hogy olyannak mutassuk be őket a világnak, amilyeneknek anyáik szülték Ázsia sztyeppéin, bebizonyítván a világnak, hogy Európa elpusztítása óta vérük nem hígult fel, ellenkezőleg: még jobban elmérgesedett a kultúra, az európai civilizáció, a haladó tudomány és modern technika segítségével." Ez a nyakatekert dialektika Lucifertől származhatik! Ezekután nem meglepő, hogy a magyarosításról hoz egy-két ütödött példát, én azonban saját tapasztalatból tudom, hogy 70 évvel ezelőtt Hunyad- és Alsó- Fehér megyékben magyar nevű községekben (Mácsó) tiszta magyar nevű földművesek csak románul tudták megmondani, hogy "eu sunt ungur" vagyis, hogy magyar vagyok. Az emigrációban pedig találkoztam Tivadar Attila nevű fiatalemberrel, aki egy szót nem beszélt magyarul. Halandzsázik a román hadsereg Budapestre való kétszeri bevonulásáról, Európa általuk történt - a bolsevizmustól való - megmentéséről 1919-hen. S végül szóba kerülnek a"kutyabőrös" arisztokrata leányok, akik a gésaiskola elvégzése után (USA) vadásznak nyugati vezetőkre s példaként felhozza Eisenhower két fiának magyar feleségét. S mindez revíziós célt szolgál. Hurrá! Ez jó ötlet. Köszönjük Vasile! Faluvégi Endre /Vége/ Ne felejtse el előfizetését megújítani!!!
