Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
4 Amerikai Magyar Értesítő 13.oldal SZATHMÁRY LAJOS: /SZIVÁRVÁNY/ Egy áruló naplója « (Ion Mihai Pacepa: Red Horizons, Reg- nery Gateway, 1987) "Mint mindig, amint ágyba bújtam azonnal elmondtam imáimat. Hivő keresztény voltam egész életemben és soha nem alud- f tam el anélkül, hogy Istennek hálát ne adnék. De mióta megtiltották a vallás gyakorlását, csak gondolatban, szavak nélkül imádkoztam. Hosszú évek gyakorlata megtanított rá, hogy addig koncentráljam gondolataimat, amig képzeletben magam előtt nem látom a megfeszített Krisztust a kereszten. Ez a látomás volt az én templomom, az én oltárom, az én szentképem csaknem 30 éven át. Ez a Krisztus, akit én olyan tisztán láttam lelki szemeim előtt, a legapróbb részletekig,volt az, akihez én állandóan imádkoztam." írja a "Red Horizons" (Vörös látóhatár) cimü önéletrajzi könyvében Ion Mihai Pacepa vezérőrnagy, Nicolea Ceasescu román kommunista államelnök kémszolgálatának (a "román K.G.B.-nek", ahogy ő nevezi) volt vezetője, aki 1978 őszén, huszonkilenc és fél évi kommunista pártszolgálat után egyik hivatalos utján Nyugat-Német országban besétált az U.S.A. követség! épületébe és menedékjogot kért. Megkapta. Csaknem tiz évvel "lelépése" után nekiült és könyvet irt hosszú, érdemdús szolgálatának néhány utolsó hónapjáról. Könyve egyike legfélelmetesebb vádiratoknak, melyek a nyugati demokráciák hányaveti nemtörődömségét, életveszélyes könnyelműségét bizonyitják. Hogy Pacepát komolyan vették a U.S. hatóságok, azt mi sem bizonyitja jobban, mint az, hogy C.I.A. kihallgatása három éven át folyt és minden valószinüség -< szerint az amerikai kémelháritó intézmények megosztották vizsgálataik eredményét (vagy legalább is azok egyrészét) a NATO tagállamainak és - talán - más nem Moszkvának elkötelezett kormányok biztonsági szerveivel is. Ha három évig folyt kihallgatása és * a három év alatt semmi mást nem mondott, mint azt, amit 1987 végén megjelent ÉA-6 oldalas naplójában megirt - akkor is elképzelhetetlen, hogy az U.S.A. kormánya mindannak ismeretében, ami ebben a könyvben van, nemcsak, hogy még mindig szóba áll Ceausescuval és kormányával, de diplomáciai viszonyt tart fenn velük - sőt! évről évre azóta is megadja Romániának a "most favored" - "leginkább kedvezett"- népeknek járó vámkedvezményeket.(Ez a vámkedvezmény a cikk megirása óta megszűnt. Szerk.) 1988. november A könyvben - ha nem is hemzsegnek, nem is nyüzsögnek, de - bizony gyakoriak a tévedések, elirások, tényekkel igazolható, a valóságnak meg nem felelő állítások. Ezzel szemben az is igaz, hogy a szerző már az előszó előtt "kimosakszik": emlékezetből (érthető okokból), jegyzetek nélkül irta könyvét, igy az csak annyira lehet pontos, hiteles, amennyire a körülmények megengedik. Minden emigrációban élő magyarnak el kellene olvasnia ezt a könyvet, bármilyen politikai beállítottságu is legyen. Kétséget kizáróan bebizonyítja Pacepa naplója, hogy a román kommunista párt "függetlensége" Moszkvától nem más,mint kelepce a jóhiszemű, jóindulatúan naiv, békevágyó nyugatiak számára. Ceausescu okos, ravasz, kegyetlen és irgalmatlan zsarnok, aki "öld meg"-et parancsol munkatárs, barát, rokon, segítőtárs eltüntetésére, ugyanúgy, mint ellenségei kiirtására. És ki az ellenség? Cartertől Kádárig mindenki, aki megalomániás világuralmának akarva, vagy akaratlanul kerékkötője. Egyébként a román pártvezető nemes egyszerűséggel lépten nyomon le "büdös zsidózza" Kádárt, ugyanúgy mint Cartert. Egyik leghübb csatlósa, legszorgalmasabb hóhérsegéde Pacepa vezérőrnagy, aki a Cézárnak kijáró hódolattal és alázattal hajt végre minden gálád utasítást csaknem harminc éven át. Nekünk, magyaroknak különösen megrázó azokat a részeket olvasnunk, amelyek az erdélyi magyarság, a romániai kisebbségek, a vezető emberek és a tömegek áldatlan sorsával foglalkoznak. Egy külön fejezet számol be Nagy Imre sorsáról. A könyv szerint Nagy Imrét a szovjet kormány parancsára Ceausescuék csalták el a jugoszláv követségről és becsületszavukkal biztosították személyes szabadságát Romániában. Nagy Imre, aki nagyon jól ismerte Ceausescut még Moszkvából, abból az időből, mikor a későbbi román államvezető katonai népbiztosi és politikai agitátori kiképzésen volt, hitt neki, lépre ment. Nagy Imrét a "km 12" nevű ("tizenkét kilométer") titkos erdei erődítményben (Bukaresttől 12 km-re, innen a név) tartották fogva és a könyv szerint: "1956 novemberében került (Nagy Imre) ide és több mint egy éven át állandóan egy csomó szovjet tiszt vallatta. Éjjel, nappal folytak megállás nélkül a kihal- gatások. A szovjet tisztek megparancsolták, hogy az épületet ne fütsük (mondja a titkosszolgálat akkori házőrzője Pace- pának) és azon a télen, itt, az erdő közepén olyan hideg volt, mint egy jégszekrényben. Amikor a szovjet kihallgatónak tetszett Nagy Imre válasza, adtak neki egy meleg takarót, vagy egy mellényt. Ha
